Hajdrik József: Nőnapra (2013)

Pázsitba bújt a tavaszi szellő
S az idő terhe szalmalángként száll
Lesöpri a krókuszról – egy-kettő -,
A feltört jégnek üvegpáncélját

A nő ekkorra kibontja haját,
Szétborzolja, mintha csak te tennéd.
Kedvesedhez gyöngéden érj, lazán
Ígérj ha lehet szebbet, a szebbnél.

Fond meg takaród aranyeső ágból,
Jácint kelyhéből csorgass rá mézet.
A Naptól lopj egy picit a mából
Hidd el, ő a te kék félhold részed.

Csillagokban ragyogtasd meg fényét
Öleld úgy, hogy hajtsd vállára fejed
Érezd az új évszak mibenlétét
S ő választ majd, te maradsz, vagy mehetsz!

Hozzászólások