Szüleit korán elvesztette, és közeli rokonok nevelték fel a testvéreivel együtt. Asztalosinasnak kellett állnia, hogy kereső foglalkozása legyen. Mélyről küzdötte fel magát, de világhírű festő lett belőle. Hamarosan pártfogókat talált, akik kézről kézre adták és atyaian segítették. Először életképeket festett, majd portrékat, aztán tájképfestészettel próbálkozott.

Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Társulat támogatta. Maga báró Eötvös József kultuszminiszter is 800 Ft ösztöndíjban részesítette 1867-ben. Így jutott ki külföldi iskolákba, mint a Bécsi Képzőművészeti Akadémia, Düsseldorfi Akadémia, Müncheni Akadémia.

Kapcsolatokat teremtett a művészeti élet kiemelkedő képviselőivel, például barátok lettek Paál László festőművésszel annak haláláig. Munkásságának Párizs, majd ismét München, Düsseldorf lesznek a külföldi helyszínei. Gyakran hazalátogat Magyarországra.

Munkácsy nagyon sokat tanult külföldön a kortárs festőktől, de aztán a maga útját járta. Romantikusan realista festő lett, aki mindig valami újat tudott felmutatni. Egyszerre volt európai és magyar, keresztény gondolkodású, aki mindig nagy műgonddal festette le a különböző élethelyzetben lévő embereket. Nagy szorgalom és megfeszített szellemi és fizikai munka kellett ahhoz, hogy hatalmas életművét létrehozza.

Az európai fővárosokban sorra állították ki műveit, így jutott el Bécsbe, Londonba, majd Amerikába is. Ekkor már világhírű festő volt, sok pénzt fizettek egy-egy festményéért. Egy francia hölgyet, Cécile Papiert vette feleségül, volt barátjának a feleségét annak halála után. Párizsban rendezkedtek be, ahol társadalmi kötelezettségeik arra kényszerítették őket, hogy fényűző társasági életet éljenek. Ekkor születtek az úgynevezett szalonképei, a párizsi szalonokban ellesett életképek.

Munkácsyt először Budapest, majd utána szülővárosa, Munkács választotta meg díszpolgárává 1880. november 4-én. A Hungária Kávéház dísztermében megrendezett vacsorán úgy ünnepelték őt, mint Liszt Ferenccel egyenrangú művészt, akivel tisztelték és becsülték egymást. A lelkes fogadtatásért cserébe Munkácsy évi 6000 frankos díjat alapított, mely fiatal művészek számára pályázat útján volt elnyerhető.

Három nagyszabású, monumentális műve: Krisztus Pilátus előtt (1881), Golgota (1884), Ecce homo (1896). Amerikai milliomosok vásárolták meg őket. Manapság Debrecenben láthatók ezek a képek. A három képet senki, még az alkotó sem látta soha együtt, amíg 1995-ben a Déri Múzeumban ki nem állították mindhármat.

Egyéb híres művei közül csak néhány ismerős cím: Ásító inas, Rőzsehordó nő, Siralomház, Paál László arcképe, Milton, Mozart halála, A reneszánsz apotheózisa, Honfoglalás (az Országházba készült a millenniumra),

Munkácsy egészségi állapota egyre romlott, állandó idegfájdalmai voltak, majd idegei felmondták a szolgálatot, megtébolyodott. Utolsó három évét szanatóriumban töltötte, önkívületben. 1900. május elsején halt meg. Százezrek látogattak el a Műcsarnokba, ahol felravatalozták. Az egyik legnagyobb magyar festőművész volt.

Munkácsy Mihály kompozícióteremtő készsége és romantikus realizmusa a magyar festőnemzedékek egész sorára volt hatással. Megemlíthetjük Hollósy Simon, Thorma János, Tornyai János, Koszta József nevét és életművét.

Weninger Endréné

Hozzászólások