Június 16-án három eseményre emlékezünk:

  • Ez a nap 20 év óta a független Magyarország napja
  • 54 évvel ezelőtt, 1958-ban történt Nagy Imre kivégzése
  • 23 évvel ezelőtt pedig, 1989-ben – ünnepélyes tiszteletadás mellett – a mártír miniszterelnöknek és társainak újratemetése. E három esemény természetesen összekapcsolódik a történelemben is, megemlékezéseinkben is.

Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napja egyúttal a magyar rendszerváltás kezdete is. De kevesen tudják, ki is volt az a személyiség, aki ennek a történelmi változásnak a jelképévé vált.

Nagy Imre kommunista volt, aki Moszkvában tanulta meg ezt az ideológiát. 1945-ben a megszálló csapatokkal érkezett Magyarországra, majd kommunista miniszterként irányította a földosztást, ami a parasztság megtévesztése volt, mert hamarosan elkezdődött a Tsz-ek szervezése. Nagy Imre azonnal észrevette az új rendszer hazug jellegét, fellépett ellene, ezért a Párt ellenségének nyilvánították.

1953-ban, Sztálin halála után miniszterelnök lett, és úgy gondolta, hogy a rendszer demokratizálható. Bezáratta a kényszermunka-táborokat, a politikai foglyok amnesztiát kaptak (pl. Kádár János is, akit Rákosi juttatott börtönbe)!! Ez sok volt Rákosinak és klikkjének, ezért Nagy Imrét kizárták a pártból. Ekkor vált az ellenzéki erők emblematikus figurájává.

1956. október 23-án őt követelte a tömeg, tőle várta a politikai változást. Az eseményeket eleinte nem értette meg, csak október végén jelentette be, hogy az országban forradalom és szabadságharc zajlott. Ekkor szállt síkra a szabad, semleges Magyarországért és felmondta a szovjet diktatúrát jelentő Varsói Szerződést.

Számomra emberi nagyságát az 1958-as perben bizonyította, amikor ezt mondta: „Kegyelmet nem kérek!” Ez a mondata egyértelművé tette, hogy végleg szakított kommunista múltjával és a Kádár-féle hazaárulókkal semmiféle közösséget nem volt hajlandó vállalni. Így történhetett meg, hogy egy volt kommunista nemzetünk nagy alakjai közé lépett. Emléke örökké velünk marad!

 

Weninger Endre

Hozzászólások