,,A művész semmit nem ér tehetség nélkül, de a tehetség semmit nem ér munka nélkül.” (Emile Zola)

Úgy gondolom, hogy Nógrádi Kati neve nem ismeretlen a festőművészek körében. Katikám, kérlek, mutatkozz be az olvasóknak, hadd ismerjenek meg egy kicsit közelebbről. Kezdjük a születésednél, annál a hűvös októberi napnál, amely nagy boldogsággal aranyozta be édesanyád életét, aki akkor még nem tudta, hogy milyen rövid ideig tart ez a boldogság.

Egyszerű, boldog szülők második gyermekeként születtem ebbe a számomra még ártatlan világba. Ez a meghitt, békés élet négy és fél éves koromban vett egy fordulatot, amit édesanyám hirtelen halála okozott. Rövidre rá mostohaanyánk vette át a család menedzseri posztját. Apánk új házasságából hamarosan megszületett a „kedvenc”, aki egész gyerekkorunk folyamán előnyt élvezett bátyámmal és velem szemben.

Eljött a továbbtanulás ideje…

Elérkeztem a pályaválasztáshoz, ahol a kívánságomat figyelmen kívül hagyták. Herendre szerettem volna kézi festőnek menni, ahova rajztanárom segítségével titkon felvételt nyertem, de mivel szülői támogatás nélkül maradtam, így nem maradt más, mint az ő választásukat követni, a női szabó szakma.

A múlt beszél

Bizonyára korán férjhez mentél, hiszen ilyen körülmények között még inkább szeretetre éhes a lélek.

Tizennyolc évesen mentem férjhez, estin elvégeztem a ruhaipari technikumot. Ez idő közben 1972-ben megszületett Edit lányunk. 1975-ben kis családommal Nyugat-Németországban telepedtünk le abban a reményben, hogy önállóan, mindenféle beavatkozás nélkül, saját elképzelésem szerint alakíthatom életemet és művészi tevékenységemet. Kezdeti hányódás után biztos talajt tudhattam a lábam alatt, ami lehetővé tette, hogy újra gyerekkori szerelmemre, a festészetre gondolhassak. Jókor voltam jó helyen! Tagja lettem a landshut-i művészkörnek, ahol szerencsém volt két híres helyi festőművészt megismerni. Az ő motivációjuk eredményeként erősödött meg bennem a gondolat, a vágy gyerekkori álmom megvalósítására.

Naplemente a tónál

Híres mesterektől tanultál. Hogyan alakult az életed?

E két híresség: Hugo Högner és professzor Hilbich privát tanulóként pátyolgatott, vezetett az addig általam még nem, vagy kevésbé ismert technikák világában, majd rövid idő után úgymond…kilöktek a fészekből. Ettől kezdve a kiállítások sorozata következett.

Milyen technikát alkalmazol?

Nyitott vagyok mindenre, de nagy előszeretettel készítek grafikákat. Meggyőződésem, hogy a szép festés alapja a jó látás, tökéletes ábrázolás. Szívesen készítek akvarellt is, de szívem csücske az olajfestés. Ecsettel a kezemben, a terpentin mámorában megfeledkezem a világról!

Sáros út

Melyek a kedvenc témáid a festészetben?

Leginkább a tájképfestés varázsa ragad meg, de ezzel egy álomvilágba kerültem, mert ilyen kies tájakat már alig találhatunk. Ezért úgy festem le a világot, ahogy én ezt belső szemeimmel szívesen látnám. Érintetlennek, harmonikusnak, megnyugtatónak. Világ körüli útjaink során feldolgozhatatlan mennyiségű motívum gyűlt össze, vár még megfestésre. A másik kedvenc témám a csendélet, melyet az eredeti tökéletességében próbálom visszaadni képeimen. Mindig, mindenben maximalista voltam és vagyok. Szeretem, ha a látogató a virág szirmára festett harmat cseppet le akarja törölni, nehogy nedvesség érje a festményt! Akkor az tökéletes! Életem végéig nem fogom a nagymestereim mondását elfelejteni: Frau Nogradi jegyezze meg, aki realistán tud festeni, az nem készít absztraktot!

Őszi kompozíció

Katikám, hány kiállításod volt ez idáig? Hol és mikor volt a legemlékezetesebb?

Nehezen tudnám pontosan megmondani, de 100-120 körül. A gyerekkori, iskolákban rendezett kiállításaimtól eltekintve 1982-ben indult meg ez a sorozat a nyugati világban. Festményeim bejártak minden jelentősebb várost Németországban és azon kívül is. A legszívesebben az 1982-ben a Landshutban rendezett, első kiállításomra gondolok vissza. A polgármester nyitotta meg. Hatalmas tömeg várt az előtérben. Érdeklődtem, ha valaki venne képet, mikor adjam oda, ha vége a kiállításnak vagy azonnal? Azt a tanácsot kaptam: akaszd le, hadd vigye! A megnyitó végére a 40 kiállított képből még 12 lógott. Hatalmas önbizalmat öntött belém!

Egy másik nagyon emlékezetes kiállításom 2011 őszén szülővárosomban, Adonyban volt. Egy nagyon nívós kiállítás megnyitóját sikerült megszerveznem. Mozgósítani tudtam a hozzánk közel álló ismerőseinket, barátainkat, mint Poór Péter, Tandory Sándor énekeseket, Bacsa Ferenc gitárművészt, Dombóvári János hegedűművészt, Tálas Ernőt, a Svéd Királyi Operaház tenor énekesét, Lajtainé Dudás Margit Auróra grófnőt, költőt. Egy fantasztikus, másfél órás, felejthetetlen program részese lehetett a fél város. Csak a fele nép fért be a színházterembe. Csodálatos volt!

Szőlő

Milyen kitüntetéseket kaptál eddig?

2006-ban, 31 év után, mint német állampolgá
rok költöztünk vissza szülővárosunkba, Adonyba, pihenés céljából. Én agilis típus vagyok. Hamar beilleszkedtem a város civil életébe. Parancsnoka vagyok a történelmi „Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend”-nek (avatásom hamarosan megtörténik). Nagyon sok és jelentős bevételű jótékonysági rendezvényt, kiállítást szervezek rászorultak, szociális intézmények (öregotthon, gyermekkórház, egészségközpont… stb.) támogatására, és a visszajelzések jelentik a legnagyobb kitüntetést számomra! Több klub alapító tagja vagyok, soknak a húzóereje. Így van ez a művészvilágban is. Négy művész kör tagja vagyok. A Batsányi Cserhát Művész Kör zsűri bizottság tagja, művészeti vezetője. A pályázatokon szeretek részt venni, általában eredményesen. Nehéz lenne az összes kitüntetésemet felsorolni (kb. 110 oklevél), de a legfontosabbakat megemlíteném: ART-díj, Versenykiállítás közönség arany-díja, Aranydiploma, Gróf Murinyi Emlékdíj, Platinadíj, stb…
Nagyon szeretem az embereket, segíteni azokon, akik a világ árnyékos oldalára kerültek, és ezért egy kézszorítás, egy köszönet felejthetetlen öröm számomra.

Tél

Kérlek, segíts nekünk eligazodni ebben a modern internetes világban! Látom, hogy a festőművészek különböző díjakat kapnak, úgy vélem, virtuálisan. Van ugye egy-két közösségi oldal, ha jól sejtem, itt a világ festői tehetik fel alkotásaikat? Ezt csak helyeselni tudnám. Az írók-költők több mint száz online oldalra rakják ki írásaikat. Itt is lehetne egyszerűsíteni.

Igen. Ez a modern világ adta lehetőség. A világhálón az emberiség bármelyik nemzetéből vehetnek, és vesznek részt a festőművészek ezeken a versenyeken. Talán ez a legegyszerűbb lehetőség, hogy a művészek megmérethessék magukat egymással. Ezek virtuális elismerések, oklevelek, amik itt kiosztásra kerülnek. Mindenképpen jó, hogy az alkotók az eredmények révén minősíteni tudják magukat.

Katikám. ha ismereteim nem csalnak, akkor te oktatással is foglalkozol, vagy foglalkoztál?

Igen, ez aktuális. Itt helyben és a környék három településén öt szakkörcsoportot vezetek, összesen hatvanhat személyt tanítok heti szinten. Évente külön intenzív kurzusokat tartok, ahol négy napon keresztül csak a festéssel, színkeveréssel, ecsetkezeléssel foglalkozunk. A Bob Ross technikát alkalmazzuk a tájképfestésnél, természetesen olajjal. Én ezt még Németországban sajátítottam el, és szeretném a tanítványaimnak továbbadni. Időközben belekóstoltunk a csendéletfestés varázslatos világába is. Fantasztikusan ügyes tanítványaim vannak 6-81 éves korig olyannyira, hogy már jó néhányan tagjai lettek az egyik művészkörnek, zsűriztetik festményeiket, indulnak pályázatokon, méghozzá nagyon jó eredménnyel. Büszke vagyok rájuk, hisz az ő eredményességük az én bizonyítványom! Valamit nagyon jól csinálhatok! Nagy boldogság számomra, ha egyesek olyan szintre fejlődnek, hogy azt tehetem velük, amit velem a nagymestereim, kilökhetem őket a fészekből. 

Vissza a múltba

Milyen álmaidat szeretnél még valóra váltani?

Van egy elképzelésem a jövőre nézve, amit nem szeretnék nagydobra verni, majd csak akkor, ha megvalósul. Egyébként az idei évem célkitűzésében szerepel a városházánk dísztermébe egy 5 x 3 m-es szekko-t (ez a freskó modern változata) készíteni, sok-sok tehetséget felfedezni és csiszolni, valamint a szociális vonalon tőlem telhetően a rászorultakon segíteni.

Kedves Katikám! A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok számodra erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet. Szeretném, ha minden álmod, vágyad valóra válna. Fess még nekünk minél több képet, amelyek szívünket, lelkünket megsimogatják, elringatják, mint anya a magzatát. Büszke vagyok rá, hogy ismerhetlek!

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

2014. május 14.

Hozzászólások