Az emlősökről régóta tudott, hogy tapintásra érzékeny bajusszal rendelkeznek. A brit kutatók most arra voltak kíváncsiak, hogy pontosan miként is használják ezt az érzékelő szervüket a fókák, egyebek között a zsákmány felmérésére. Annál is inkább, mert a víz sokkal sűrűbb, mint a levegő, következésképpen sokkal több energiát igényel részükről a művelet.

                                            

Robyn Grant, a csoport vezetője a Rostocki Egyetem tengerbiológiai kutatóközpontjában végezte el a kísérleteket két fókával, Marcóval és Moéval. Mindkét állat szemét bekötötte, fülükre pedig fülhallgatót helyezett, hogy lehetőleg csak a bajszukat használják érzékelésre. Két különböző méretű tárgyat kellett felismerniük, de úgy, hogy csak az orrukkal érinthették meg őket a víz alatt. Moénak a nagyobbat, Marcónak a kisebbet kellett “kitapogatnia” a bajszával, hogy megkapják a jutalom halat.

A kísérletek során kiviláglott, hogy a fókák nem úgy bánnak a bajszukkal, mint az emberek az ujjaikkal, hanem az orruk egy bizonyos pontján található rövid, sűrűn nőtt szőrszálaikat vetik be a célra. Valóságos nagyfelbontású képet tudnak így alkotni – vagyis tömérdek információt begyűjteni – anélkül, hogy bajszuk összes szőrszálát mozgatniuk kellene. Ráadásul mindezt villámgyorsan teszik. Fél másodpercen belül képesek dönteni a bajszuk által közvetített adatok alapján.

Forrás: MTI

2013. február 20.

Hozzászólások