Preiszingerné Kiss Mária Magdolnával a nyár végén ismerkedtünk meg a Facebook-on, mert szeretett volna verset beküldeni a Toll és Ecset Alapítvány I. világháborús versíró pályázatára. Sajnos, a beküldési határidő akkorra már lejárt, az értékelés is megtörtént, nem tudtuk fogadni a versét.

magdolna10

Hívtam a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének szeptemberi találkozójára és a szeptember 30-i versmondó versenyünkre is. Mivel kerekegyházi, joggal gondoltam, hogy könnyedén köztünk teremhet. Nem így történt. Ő akkor már tudta ezt, de nem panaszkodott. Mire mi megrendeztük a Cifrapalotában a kulturális délutánunkat, addigra őt már magához szólította a Jó Isten.

SZÁZ ÉV AZ ÁRTATLANOKÉRT KIÁLT

Mindent meggondoltam,
Mindent megfontoltam,
Így szólt a Császár,
Miközben Istenhez imádkozott.

Ment a hadüzenet Szerbiába,
A megtévesztett tömeg ujjongott.
Éljen a háború, éljen a Monarchia!
És a történelembe örökre beíródott.

Menni kell a háborúba,
Így szólt a parancs,
Masíroztak délceg ifjak,
Csak az anyák sírtak, ne menj fiam!

Lövészárkok hóban, sárban,
Hitves képe szívek felett,
Reményt ad, hogy haza várja,
Nem gondol még a halálra.

Ropog a hó a bakancs alatt,
Menetel a halálba a sereg,
Jéggé fagyott lábukon a kapca,
Csontig hatol a hideg.

Sötét felhők tornyosulnak
A hátország felett,
Kiürültek a magtárak,
Kell a fronton a katonáknak!

Egyre több az özvegy és az árva,
A háború elvette mindenét,
Maradt a mérhetetlen gyásza,
És a fájdalom, már nincs remény!

Virradatkor az akna becsap,
Szívekbe hasít a repesz,
Jajszavak az égbe kiáltanak,
Élettelenül hullnak le a kezek.

Elcsitul a harc zaja,
Halálhörgés váltja fel,
Megjelennek a dögmadarak,
Ahol ártatlanok teste hever.

Száz év az ártatlanokért kiált!

(AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚRA EMLÉKEZVE)

magdolna8

A temetés óta eltelt egy kis idő. Testvérével, Terikével és Liszicsán Antallal, Terike férjével beszélgettünk Magdikáról.

1949. szeptember 3-án született, a családban ő volt a harmadik gyermek. Négyen voltunk testvérek: István, Terézia, Magdolna és Iván. Tanyán éltünk Kerekegyháza környékén, a mai Kunság-majorban, ami most idegenforgalmi hely. Abban a házban laktunk, ahol most az iroda van. Jószágokat tartottunk, a pásztorkodás a mindennapi dolgunk volt, libákra, pulykákra és disznókra vigyáztunk mi, gyerekek is. Magdi is már óvodás korában elkezdte a munkát, a kislibákra vigyázott. Amikor hazaértünk az iskolából, felváltottuk egymást a munkában. Magdi a felnőttkoráig nagyon-nagyon megküzdött az előbbre jutásért. A munkájához szükséges iskolákat a munka mellett végezte.

Nagyon szeretett olvasni, nagyra értékelte a szép verseket és az irodalmat. 12 éves korában került be a kerekegyházi központi iskolába, addig Kunpusztán összevont osztályba járt. Az iskolában nagyon jó tanuló volt, gyakran helyettesítette a tanárt, amikor beteg volt, és ő adta le az anyagot a többieknek. Okos és talpraesett kislány volt. Szerette a természetet és az állatokat, és az állatok ezt tudták. Nem volt olyan kóbor macska és kóbor kutya, és problémával küzdő ember, aki ne talált volna segítséget nála. Innentől elindult az a folyamat, hogy ő nem csak saját magáért, hanem másokért is van. Mindenkin segített.

magdolna9

Minden álma az volt, hogy valamikor egy múzeumot fog csinálni és verseket fog írni. Ezért nagyon kellett neki küzdenie, soha nem nyolc órát dolgozott, hanem 14-16 órát kellett neki dolgoznia, és nem is tudom, hogy fizikailag és agyilag hogy bírta ezt.

Mi lett a foglalkozása?

Kórházban dolgozott. Ápolónőként kezdte. Közben leérettségizett, továbbtanult és szakasszisztens lett. Dolgozott intenzív osztályon, sokszor éjszakánként is, két műszakban. A két gyermeke még kicsi volt, és kellett a pénz. Citológus lett, és Kecskeméten az Izsáki úti kórházban a citológiai osztályon dolgozott. Nagyon értette és emberséggel végezte a munkáját.

magdolna03

30 éves korában kialakult benne az, hogy az embereket segíteni, támogatni kell érzelmileg is, fizikailag is. Olyan ember volt, akit megtaláltak a problémájukkal az emberek. A tudása folyamatosan gyarapodott, Reiki mester lett, sok tanítványa volt, előadásokat tartott. Olyan csoportja volt, ahol egymásra találtak a hasonló gondolkodású és érzésű emberek. Tanította és gyógyította őket. Kézrátétellel gyógyított, energiával. Nagyon sok embernek segített.

Hogyan alakult a családi élete?

Amikor férjhez ment, az első házasságából született egy kislánya, Tünde, aki most körülbelül 40 éves, és Kecskeméten él. Magdika később elvált, Kecskeméten lakott albérletben, és hogy tudja nevelni és gondozni gyermekét, sok munkát vállalt. Később újra férjhez ment, született egy kisfia, aki most 34 éves.  Őt is taníttatta, Pesten él.

magdolna02

Magdika a kiskutyájával

Hogyan került kapcsolatba a költészettel?

A költészetben mindig benne volt. Szerette az irodalmat, sokat olvasott, jól fogalmazott. és egyre többször öntötte a gondolatait versekbe. Ezeket piszkozatban írta le. Másfél–két éve, amikor nyugdíjba ment, azt mondta: Most már írok, mert nekem ez is egy hivatásom. Több ideje maradt rá, és attól kezdve ontotta a verseket.

CSILLAGOK KÖZT TÁNCOLOK

Van nekem egy lovam.
Hófehér táltos paripa.
Sarkantyúja színarany,
Szőre, mint a selyem, oly puha.
Jön értem, ha leszáll az éjszaka,
Nyerítése angyali harsona.
Ledobom kopott ruhám,
Vele együtt minden bánatom.
Átölelem lovam nyakát,
Repít, ahol a fény ragyog.
Hárfán játszanak az angyalok,
És én hajnalig a csillagok közt táncolok.

Minden nap elküldte nekem a legújabb versét, és korán reggel várta a véleményemet. Mindig megdicsértem, hogy a vers gyönyörű, de azt is mondtam, hogy amit leírt, az néha borzalmas. Szomorú és pesszimista versek voltak, de azt mondta, hogy mindent ki kell adnia magából, mert ha nem teszi, tovább kell cipelnie.

magdolna05

Kamilla vendégház

A másik vágyát is elkezdte megvalósítani, megcsinálta a tanyát. Ráment nyolc-kilenc éve. A vállalkozása szállást is kínált. A tanyán múzeumot is akart kialakítani. Nagyon sok anyagot összegyűjtött, de már nem bírta erővel. Vannak értékes és komolyabb darabok is köztük. Még egy igazi jurtát is fölállított és berendezett. A tanya a Papszékdűlőben van, Kerekegyháza közelében. Sajnos, Kerekegyházán nincs mód egy Helytörténeti Múzeum létrehozására, csak egy kis múzeum található itt.

magdolna15

A jurta belülről

Közben a verseit folyamatosan írta. Ez volt még a fő célja, a múzeum és a versei kiadása. De akkor már tudtuk, hogy nagyon beteg.

A CSEND HANGJA

A csend hangja a legszebb zene,
Elvarázsol, magasba emel.
Megszűnik a világ, lágyan ölel,
A kék ég rád csókot lehel.
Elillan a bánat, csak a hárfa zeng,
Álom és valóság között lebegsz.
Lelked a végtelen tenger,
A hullámok simogató kezek.
Angyalok fésülnek, felékesítenek,
Gyolcs ruhád vakító fehér.
Szférák zenéje a szeretet,
Lassan visszatérsz, lelked megpihent.

A betegsége 2014 nyarán derült ki?

Nem, már korábban is beteg volt, de akkor látszólag rendbe jött. 2014 nyarán súlyosbodott a helyzet, de ezt nem akarom részletezni. Az utolsó napokban még tudott mondatokat mondani. Egyszer csak ezt mondta: Annyi mindent szerettem volna még csinálni, de nincs több időm…

magdolna13

Kamilla vendégház

Otthon ápoltátok vagy kórházban volt?

A kórházban volt, s ha hazahoztuk, akkor én ápoltam. Az utolsó négy nap nagyon nehéz volt. De sok ismerős jött látogatni. Sorban álltak az ágyánál és elköszöntek tőle. Szeretném ezt mindenkinek nagyon megköszönni.

Ő tisztában volt az állapotával?

Igen, már a nyáron tudta. Sejtettük, hogy nincs több ideje. Egy hónappal előtte már tudtuk. Az orvosa nagyon lelkiismeretesen foglalkozott vele. Mindenki tisztában volt vele, hogy nincs sok hátra. Megkértem a főorvos asszonyt, hogy hazavihessem egy kicsit. Szeptember elején bekerült az onkológiára. A vizsgálatok kiderítették, hogy menthetetlen. Ekkor hazavittük egy kicsit. Otthon mindentől elbúcsúzott. Meglocsolta a virágokat, de nem volt ereje mindet. Kértem, hogy üljön be a kocsiba, majd én befejezem a locsolást, mielőtt elmegyünk. Tudta, hogy többé nem tér haza.

magdolna07

Édesanyánkkal…

Soha el nem múló szeretettel gondolunk Magdikára, aki 2014. szeptember 26-án örökre elaludt. Végső búcsút a kerekegyházi temetőben október 11-én, szombaton 13 órakor vehettünk tőle. Emléke örökké szívünkben él. Utolsó versében Ő így búcsúzott:

ÁRVALÁNYHAJ

Ahol ölelkeznek a homokdűnék,
Ősidők óta a borókabokor
Az árvalányhajnak szerelmet ígér,
Köztük keringőt fütyül a szél.

A homokszemek, mint a gyémánt
Visszaverik a fényt,
Mint a tenger hullámai
Körülvesz és ontja rád szeretetét.

Ismerős bokrok intenek felém,
Az árvalányhaj, mint a hajam oly fehér.
Ez az én szülőföldem,
Szívem visszatért.

A régmúlt emlékeimből
Kócos kislány szalad felém,
Itt építettem homokvárat,
Szőttem hozzá száz mesét.

Ülök a dombtetőn,
Nézem a forgószelet,
Száraz kóróval kergetőzik,
Játékuk végtelen.

Selymes homokba markolok,
Ujjaim között lepereg,
Lepereg, mint az életem.
Lassan elindulok!

Cipőm mélyre süpped,
Itt marad lábnyomom,
Könny folyik arcomon,
Szemembe szállt a homok!

Úgy tudom, szeretnétek megvalósítani azt, ami neki nem sikerült.

Megpróbáljuk. Keresünk kiadót, hogy az összegyűjtött verseit kiadjuk egy kis kötetben. Ehhez elfogadunk segítséget, mert nincs tapasztalatunk a könyvkiadásban. Gondolom, hogy a barátai is segítenek ebben. A könyvkiadás mellett valószínűleg a múzeumot nem tudjuk létrehozni, de jó lenne, ha legalább egy emlékszobát be tudnánk rendezni, ahol az összegyűjtött anyag legértékesebb darabjait elhelyezzük. Ezek a tárgyak nem illenek a kis kerekegyházi múzeum profiljába. Az emlékszobát érzelmi és családi alapon kell megvalósítanunk.

magdolna12

Nagyon szerettük egymást Magdikával, csak két évvel volt fiatalabb nálam. Bármi problémája volt, mindig hozzám fordult. Bármilyen időpontban csöröghetett a telefonom, én meghallgattam, bátorítottam. Ezért segítünk még most is neki, ápoljuk az emlékét.

A Facebook-on milyen irodalmi csoportokkal állt kapcsolatban?

Az Amatőr írók, költők oldalt emlegette, meg a GRATIS Magazin  csoportba töltötte fel a verseit. Van még néhány. Még megvan most is a Facebook oldala Preiszinger Magdolna néven. Nem is akarom lezárni, később is írhatnak ide az ismerősei. Most is írnak többen, engem keresnek Magdika helyett. Ha valaki még írni szeretne ide, megteheti. Sok ismerőse most már azért kopogtat nálam, mert keresi az elszakadt szálakat. Én pedig szívesen leszek mindenkinek az ismerőse, aki az ő barátja volt. Egyik ismerőse így búcsúzott tőle a Facebook-on:

Rekviem – K. H. A.
Az interneten ismertem meg egy asszonyt, egy írót, aki ontotta magából a szebbnél szebb, jobbnál jobb írásokat. Én mindig az elsők között olvastam a prózáját és a verseit. Szerettem, mert olyan emberiek voltak. Nem tudok jobb kifejezést. Nem vagyok irigy, de amikor “beszélgettünk” az interneten, azt mondtam: irigyelem. Elárulta, hogy semmi irigylésre méltó nincs benne, mert beteg, és meg fog halni. Nagyra értékelte, hogy próbálom benne tartani a lelket. Olykor még megnevettetni is sikerült őt. Aztán csend lett! És én vártam, hogy csoda történik, és egy újabb remekművel örvendezteti meg az olvasóit, de nem ez történt. Magdolna elment, mert hát ott is is szükség van rá. Magdolna Preiszinger, nyugodj békében!

magdolna6

Egy kicsit beszéljünk rólatok is!

Kézműves házaspár vagyunk. Én hagyományőrző ruhákat készítek: csikós ruhát, parasztinget stb. Szeretem a régi ruhákat, rendezvényeken szívesen viselem őket. Férjem a fát munkálja szívesen, nagyon szép kopjafákat készít, meg udvari sakk-készletet. Kerekegyházán lakunk, nem hagytuk el a szülőhelyünket. Szép, rendezett kisvárosban élünk, és büszkék vagyunk a városunkra.

magdolna16

Vásárban…

Terikéről és Antalról itt tudunk meg többet.

 

Preiszingerné Kiss Mária Magdolna:

AZ ÚJ KENYÉR ÜNNEPÉN

Sütök egy nagy kenyeret,
A kovász benne a szeretet.
Átkötöm nemzeti színű szalaggal,
Ami végre összetartja a magyart!
Isten áldásával felszeletelem,
Minden asztalra egyformán teszek.
A paraszt nevét foglalom imába,
Aki fáradt kezével nekünk adta.
Sütök még egy nagy kenyeret,
Fehér galambok viszik, ahol van éhező gyerek.
Jusson el a világ minden zugába,
És majd boldogan hajtom fejem nyugovóra.

AZ ERDŐ VARÁZSA

Hív az erdő ezer fával, égig érő koronával.
Integetnek huncut ágak, ígérgetnek csodákat.
A levelek susogása csalogat egy tündér táncra.
Lágy ölében a hűs pázsitra
Zöld selyemből vet nekem ágyat.
Csábít vadvirágok illatával, átölel a karjaival,
Édes álomba ringat madárdallal.
Mesél, mesél szakadatlan, valamikor a múltban
Egy kislány járt itt mezítláb, maszatosan.
Tündérek rá puha gyolcsot adtak,
Fejére gyémánt koronát raktak.
Zúg az erdő, felriadtam, elillant a boldogságom,
Hová lett az ifjúságom?

Egy rövid videó-összeállítással búcsúzunk tőled, Magdika!

Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások