Ro Corradin: Szicíliai étterem – KÖNYVESPOLC

KÖNYVESPOLC – Ro Corradin: Szicíliai étterem – Itt a nyár, jó idő, sokan utaznak. Mi is Szicíliába érkezhetünk – igaz, csak képletesen -, ha egy csöndes, hűvös helyen kézbe vesszük ezt a könyvet.

A szicíliai nyár sokat ígér, csak nem Ariannának, aki egyfolytában dolgozik. Közben a sziget kínálta finomságokkal, granitával, fagylalttal, cannolóval és különféle halételekkel vigasztalódik abban az étteremben, ahol naphosszat a laptopja előtt ücsörög. Ő ugyanis ír, s szeret étteremben dolgozni. Úgy nevezi, „levesszűrős” újságírás:amelyen úgy akadnak fenn az élet darabkái,mintha nem lenne semmi jelentőségük. A legnagyobb álma: legyen egy étterme. Időnként szórakozottan rápillant Nissóra, a jóképű, ám kissé arrogáns séfre, aki a fiatal Antonio Banderasra emlékezteti.

A férfi mindig is Szicíliában élt, a nő igazi világpolgár. A férfi harminc éves, a nő ötven. Egyikük sem vágyik a szerelemre, idejük sincs rá. Mindkettőjüknek megvan a maga álma. Nem ugyanaz, de nem is annyira más. Nisso motorozni szeret, a legveszélyesebb helyeket szereti a legjobban. Motorozni hívja a nőt, majd feleségül veszi.

A sors mit sem törődik kezdeti vonakodásukkal, és addig szövi a szálakat, míg végül szorosan összefonja őket. 10 évig szorosan összetartoznak. Két külön nászutat tesznek: a feleség New Yorkba, hogy találkozzon rég nem látott barátaival, a férfi motor-túrára megy. Mindenki félti őket.

”Hölgyeim, őrizzük meg a nyugalmunkat. Én vagyok a felesége, és ha megözvegyülnék, először engem értesítene a minisztérium. Mindenki elveszíti a nyugalmát, kivéve engem, mert én tudom, hogy a férjem visszatér, és kivéve őt magát, mert ő meg éppen boldogan dübörög a sivatagban.”

Közös éttermük rengeteg munkával jár, legtöbbször népszerű és sikeres. Milyen kreativitásra van szükség, hogy túléljenek válságot, világjárványt? Pl.: tematikus vacsora+ egy régió ételei. Szilveszteri csomag: nyersen kiadagolt ételek, otthon kell pár perc alatt befejezni. Mindketten folyamatosan továbbfejlesztik tudásukat.

Feleség: helyi fűszerek, gyógynövények ismerete, gyűjtése és használata a menüben. Itt ismertem meg a „preszlény” nevű fűszernövényt, a menták családjában tartozik, a „kumkvat” nevű gyümölcsfélét. (Törpe mandarin.) Férj: gyakornok menő séfek mellett. A házasságukról a feleség így elmélkedik: „Ami neki könnyű, nekem nehéz. Ami nekem könnyű, és magától érthetődő, ő nem is próbálkozik vele.”

A regényben a helyszínek váltakoznak, s ugyanarról az eseményről olvasunk női és férfi szemszögből írt naplót. Öniróniától és finom humortól válnak élvezetessé a bejegyzések. ”Errefelé nem jellemző a svájci pontosság…” Egyéni életükbe is bepillanthatunk: szeretik a vadromantikát, kerti zuhanyozót építenek, eleinte a tanyájuk minden komfortot nélkülöz, de sok állat a társuk: csikó, ló, malac, kutyák. Sikerrel építik tovább a „gasztrobirodalmat”.

Könyvbemutatók, körutazások tarkítják az életüket. Hangzatos menüket kreálnak, csupa új idea lengi be az éttermet: Valentin-ételsor, Orient expressz képzelt megállóinak ételei, italai. Gyakornokokkal bővül a személyzet. A feleség nagyon leterhelt és elfoglalt: ír, regényt fordít, vezeti az étterem foglalásait, sok mindennek ötletgazdája. Arra a tv-riporteri kérdésre, hogy mit szokott csinálni a szabadidejében, a válasza: „Szabadidőmben zuhanyozni szoktam.”

A férj reflexiója egy kutya (Mancs) örökbefogadására: „Annyi nyomorult korcs szaladgál ebben az országban – kezdve az Elnökkel -, pont Szicíliából kell hoznod egyet?” Face, Insta már reklámozza a vállalkozást, ami egyre jobban megy. A gyakornokokkal, a beosztottakkal persze emberileg törődni kell. ”Ha beiratkoznék pszichológia szakra, legalább három vizsgát elengednének.”

Mindkét fél az álmait szeretné megvalósítani. Arianna: Cambridge, írás, saját regény. Nisso: jólmenő étterem. Így 10 év után nem találnak közös nevezőt. Nem válnak el, de ki-ki álmai szolgálatába áll. „Egy kapcsolat végén többnyire csak a szemetet visszük ki, én viszont az együtt töltött éveink mesés elemeire koncentrálhattam, márpedig bőven akadtak ilyenek.” (feleség naplója)

Ha már szüntelen evésről olvashatnak, idemásolok a Szicíliai étterem című könyv 118. oldaláról egy autentikus receptet.

LAGZIS LEPÉNY v. ragusai lepény
/Fatüzelésű kemencében készül, múlt idéző finomság./

Hozzávalók 8 személyre:

500 gr durumbúzaliszt, 6 gr. élesztő, langyos víz, amennyit felvesz, só, 2 evőkanál extraszűz olivaolaj
A töltelékhez: 1 l sűrű paradicsomszósz, 20 dkg érett sajt reszelve, 20 dkg félérett sajt csíkokra vágva, olivaolaj

Oldjuk fel az élesztőt egy csésze langyos vízben. Öntsük a lisztet egy fa gyúródeszkára, készítsünk mélyedést a közepébe, fokozatosan adjuk hozzá a vizet, és keverjük össze villával. Sózzuk meg, adjunk hozzá 2 ek. olajat, és kézzel dolgozzuk ki, míg puha, rugalmas nem lesz. Osszuk 2 cipóra, majd folpackba csomagolva pihentessük a hűtőben.

A töltelék elkészítése:

Egy nagy tálban keverjük össze a hideg paradicsomszószt a reszelt és a csíkokra vágott sajttal. Szórjuk bele az összetépett bazsalikomleveleket, és adjunk hozzá egy kevés olajat.

A további lépésekért lapozzanak a regény 119-120. oldalára. Figyelemre méltó még a 207. oldalon leírt cukkini leves, náluk is nagy sikere van, érdemes kipróbálni!

Ez a szerelmi történet minden olvasót nevetésre, sírásra, gondolkodásra, ábrándozásra, és talán változtatásra is készteti. Elgondolkodhatunk azon, hogy az álmok vizionálása „adómentes”. A kötet különlegessége, hogy minden fejezet végén a szerző olasz ételek receptjeit vonultatja fel, amelyeket a bátor olvasó elkészíthet, ha kedvet kap hozzá, az olasz „életérzést” erősítendő..

Ro Corradin: Szicíliai étterem – A kötet éldekorált újdonság. Az ATHENAEUM KIADÓ idei, sikerre számító munkája. Olvasson bele!

Ro Corradin: Szicíliai étterem – Részlet

„Minden este itt van ez a nő, és mindig csak egyetlen fogást rendel. Minden este mást. Olykor, nagyritkán desszertet is. Nem iszik. Csak néha kér egy pohár bort – amikor nem egyedül jön -, és az elég neki a vacsora végéig, még el se fogy. Drágaságom, nekem itt komoly hitelt kell visszafizetnem, mégis hogyan akarsz közreműködni ebben? Természetesen laptopja van. Természetesen vacsora előtt, közben és utána is ír. Természetesen megadtam neki a wifijelszót, mert jó fej akartam lenni. Természetesen órákig itt ül. Nem, ez nem igaz. Amint meglátja, hogy nincs több szabad asztal, kéri a számlát és elmegy. Ez azért rendes tőle.

Először júniusban jött, hogy kritikát írjon rólam. Őróla szólt a titkos információ. Egyébként az is ő volt, aki úgy vezet, mint egy hályogos szemű anyóka, úgy hajt fel az autóútra, hogy meg se nézi, nincs-e ott valaki, aztán két másodperc múlva hagyja lefulladni a motort.

A titkos információ igaz volt: már megismerkedtünk Taorminában. Ő Arianna, az a nő, aki egy egész doboz csilipasztát zúdít bele a szószba arra hivatkozva, hogy ez thai étel, mert úgy látszik, szerinte Thaiföldön az emberek nem érzik az ízeket.

Egyébként meg, csak hogy lássák, kikre bízzák az étteremkritikát ebben az országban: amikor először jött el egy külföldi barátnőjével, akivel azóta többször is visszatért, mindketten a számítógépet bújták, attól a pillanattól, hogy rendeltek, egészen addig, amíg ki nem fizették a számlát.

Az első alkalommal órákig böngészték az étlapot, és a végén összesen négy fogást ettek, plusz egy desszertet, amin megosztoztak, két pohár bort fogyasztottak el, a nevezetes sörlapot pedig csak megnézte és lefotózta. Mégis hogyan akar így értékelést írni? Az emberek meg az ő ajánlásai alapján választanak majd éttermet. Újságírók, minő alávaló népség!”

 

Ro Corradin

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

A szerző kapcsolódó cikkeiből