Mátyási József (Izsák,1765. március 21. – Kecskemét, 1849. január 15.) jogász és költő volt. Édesapja református lelkészként Izsákon szolgált. Mátyási József a tanulmányait Kecskeméten, Debrecenben és Pozsonyban végezte. Pesten szerzett ügyvédi gyakorlatot. Művelt, társaságszerető embernek ismerték, sokan szerették, tisztelték. Magántitkára volt Teleki József grófnak (Ugocsa Vármegye főispánja, kamarás, követ). Utazási élményeiket verses formában rögzítette: Frankfurti utazás, Erdélyi körút.

“Én Magyarországnál szebb hazát nem látok.” Így vallott hazájáról a költő.

Fekete János lovasgenerális mellett megismerte a felvilágosodás irodalmát. Mátyási József számára fontos volt a magyar nyelvű irodalom és színjátszás hangsúlyozása. Első színtársulatunk számára olasz nyelvből lefordította Goldoni: Gavallér és Dáma című színművét.

Mátyási József házassága felesége korai halálával gyermektelenül ért véget. Izsákon maradt, és valószínűleg szülőfalujának várossá nyilvánításán munkálkodott, annak jogi ügyeit intézte. Kecskeméten ismerték írói munkásságát. 1924-ben polgárjogot kapott, és idős korában a mai Rákóczi úton lévő házban élt. A Törvényszék sarkán lévő dombormű őrzi az emlékét.

Kazinczy Ferenc régiesnek vallotta Mátyási költészetét, nem álltak kapcsolatban egymással. Mátyási viszont elítélte az erőltetett nyelvújítást. Saját kora méltatta munkásságát, műveit lemásolták, továbbadták. Szívesen olvasták névnapi köszöntőit és alkalmi verseit a Márton napi libatorról és a vidám társaságról.

Az Emlékkör vezetője, Mesznéder Klára szeretettel várja az érdeklődőket a következő találkozójukra 2013. március 21-én, csütörtökön 15.00 órakor a kecskeméti Ráday Múzeumba.

Hozzászólások