Mondottam ember: küzdj’ és bízva bízzál! Madách 200 – Madách Imre 1823. januárjában, 200 éve született Alsósztregován. Jó módban élő nemesi családból származott. Édesanyja, Majthényi Anna hamar megözvegyült.

Madách a gimnázium hat osztályát magántanulóként végezte. 1837-ben került Pestre. Egyetemi évei alatt elkötelezte magát a felvilágosodás eszméi mellett. 1840-ben visszatért szülőmegyéjébe, Nógrádba, ahol a szabadelvű ellenzék egyik bátor hangú szónoka lett. Szívbaja miatt visszavonult a közélettől. 1854-ben feleségül vette Fráter Erzsébetet, s három gyermekük született.
Betegsége akadályozta meg Madáchot, hogy részt vegyen a szabadságharcban. Egyik öccse (Pál) a szabadságharc áldozata lett, nővérét (Máriát) és családját a román parasztok ölték meg.

madach

A költőt Kossuth titkára, Rakovecz János rejtegetése miatt egy évi börtönre ítélték (1852 – 53). Ez idő alatt felesége elidegenedett tőle, s 1854-ben el is váltak. A válás után Sztregován élt anyjával és három gyermekével. Ezt az időszakot tekintik a nagy mű érlelődési idejének.

Az 1860 – 61-es országgyűlés idején kapcsolódott be újra a politikai életbe. Később a Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett, de szívbaja súlyosbodott, s 1864 októberében meghalt.

Madách Imre remekműve, amelyre egész életében készült, Az ember tragédiája (1860).

 

A mű halhatatlanságának titka: minden kor számára van érvényes mondanivalója, kérdései még ma sem idejét múltak. A Tragédia ugyanis inkább kérdez. Egyetlen korszak sem volt közömbös iránta.

Szokatlan alkotás a magyar irodalomban. Szorosan kapcsolódik nemzeti történelmünkhöz, de a nemzeti kérdés nem közvetlenül jelenik meg. A Tragédia az egész emberiség, az egész európai civilizáció nevében szólal meg. Sajátos vonása a filozófiai jellege.

Az ember tragédiája 15 “felvonásos” drámai költemény. Ebben a megjelölésben a költemény a műfaj-meghatározó, a drámai melléknév csak megkülönböztet a műfajon belül. A költőien megfogalmazott filozófiai eszmék mellett eltörpülnek a dráma követelményei, s ezért kevésbé érvényesül a színpadon. Madách műve nem a szokásos “drámai alkotás”.

A drámai költemény tipikusan romantikus műfaj. Az emberiség nagy problémáit öleli fel, a filozófia végső kérdéseit boncolgatja (pl.: Mi az emberi lét értelme, célja?). Az “örök” embert állítja szembe a világegyetem erőivel. A mindenség erőinek jelképeként mitikus lényeket szerepeltet. Az ókori mitológiából, a keresztény vallásból kölcsönzött alakok megszemélyesített eszmék.

“Az ember tragédiája drámai költemény. Kezdtem 1859. február 17-én, végeztem 1860. márczius 26-án.” Madách a kéziratot elküldte Arany Jánosnak, de ő azt gondolta, hogy a mű “nem egyéb, mint Faust gyönge utánzása”. Csak hónapok múlva ismerte fel értékeit. Nyomtatásban 1862. január 16-án jelent meg először (1861-es évjelzéssel).

Zichy Mihály képe Az ember tragédiája illusztrálásához

A mű “ellentmondásossága” a pesszimista eseménysorozat és az optimista befejezés a megírás időpontjának társadalmi közérzetéből fakadt. Madách Az ember tragédiájában az uralkodó eszméknek sorsát és szerepét akarta bemutatni, amelyek az ő világnézetének is alapját képezték. A Tragédia leggyötrőbb kérdése: Van-e értelme, célja az emberi létnek?

A tragédia alapkérdései:
– Mi az élet értelme? “Mi végre a teremtés?”
– A nő és a férfi kapcsolata hogyan alakul?
– Az emberiség történelme a fejlődés útján halad-e?

A világ keletkezését a bibliai monda, a keresztény mitológia alapján képzeli el. A 15 részből álló költemény első 3 színe (I. A mennyekben, II. A Paradicsomban, III. A Paradicsomon kívül) és az utolsó szín (XV. – melynek helyszíne azonos a harmadikkal) keretbe foglalja a közbeeső tizenegyet, s ezért keretszíneknek, Biblikus színeknek szokás nevezni őket.

madach

Madách Imre szobra Balassagyarmaton

A keretszínek “drámai” egységet alkotnak. Ezek cselekménye: Az Úr és Lucifer között konfliktus támad. Lucifer fellázad az Úr ellen, s az emberben akarja az Urat vereséggel súlytani: az embert akarja kiiktatni a teremtésből. Célját már-már eléri, de Éva anyasága meghiúsítja terveit, s Lucifer végül is elbukik.

Madách tragikusnak látja a történeti színek tanulságát, a mű befejezése mégsem tragikus. Ez a befejezés azonban szervesen következik a cselekmény egészéből. Madách a reménytelenség érveit igyekszik cáfolni, s ez a törekvés élteti a művet. A szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek a bukásokkal szembenéző hősiessége minden kor számára érvényes tanulság.

Ádám minden kudarca után újra kezdi harcát. A szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek a kudarcból fölemelkedő hősiessége nemcsak Madách korában volt mozgósító erejű, hanem minden kor számára érvényes tanulság.

A jelenben is magunkévá tehetjük az aforizmává vált idézetet: Mondottam ember: küzdj’ és bízva bízzál!

 

 

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

A szerző korábbi cikke:

100 éve halt meg Gárdonyi Géza