Boda Magdolna író, műfordító, üvegfestő a három szigetből álló kis ország, Málta rajongója. Minden évben hosszabb időt tölt a gyönyörű szigeten, alaposan megismerve az országot, az ott élő emberek mindennapjait, ünnepeit. Beszélgetésünk második részében gasztronómiáról, ünneplésről és a máltai szokásokról mesélt nekem.



Az épületek és kulturális programok mellett sokan kíváncsiak a helyi gasztronómiai specialitásokra is. Biztosan vannak kedvenc éttermeid és kávézóid, amelyeket rendszeresen felkeresel, és jellegzetes ételek és italok, melyeket mindenképpen meg kell kóstolni, ha Máltán jár az ember.

Természetesen vannak, bár ha hosszabb időre megy az ember, nem jó, ha hozzászokik ahhoz, hogy étterembe jár. Gozón a Citadellánál Ricardo étterme, ahol különösen ízletes fogás a kecskesajt salátával és gozitán kenyérrel. Xlendiben a parti éttermet kedvelem, Bugibbában a Gillieru Hotel éttermében nagyon finom az aljotta, vagyis a halleves. Említhetném még Marsaxlokkban a parti éttermeket, vagy Marsaskalát. Mivel szinte folyton úton vagyok, napközben szívesen eszem az utcai pastizziknél, mert a nagy melegben nem nagyon kívánom az ételt. Inkább csak folyadékot fogyasztok, leginkább a helyi különleges italt, a Kinnie-t. Este meg már magam készítem a vacsorám. Szeretek máltai módon enni és élni is, mindig úgy vagyok vele, majd eszem magyar ételt, ha hazajövök. A fagylalt viszont gyenge pontom.

Gozitán kecskesajtos saláta


Mi az, amit a magyar turistáknak mindenképpen felfedezésre ajánlanál?

Az emberek. Sehol sem tudnék elképzelni egy olyan utazást, ahol végigrohanom a látnivalókat, de azt sem, hogy elszeparálódom, és várom, hogy szórakoztassanak engem. Akkor inkább itthon maradok, van számítógép, jó kiadványok, filmek stb. Ha elkezdünk beszélgetni a máltaiakkal, bármi megtörténhet velünk, de szinte biztos, hogy azonnal lesz egy új barátunk. Nyitott szívvel kell menni, így felfedezhető a máltaiak nyitott szíve. A többit meg majd mellékesen ők maguk megmutatják, mert nagyon büszkék a saját országukra. Azt szoktam mondani, hogy Máltán kétféle ember van: az egyik mosolyog, ő a máltai, a másik nem, ő a turista. A szigetlakók nagyon tudnak együtt ünnepelni, együtt örülni. Na, ennek felfedezését ajánlanám honfitársaimnak.


Welcome

Mennyire népszerű egyébként Málta a magyar turisták körében? Milyen változás figyelhető meg ebben?

Amikor én megkaptam azt a bizonyos első levelet Máltáról, a csoporttársaimnak még fogalma sem volt róla, hogy létezik a sziget. Nekem is úgy kellett a térképen kibogarásznom. Jó, ha húsz magyar élt a szigeten, aztán kinyílt számunkra a világ és pénzünk is több lett. Ma becslésem szerint kétezer magyar élhet kint, és talán tízezer magyar turista érkezik évente, bár konkrét számot nem tudnék erre vonatkozóan mondani. A legtöbb magyar az Angliát és mostoha időjárását megunt honfitársaink, de mivel nem olyan modern az élet Máltán (például a munkalehetőség és az iskolarendszer tekintetében), sokan csalatkoznak és hazajönnek vagy továbbállnak. Nagy a fluktuáció. Rengeteg a bevándorló is, akik különféle kultúrából érkeznek. Ennek következtében valamelyest romlott a közbiztonság, de világviszonylatban még mindig az egyik legjobb.

Pastizzi

Milyenek a máltai emberek más népekkel összehasonlítva?

Számos országban jártam már, de nem szoktam hasonlítgatni a népeket. Történelmükből, kultúrájukból kifolyólag nyilvánvalóan mindegyik különbözik. Én gyorsan asszimilálódom, mert az utazást nagy lehetőségnek tartom. Ez egy olyan helyzet, mikor kívülről, felülről láthatom a saját életemet, szembesülhetek azzal, hogy mit csinálok másként, mint ők, esetleg sikertelenül, és azt hogyan javíthatnám ki. Sok dolgot lehet tanulni, és beemelni a saját életembe, amitől az színesebb lesz. Persze a tény, hogy Málta maradt a szívem csücske, azt mutatja, hogy mégiscsak kivételezett hely, ahogyan az emberek is. Segítőkészek, kedvesek, jó szándékúak, persze azért megtartották azt a ravaszságukat, amire annak idején már Ciceró is felfigyelt.

Milyen máltai hagyományokat és szokásokat ismertél meg, melyek a magyartól jelentősen eltérnek ?

Málta ma is provinciális. A hagyományok ma is élnek, van, amelyik változatlan formában, mások kis változtatással: adaptálva a modern kor követelményeihez. De akkor is jelen van, ha másban nem, hát a morális konzervativizmusában, és ezt nem pejoratívan értem. Amit mi üres szokásnak hiszünk, annak mindig volt egy eredendő oka és nagyon is racionális miértje. A szokások egy szimbolikus cselekvési rendszert alkottak és alkotnak, amely szabályozott és általánosan elfogadott rendet tart egy társadalomban. A szokások – akárcsak a törvények – egyfajta társadalmi etikett részei. Egy állam polgárai annál törvénytisztelőbbek, minél inkább alapulnak a törvényei a hagyományokon, társadalmi konszenzuson. Közös hagyomány nélkül nem is maradhat fenn nép vagy népcsoport, a közösség szétmállik.

Part

Málta folklóröröksége határozottan mediterrán összefüggést mutat. A legfőbb összetevői: a sémi, arab, török és a francia. Nem csak átitatódott, de szétválaszthatatlanul össze is fonódott egy a jelenben is létező mediterrán népi hatással, leginkább a szicíliaival, olasszal, spanyollal, de csekély mértékben – történelmi okokból kifolyólag – az angollal is.
Hagyományait meghatározza, hogy a szigetnek természetes határai vannak. Ez azt erősítette, hogy a kultúra és a hagyomány „bent” maradjon. De történelmi okai is vannak: minden hódító nép magával hozta a maga nyelvét, szokásait, kultúráját. A vallási hagyományok rendkívül erősek és átszínezik a néphagyományok nemzeti jellegzetességeit, ugyanakkor nem tudják tartósan elnyomni.

Ételeikben arab, olasz és brit jellegzetességek fedezhetők föl. Kedvelt étel a nyúl és a tengeri herkentyűk, szárnyasok a pulyka kivételével. Ez utóbbi ritkán kerül a máltai asztalokra. Sok tésztát esznek olasz hatásra. A tejtermékek is fontosak, sajtokból pazar a választék, a felvágottak és hústermékeik szintén olaszosak, nekünk, magyaroknak idegen ízkombinációban. A bab, a piték és a desszertek viszont brit jellegzetességeket hordoznak.

A társadalmi és szociális hagyományok tekintetében Málta részben a többi országhoz hasonló szokásokat tud felmutatni. A templomok ma is tele vannak. A tengerparton ma sincsenek topless fürdőzök, sőt elvileg pénzbüntetéssel sújtható, ha valaki leveszi a bikinifelsőjét. Nem olyan élesek a generációs különbségek, mint nálunk, több a tisztelet az idősebbek iránt. Nagyobb becsülete van az adott szónak.

A reptér

Közösségi ünnepeik

A karnevált a hamvazószerda előtti három napon tartják. Korábban télbúcsúztató ünnep volt. Az első írott emlék 1535-ből maradt fenn, valójában azonban az 1400-as évekből származó hagyományról van szó. A 19. században hanyatlani kezdett, de végül túlélte a brit periódust és ma újra virágzik.

A Parata tánccal nyitották meg karnevál szombatját. Ez egy régi máltai kardtánc, és a Nagy Ostromra, a törökök elleni győzelemre emlékeztet (1565). Két kört formáltak a táncosok: ezek jelképezték az ostromló törököket, valamint a védekező máltaiakat és a lovagokat. A tánc végén a „törökök” térdeltek, a máltaiak vagy a lovagok pedig rátették a kardjukat a fejükre. A lovagrend idején a Parata meghatározó volt, hiszen a szabály szerint ha nincs Parata, nincs karnevál. 1926 óta hivatalos szervezet felel azért, hogy a karnevál idején Valletta utcáin, a Köztársaság téren elégedett turisták legyenek. A fesztivál három napig tart, gyakorlatilag mindenki beöltözik, és élvezi az ünnepet. Még azok is, akik a balkonokról csak passzívan figyelik az eseményeket.

Turisták

Feast

A turisták számára ez látványosság, a máltaiaknak azonban a társadalmi élet legfontosabb eseménye, a patrónus szentek ünnepe. Nincs munka, csak ünneplés. Hasonlít a mi búcsúnkhoz, csak sokkal kevésbé az evésről és ivásról szól, inkább a szentről. A 16. században a feast-ok még meglehetősen jelentéktelen eseménynek számítottak. Kenyér, körkalács, mandula, bor és gyümölcsök kerültek az ünnepi asztalra és az oltárra. A 17. századtól a narancs és a szentjánoskenyérfa ágak is elterjedtek. A tehetős családok hálacsokrokkal, koszorúkkal ékesítik a templomot, virág és gyertya van mindenütt. A közös ünneplés hálaadó misékkel és közös imádkozással indul. A patrónus szent szobrát a férfiak kiviszik a templomból (a szoborcipelés általában nagy kiváltság!) és körbehordozzák a faluban. A férfiakat az egyházi emberek követik, majd a banda és az emberek tömege, akik erre az egy napra új ruhát készíttetnek vagy vásárolnak.

Sok máltai az otthonát is feldíszíti, kitárják az ajtót, hogy a rokonok és ismerősök örömmel beléphessenek, vagy kinn ülnek az ajtó előtt a széken nagyestélyiben. A tűzijátékra való gyűjtés komoly dolog, de többnyire a gyerekek segédkeznek benne. Házról házra járva gyűjtik a pénzt. Ezért hát a tűzijáték egyfajta presztízs is: minél nagyobb, a lakói annál áldozatkészebbek. A tűzijáték szokása a 18. században kezdett elterjedni. Az első tűz persze az olajlámpa volt. Később kitűzték a templomi zászlókat és feldíszítették a falut is, sőt, szabadtéri előadásokat is rendeztek. Az utcákat templomi zászlókkal és papírdíszekkel ékesítették.

A máltaiak a heti hét napból hármat ünnepelnek, és nemcsak azért, mert sok a piros betűs nap a naptárjukban. A máltai ember ünnepel, ha a helyi focicsapat nyer a meccsen, ünnepel, ha Ira Losco vagy Kyara második az Eurovíziós dalfesztiválon, ünnepel, ha öröm éri. Ha nem éri öröm, akkor azért, hogy örömöt hívjon elő. Ha semmi mást, legalább ezt jó lenne importálni Máltáról: mélyről jövő, elementáris, sok örömöt, éppen olyat, mint a máltaiaké.


Valletta, a főváros

Karácsony

Régen a legtöbb városban létezett egy szervezet, a MUSEUM, amely gyerekeket szervezett be, s a kis lurkók vallásos dalokat énekelve utcáról utcára jártak a gyermek Jézus képével. Jellemzőek voltak – és ma is azok – a karácsonyi körmenetek. Ide is elért a karácsonyfa szokása, de fenyő híján meglehetősen lassan terjedt el. Az első fát talán San Anton kormányzó állította az 1880-as években (konkrét adat 1887-ből maradt fenn). Az első igazi karácsonyfát Gozó szigetének fővárosában, Victoriában állították 1950-ben.
Jászolkészítésből versenyt is hirdettek a gyerekek között. Élő betlehemek ma is gyakran láthatók.
Ahogy nálunk is, a Luca napjától (december 13.) karácsonyig tartó napokat használják az időjárás előrejelzésére. Tipikus karácsonyi dísz volt a körkalács, amelyekből nemcsak a karácsonyi asztalra jutott, hanem a kirakatokba is. Ahogy nálunk Luca búzát vetünk, úgy a máltai gyereket is ültettek és ültetnek magokat, amelyeket kihajtatnak és a betlehemi jászol mellé helyeznek.

Húsvét

Kötelező böjt előzi meg. Az ünnep része a nagypénteki körmenet, a passiójáték és az élő drámajáték. Az évszázadok során alig változtak a hazánkban meglévő szokásokkal szinte megegyező hagyományok.
A húsvéthoz egy édesség is kapcsolódik, a figolla, amely a mi mézeskalács figuráinkkal azonos. Még a recept is ugyanaz, csak a forma különbözik: nőalak, török, sas, ló, csillag és kosár alakot öltenek.


Nagyhét Máltán

Az Újév a közösségi ünnepek kategóriájába tartozik. Hasonló ünnepléssel jár, mint nálunk. Régebben erősebb volt a vallási töltése. Újévkor megkondították a harangokat is.

Divat volt, hogy a barátok mésszel festették fel jókívánságaikat a küszöbre. Muzsika, tánc, vigalom állt a középpontban ezen a napon. A vidám, utcákat járó társaságot gyakran kínálgatták. A szokásos étel többnyire a hal volt, és a reményteli jövőt szimbolizálta. Hasonlóan a nálunk élő hiedelemhez, ők is azt tartották, hogy amit az ember az újév első napján tesz, az határozza meg az egész évet. A házaló gyerekeknek ilyenkor aprópénzt adtak.

A szupermarketekben minden szükségleti cikk megvásárolható. A friss zöldséget a leleményes farmerek hetente egy-két alkalommal az utcába hozzák teherautókon. A hal és zöldségpiac Marsaxlokkban van vasárnaponként. Ide járni társadalmi esemény. A máltaiak itt találkoznak egymással és mi, turisták is velük. Bőven van itt a máltai asszonyok kézműves termékeiből, de a szicíliai bolhapiacról származó termékekből is.

Az utolsó részben az üvegfestésről és az irodalomról beszélgetünk…

Weninger Nóra

2014. április 25.

Hozzászólások