Az időjárás is kegyes volt hozzánk. Kellemes meleg, állandóan járó simogató levegő, kényelmes cipő, egy térkép. Kell ennél több egy egész napos kiránduláshoz? A nagy színes forgatag szinte magával ragad, alig tud az ember megállni, s mert idő hiányában vagyunk, tudatosan fel kell építeni a látnivalók sorát. Érdemes becsempészni olykor egy kis pihenőt, leülni egy kávéra, churrosra, tapasra vagy egy frissen csavart édes narancslére.

Madridi barangolásunkat, ha lehet, több napra tervezzük, de sajnos így is sok minden kimarad a látnivalók közül. Mit is érdemes még megnézni? Például az ősi egyiptomi korból származó templomot.

Templo de Debod

Egyiptomban még Kr.e. 2. században kezdték el építeni a templomot. Egy duzzasztógát építése miatt árvíz öntötte volna el a területet. Számos más építmény is áldozatul esett volna, ezért 1960 és 1970 között a spanyol kormány felajánlotta a segítségét a szállításban, hogy az értékes egyiptomi építmények biztonságos helyre kerüljenek. Hálából az egyik építményt, a Debod templomot, 1972-ben a spanyoloknak ajándékozták. S ezzel Spanyolország egyike lett azon 3 országnak, amelyek magukénak tudhatnak egy egyiptomi templomot.

A templomot egy csodaszép parkban találhatjuk, a Parque de la Montanaban. Aki teheti, a koraesti órákban látogassa meg a helyet. Az esti megvilágításban még szebb látványt nyújt e történelmi műemlék.

Kirándulásunk során a monumentális épületek közül a Királyi Palota sem hagyható ki. A Palacio Real de Madrid fő turista látványosság, s az ország legnagyobb barokk palotája. Az egykor 1734-ben leégett palotát V. Fülöp megbízására újraépítették. Maga a Király ritkán tartózkodik itt. Az épületet főleg diplomáciai rendezvények megtartására használják.

A Királyt ebben a palotában koronázták meg 1975. november 27-én. A rezidencia különleges szépségeket is rejt magában. III. Károly lakosztályai, a kápolna, a Bourbon-termek, az értékes németalföldi gobelingyűjtemény, a Királyi Könyvtár, a Fegyvertár, és a kertben található királyi hintókat bemutató Kocsis Múzeum páratlan élményt nyújt a történelmi időutazásban.

Goya, Velázquez és sok más híres művész alkotásai mellett gazdagon díszített szobákat, freskókat, egyedien kárpitozott bútorokat, valamint rengeteg Stradivari hegedűt is láthatunk. A barokk stílusú park önmagáért beszél.

Puerta de Alcalá kapu

Kirándulásunk során több nagyobb, csodálatra méltó építményt is láthatunk. Egyike a Puerta de Alcalá, a Buen Retiro park bejáratához közel, attól pár méterre található, az Independencia téren. A kaput még III. Carlos Király építette 1778-ban.

Puerta de Europa – Európa kapuja

Az Európa kapujának építése ugyan nem nyúlik vissza a régi, történelmi időkbe, de különleges formája miatt igen látványos. Két amerikai tervezőnek köszönhető – Philip Jonson és John Burgee – az egyébként irodaépületként funkcionáló építmény létrehozása, melyet 1996-ben adtak át a Plaza de Castilla téren. Mindkét torony 115 méter magas, és 15 fokos dőlésszöggel rendelkeznek. Kicsit bizarr lehet a legfelső emeleti irodában dolgozni, de talán pont ettől érdekes.

Nincs olyan város, amelynek ne lenne Főtere. Így van ezzel Madrid is. A neve: Plaza Mayor

A Plaza Mayor Madrid igazi főtere. Bizony, igencsak nagy térről beszélhetünk. Mérete 129 m x 94 m, s 1581-ben építették. A teret lakóházak veszik körbe. A tér közepén III. Fülöp Király lovasszobra látható. A téren körben rengeteg kávézó, étterem várja a pihenni vágyókat, a pincérek kedvesen invitálják a vendégeket. 230 terasz néz a térre. A négyszög alakú teret 9 kapun keresztül lehet megközelíteni.

A régi időkben, az inkvizíciók idején, nem túl kellemes események megrendezésére is sor került itt. Nyilvános kivégzéseket tartottak, a későbbiekben pedig már bikaviadalokat és fesztiválokat is rendeztek.

S most álljunk meg egy kicsit pihenni!

Miről is híres a spanyol kulináris élet? Sonka sonkával, olajbogyó és a nagy kedvencem, a churros. Persze ez csak töredéke a sok-sok ínycsiklandozó finomságnak, hiszen a borokról, a gyöngyöző olívaolajról, a tengeri étkekről, a frissen facsart édes narancsról, a különleges salátákról, sajtokról, a számtalan, nálunk nem ismert zöldségekből és gyümölcsökből készült ételekről még nem is beszéltünk.

Szinte nincs olyan hely, ahol ne kínálnának az étlapon Yamón-t, a vidékenként változó, érlelt, ízes, hajszálvékonyan szeletelt sonkát. Van úgy, hogy az italok mellé is ezt kínálják „csúszóként”. S ha épp egy kirakat előtt mész el, állj meg egy pillanatra, nem mindenhol lehet ilyen „szépségekben” részed.

A kalandozások során, remélhetőleg több, olajbogyót árusító kis boltba is belebotlasz. Már az illata is becsalogat. Még most is a számban érzem az ízét. Mennyei! Sajnos itthon, a boltokban kapható portékák meg sem közelítik a frissen, helyben, hordókban tárolt számtalan nagyságú, színű és ízesítésű olajbogyó finomságokat. A lányommal, szokásunkhoz hűen, mi is betértünk egy utunkba akadt picinyke boltba, s csak úgy, egy padon ülve, zacskóból ettük a fokhagymás, pirospaprikával együtt érlelt csodát.

Ha Madridban jársz, feltétlen kóstold meg a churros-t is.

San Gines Chocolate

Az 1894-ben alapított, Madrid leghíresebb, csak churrost kínáló bárjába is térj be. Az édes finomságot a régi recept szerint készítik a mai napig is. Ha szerencsés vagy, talán még asztalhoz is ülhetsz. Nem csak a turisták kedvelt helye, hanem a helybéliek is szívesen megpihennek egy kis időre. A fánkszerű édességet forró csokoládéba mártva főleg a hajnali dorbézolás után szokás fogyasztani, vagy reggeliként. De a sok vendéget látva a reggeltől késő estig nyitva tartó bárban, úgy tűnik, minden napszakban fogyasztják.

Különleges kalandozásunkat hamarosan tovább folytatjuk. Tarts velem legközelebb is.

A fotókat Madridban élő lányom, Vajda Dorottya készítette.
Mármarosi Melinda

2013. május 22.

Hozzászólások