„A MŰVÉSZET FÉNY”: Tsunoda Taeko japán képzőművész első önálló magyarországi kiállítása nyílt 2019. augusztus 22-én a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara és a Kecskemét-Aomori Magyar-Japán Baráti Kör közös rendezésében. Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét Megyei Jogú Város polgármesterének fővédnöki köszöntőjét követően a kiállítást Csáky Lajos nyitotta meg.

Mindenekelőtt szeretném megköszönni Tsunoda Taeko-nak, hogy elhozta alkotásait, alkalmat adva arra, hogy szólhassak országáról, kultúrájáról és nem utolsósorban gazdag életművének néhány sajátosságáról. Nincs még egy kultúra, mint a japánoké, amely oly meghatározó költői erővel fogná át az élet minden területét, mint az övék.

Ha Japán: akkor a cseresznyevirágzás ünnepe…, talán ez jut elsőként eszünkbe Japánról tudott ismereteink közül. Azután a mélyen gyökerező, az élet minden területét átható tradíció, az élet ünnepélyes áhítata, maga a CSÖND, ami mindent körülvesz és betölt, mint a zen kolostorok kerti csöndje. A tradíciókból következik a mozdulatlanság mítosza és élménye!

Az ősi japán hagyományok legmegragadóbb vonása, hogy az élet leghétköznapibb cselekedetei is esztétikailag megformáltak, felkeléstől napnyugtáig. A ház csupán külső keret. A mozgatható falak igazodnak a nap folyamatának változó tartalmához. Minden mozdulat egyben szakrális, szent mozdulat, szimbolikus értelemmel. A mozdulatok, cselekvések szokásrendje az állandóság érzetének fontos kifejeződései.

Nincs magánpillanat. Az életnek egységes rendje van. Az egyén élete a hagyományokba oldódik bele. Nincs sürgetett és sürgető idő – az élet folyam, e folyam medrében hömpölyög az idő – se lassabban, se gyorsabban – a maga természete szerint. Az ősi japán tradícióban az a gondolat jut kifejezésre, hogy az élet minden pillanata: szent!

De miért is lett a cseresznyevirágzás közösségi ünnepi tradícióvá és a műalkotások meghatározó témájává évszázadokon át? Amely tradícióban mélyen tükröződik a japán lélek olthatatlan szeretete és tisztelete a természet misztikus csodája iránt. A japán érzésvilág ezért emelte oly fontos szimbólumává a tavaszi virágzást.

A cseresznyefa virágzása egyszerre fejezi ki az emberi létezés kettős arcát: a szépséget és a mulandóságot. Azt az örömet, amely virágzásával a lelket kitölti. Így vált a cseresznyevirág a létezés csodájává, a mulandó szépség szimbólumává. Hiszen csupán néhány napig őrzi virágpompáját a fa; az első eső vagy erős szél a virágzás halálát jelenti. De a rövid életben felcsillanó szépség varázsa az emberi élet szépségének és mulandóságának tragikus szépségét képes kifejezni.

Isikava Tojonobu (1711-1785) 18. századi művész fiatal szépséget ábrázoló nyomatán ezt a kettős érzést egy megejtő haiku versben sóhajtja el:

„Újra szerelem
Újra bánat, lehull a
cseresznyevirág.”
/A jelen szövegben olvasható haikut és művészettörténeti utalásokat Stephen Addiss „Hogyan nézzük a japán művészetet” című könyvéből idéztem./

Amikor a Nyugat éppen temetni készült a kötött formájú verselést, akkor éri el Nyugat partjait, és válik népszerűvé a haiku, a japán költészet nagyon kötött versformája, amely Japánban már a 17. században megjelent.

Japán művészete a világ leggazdagabb és legkifejezőbb tradíciói közé tartozik. Ha e művészet alaphangját szeretnénk megragadni, legáltalánosabban azt mondhatjuk: a japán művészetet az öröm jellemzi. Szinte felsorolhatatlan, hogy a japán művészet hányféle ágon virágzik. Közös eredőjük a tradícióba vetett mély hit és meggyőződés, még akkor is, ha a 90-es évektől kezdődően, de már ezt megelőzően is elindult egy bomlási folyamat; az erős japán késztetés, hogy minden külső benyomást, kulturális hatást képes magába olvasztani, és azt sajátjaként felmutatni, minden hatás japánivá lesz.

Ugyanígy a belső bomlási folyamatok se rombolják le a hagyományokat, hanem újrafogalmazzák, új lendülettel, új forrásvízzel itatják át saját kultúrájuk talaját. Ösztönözve ezzel kultúrájuk megújuló virágzását, amelynek tanúi lehetünk a nemzetközi művészeti életben is megmutatkozó, s mély benyomást keltő hatásában is.

Tsunoda Taeko

Egy gazdag életutat, sokrétű művészi pályát néhány percben felvillantani, mint Tsunoda Taeko-é, szinte lehetetlen. Tsunoda Taeko japán festőművész Tokióban született. 1969-ben a Tama Művészeti Egyetemen szerzett diplomát. 1970-től rendszeresen kiállít. Az akkori fiatal és új szellemű generáció egyik ígéretes alakja. Munkássága számos rangos elismerésben, díjban részesült, többek között a 2013-as Londoni Biennálé kitüntető elismerésében.

Tagja a Japán Művészeti Szövetségnek, és más fontos szakmai szervezetnek. Jelentős egyéni és csoportos kiállításokon szerepelt nemcsak hazájában, hanem szinte valamennyi európai országban és szerte a világban: Egyesült Királyság, Olaszország, Franciaország, Ausztria, Svájc, Csehország, Lengyelország, Németország, Kína, Egyesült Arab Emírség és természetesen Magyarország.

Tsunoda Taeko a képzőművészet két jelentős ágát: a festészetet és a grafikát egyaránt és azonos intenzitással műveli. Kecskeméti első egyéni bemutatkozása egyúttal első önálló magyarországi bemutatkozása is. A most kiállított alkotásai grafikai munkásságát reprezentálják. Mondhatnánk: egy lélegzetnyit! Hiszen olyan szerteágazó a művészeti érdeklődése, oly gazdag a festői pályája is, amelyről jelen bemutató még jelzésszerűen sem tud számot adni.

Tsunoda Taeko sokoldalúan képzett művész. Rendelkezik az európai festészet eszköztárával is, ahogyan a tradicionális japán művészet sokrétű kifejezési eszközeivel is. Tudatában kell lennünk annak is, hogy a japán festészet egészen a modern időkig tussal és vízfestékkel, állati szőrből készült ecsettel, papírra vagy selyemre dolgozott. Tsunoda Taeko egész művészi életműve majd kizárólag tussal és vízfestékkel készült. A nagyméretű paraván-képeit is papírra festette, mint például:

a Halvány mosoly 162×130 cm (1987.)
a Gondolat 181,8×227,3 cm (1990.)
a Pünkösdi rózsa 116,7×72,7 cm (1992.)
a Tavirózsa 130×162 cm (1993.)
vagy a Szakadék 194×259 cm (2009.)

1987-2015 között készült, tradicionális eszközökkel festett munkái virágok, levelek, na meg a cseresznyevirágzás változatai, természeti képek. Jelen kiállítás a 2015. és 2017. között készült grafikai műveit mutatja be, mondhatnánk: érett korszakának legszebb darabjait.

Még mielőtt szóvá tennék: a rendezők tudatos szándéka volt a képcímek elhagyása azon meggondolásból, hogy a kiállítás címe „A művészet fény”. Tsunoda Taeko szavai tartalmilag kifejezik a kiállított képek sugallta érzéseket. Hiszen az olyan című művek, mint az „Éneklés”, a „Tánc”, az „Ima”, az „Áldás”, a „Fény”, az „Ég”, az „Út”, a „Harmat” a művész személyes reflexiói saját műveire, amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy le is szűkíti a képek lehetséges további értelmezését.

A címek elhagyásával egy kis Zen gondolat is megvalósul, szabadon hagyva a művek értelmezési lehetőségeit.
*Általában a japán festészet 5 vállfaját különböztetik meg:
1. Az elbeszélő horizontális tekercsképek
2. A tus tájképek
3. A zen mesterek festményei
4. Dekoratív paravánok
5. Írástudók legyezői és függő tekercsképei
Már a felsorolásból is kitűnik: a képzőművészet, az iparművészet, az irodalom, a filozófia között nincsenek éles műfaji határok.

Például a zen mesterek gyakran csak egy kört festenek, és a feliratokból tudjuk meg, hogy a világmindenség, az üresség, a Hold vagy éppen egy rizspogácsa a látott kép.* A japán kultúra-felfogás nem ismeri az európai individualista kép fogalmát, állandó és ugyanazzal a jelentéssel bíró képét, keretbe zárva. A japán kép a meditáció eszköze és célja.
*Szenegai Gibon (1750-1837) a 18-19. század fordulóján élt mester híres műve a „Kör, háromszög és téglalap” – tus, papír, 28,3×48,3 cm.
Szenegai festménye talán pontosan azt jelenti, amik: egy kör, egy háromszög meg egy téglalap.

Tsunoda Taeko rajzai esetében sincsen ez másképpen. Ő is tudja: a kör az egyetlen zárt és egységes forma, ezért jelképe az énnek és a világnak. Tsunoda Taeko itt bemutatott grafikai sorozatát is tárgy nélküli művészetként jellemezhetnénk. Paul Klee szavai illenek Tsunoda Taeko grafikai világára is:

„Olyan típusú képeket hoz létre, amely beéri önmagával, amely semmit sem kölcsönöz a természettől, formai szempontból teljesen absztrakt.”

Tsunoda Taeko munkái a meditáció eszközei. Absztrakt jelek. Egy új, általunk nem ismert, nem látott világot teremt elénk. Egy szürreális világot, valóság felettit, a valóságon túlmutatót, néha álomszerű, az ismert valóságot meghaladó, képi világot. Tsunoda Taeko grafikái a sík felbontásának költői megragadásai. Metszetek. A sík lírai-képi analízisei. Mint a tengervízfelszín-hullámzás, zátonytörésekkel. Szürreális világteremtés.

Tsunoda Taeko grafikái a sík felület költői felbontásai. Egy egység felszabdalása, szabálytalan kivágatok, leheletfinom színezéssel. Kis téglalap-négyzetek, apró körök sejtései, futtatott vonalak puha elmosódásai – vízszintes vonalkázások függőleges oszlopba – vagy ellentétesen egymásba futva. A geometria poézise. A vonal, a kör, a síkidom, a négyzet és az ismétlődések és súrlódások teremtette halk neszezések zümmögései a csendnek.

A Kozmosz suhogása – a szféráké. A szférikus zümmögés zenéje hatja át a képei előtt meditálók lelkét. Ez Tsunoda Taeko teremtette képi világa – a kozmikus szféráé. Köszönet Tsunoda Taeko-nak, hogy elhozta munkáit nekünk, hozzánk.

Kecskemét, 2019. augusztus 22.

Csáky Lajos festőművész

Fotók: Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara

 

 

Hozzászólások