A Hagyományok Háza részeként működő Magyar Népi Iparművészeti Múzeum 10.000 tárggyal rendelkező, országos gyűjtőkörű szakmúzeum, mely jelenleg időszaki tárlatokkal mutatja be a népi iparművészet történetét, jeles alkotóit, műhelyeit, irányzatait.

Gaál János bútorfestő

A népi iparművészet öt szakágának (hímzés, szövés, fazekasság, faragás, népi mesterségek) tárgyait átfogó egyetlen hazai gyűjtemény, mely az idő múlásával egyre inkább felértékelődik. A tárgyak készítői között a legkiválóbb mesterek találhatók meg, akiknek egy része már nem él.

Két időszakos kiállításra invitálom az Olvasókat. Nagy örömük telik majd benne, ha elolvasva a kedvcsináló ismertetőt, sétát tesznek ebben a kicsi, de annál gazdagabb, lelki feltöltekezésre alkalmas kiállítótérben. A kiállításon a földszinten Gaál János festett mennyezetkazettái köszönnek ránk, az emeleti térben csodás magyaros kézimunkák kápráztatják el a látogatókat.

Beszédes álom
Tóth Ágnes hímző népi iparművész emlékkiállítása
2019. január 31.–március 16.
Magyar Népi Iparművészeti Múzeum
1011 Budapest, Fő utca 6.

Aki mostanában ellátogat a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum emeleti kiállítótermébe, az vörös sárkányok, tűzpiros dalos madarak, fehér pávák, bordó csodaszarvasok és skarlát kétfejű sasok csodabirodalmába érkezik.

Tóth Ágnes hímző népi iparművész életműve a maga teljességében jelenik meg a Hímzett álmok című kiállításon. A művésznő szellemisége, lelke a hímzésekben virágzott ki: születésétől mozgássérült volt, aki az élet teljességét az alkotásban élte meg. Nem szakmája, hanem hivatása volt a hímzés, amit hihetetlen precizitással és igényességgel művelt. Érdemes közelebbről megszemlélni öltéseit, ámulatba ejtő azok tökéletessége és finomsága.

Az alapanyagot és a mintát is gondosan választotta: egyedülálló módon csakis kézzel szőtt vászonra dolgozott, azokra hímezte a Pozsony vidéki mintáktól kezdve az erdélyi motívumokig kedvenc alakjait, többek közt a Storno gyűjteményből származó ún. kétfejű sasos és a sárkányos mintákat. Művészetét a szakma is elismerte, és a legjobbak közé emelte: 1985 és 2005 között a hímzés területén minden díjat elhódított, ami csak lehetséges volt.

Március 5-én 14 órakor Bangó Aliz keramikusművész, gyűjteménykezelő tart tárlatvezetést a kiállítás nem hétköznapi életű alkotójáról, sorsának hímzett lenyomatáról és átütő erejű alkotásairól.

Tóth Ágnes 1956-ban Sopronban született, súlyos mozgáskorlátozott, tolókocsihoz kötött életet élt. Vidám, szorgalmas, rendkívül tehetséges hímző volt, teli tervekkel és eredményekkel. Édesanyja a mozgássérült kislányát már ötéves korától tanítgatta a varrásra. 1975-től a Liszt Ferenc Művelődési Központ Hímző Szakkörében a rábaközi hímzések technikáját, gazdag anyaguk szépségeit kedvelte meg. Előfordult, hogy hiányzása esetén édesanyja vett részt a szakköri foglalkozáson, és otthon továbbadta a tanultakat a lányának.

1985 és 2005 között a hímzés területén minden díjat elhódított, ami csak lehetséges volt. 1985-ben nyerte el a Népművészet Ifjú Mestere kitüntető címet. 1988-ban a mezőkövesdi Kis Jankó Bori hímzőpályázaton nívódíjat kapott szálánvarrott futójával. A népi iparművész címet 1989 óta használhatja, tehát minősítése a legjobbak közé emelte. 1992-ben a IX. Országos Népművészeti Kiállításon Gránátalma díjat kapott kalotaszegi vagdalásos munkájáért.

A legnagyobb elismerésére sem kellett sokáig várnia, mert 1994-ben a Kis Jankó Bori pályázaton elnyerte a Kis Jankó Bori-díjat egy nyugat-dunántúli vagdalásos faliszőnyegért. Ugyancsak 1994-ben a X. Országos Népművészeti Kiállításon Arany-díjat kapott. A sikersorozat 1996-ban folytatódott a XI. Országos Népművészeti Kiállításon, ahol az Ipolyi Arnold gyűjteményben található hímzés alapján tervezett és szálánvarrott technikával készült faliszőnyegért szintén Arany-díjat nyert. 1999-2000-ben a millenium tiszteletére meghirdetett pályázaton a „kétfejű sasos, húsvéti bárányos” hímzett faliképét díjazták, és az a Soproni Református Egyházközség tulajdonába került. 2004-ben Arany-díjat nyert Békéscsabán a IX. Országos Textiles Konferencián. 2005 októberében részt vett a Kisalföld élő népművészete című meghívásos kiállításon. Röviddel ezután, 2005 novemberében Tóth Ágnes elhunyt.

Gaál János festett mennyezet kazettái

Töretlen hittel
a 75 éves Gaál János bútorfestő kiállítása
2019. január 22.–március 9.
Magyar Népi Iparművészeti Múzeum
1011 Budapest, Fő utca 6.

Gaál János fiatalon precizitást és nagy kézügyességet igénylő munkát végzett; vésnökként dolgozott. 1974-ben lett a Néprajzi Múzeum restaurátora. Az osztály munkáját 1976-2000 között vezette. A múzeumban töltött 33 esztendő a magyar kultúra még megmaradt tárgyi emlékeinek helyreállításával, gyakran megmentésével telt. A múzeum bútorgyűjteményének és Egyházi Gyűjteményének relikviái mellett többek között katolikus és református templomok, valamint a Pannonhalmi Apátság és a sárospataki Rákóczi-vár berendezését is restaurálta. Műtárgyakat konzervált és rekonstrukciókat készített, a szívéhez közel került tárgyak pedig alkotásra késztették. Gaál János legkedvesebb műfaja a díszítőfestészet.

– Vannak olyan motívumok, amelyek nem hagynak nyugodni. Ezek indítják be a fantáziámat, ezek szellemében festek – vallja. – Kalotaszeg, Révkomárom, Homoród, a Felső-Tisza-vidék, a Dél-Dunántúl – ezekre mind-mind rá lehet ismerni az alkotásaimban, a műveim azonban mégiscsak az enyémek, én is benne vagyok abban, amit készítek.

Amikor a múzeumi tárgyak ihlette alkotásai születnek, szabadon szárnyalhat a fantáziája. Ilyenkor saját motívumokat alkot, nem köti a restaurátori etika, mégis környezetébe tudja varázsolni Erdélyt és a történelmi Magyarország más, népművészetéről híres vidékeit.

Művészeti Díjai
• 2001: „Pro renovanda cultura Hungariae Népművészetért Alapítvány” díj – Budapest, Zuglói Református Templom karzat
• 2009: „Pro renovanda cultura Hungariae Népművészetért Alapítvány” díj – Budapest, Zuglói Református Templom piactér, padelők
• 2011: A Hagyományok Háza és a Népi Iparművészeti Múzeum közös pályázatán arany oklevél – Újhelyi nappali festett mennyezet

A kiállítás megtekinthető 2019. március 9-ig, keddtől szombatig 10-18 óra között.

 

(Forrás: http://butorfestes.network.hu; Cz. Budai Kata népi iparművész beszélgetett Gaál Jánossal)

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

 

Hozzászólások