Bemutatjuk Mittelholczné Tóth Zsuzsa pedagógust, írót, költőt, a színjátszó csoportunk vezetőjét

“Légy hasonló az égen szálló madárhoz, aki a törékeny
gallyon megpihe
nve átéli az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében.”
(Victor Hugó)

A ,,mi Zsuzsikánk” 1932. február 19-én Mezőtúron látta meg a napvilágot. Picinyke leány volt, amikor már arról álmodozott, hogy egyszer fent áll a színpadon és csak neki szól a tapsvihar, ő pedig megfogja kicsiny szoknyája szélét és hajlong, hajlong, hajlong az őt ünneplő közönség felé.

Talán még egy csókot is hint feléjük. Bizony mindannyian álmodunk valami szépet, szívet melengetőt, felemelőt, és a sors – az a ,, nagyúr” – valahogyan beleszól, és álmunk szertefoszlik.

Az akkori szigorú neveltetésnek köszönhetően az ő álma sem teljesülhetett, így a pedagógusi pálya felé terelgették szülei. Szereplési vágya azonban ott pislákol lelkében örökre, és ha csak teheti, lángra is lobban mind a mai napig.

Nyugdíjasként a Róna Rádió nyugdíjas műsorának szerkesztője, a Polgári Kaszinó vezetője volt. A Bács- Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének vezetőségi tagja, és a Kör színjátszó csoportjának vezetője még a mai napig is.

Eddig négy vers- és novelláskötete jelent meg. Az alattomos és sunyi kór őt sem kímélte, reá támadt hirtelen és hátulról, mint egy ragadozó madár.

Rendkívül erős asszony, akit nem tudott megtörni a betegsége sem. Természetesen ahhoz, hogy így legyen, ott van mögötte egy szerető család és a Baráti Körünk tagjai , akik mindig tárt karokkal várják! Szerepelj még, drága Zsuzsikánk!

Mittelholczné Tóth Zsuzsa

Az életem

Arcomra az idő
írja az éveket,
a Jóisten tudja,
hogy meddig élhetek.
Nem éltem hiába,
szép volt az életem,
szívemben, lelkemben
őrzöm szeretetem.
Drága gyerekeim
kincseim nekem,
ameddig élek,
ők itt lesznek velem.
Kicsiny keresztlányom,
te is az enyém vagy,
tudom, amíg élek,
Ő engem el nem hagy.
Az Úr Isten nekem
annyi áldást adott,
kicsiny unokákkal
megajándékozott.
Dédunokám is van,
drága kis Petikém,
szeméből szeretet
sugárzik felém.
Az én jó társamat
köszönöm, Istenem!
Az élet rögös útján
támaszom Ő nekem.
Adj még néhány évet,
hogy élhessek itt lent,
ha éltem véget ér,
lehessek majd ott fent!

Nagy L. Éva

Hozzászólások