A 20 éves dán Emmelie de Forest az est megkérdőjelezhetetlen győztese lett a döntő 26 résztvevője között: Only Teardrops című dalával 281 pontot szerzett. Az Azerbajdzsánt képviselő énekes, Farid Mammadov és dala 47 ponttal lemaradva a második lett. Ukrajna végzett a harmadik, Norvégia pedig a negyedik helyen.

Az angliai Bonnie Tyler csak a 19. helyet tudta megszerezni, jóllehet a tavalyi eredményhez képest javított (akkor az angolok az utolsó előttiek lettek). Az írek számára azonban csalódás volt Ryan Dolan szereplése, aki az utolsó helyen végzett, mindössze öt ponttal.

A győzelem azt is jelenti, hogy Dániában rendezhetik meg jövőre az 59. dalfesztivált. Korábban egyébként két alkalommal, 1963-ban és 2000-ben sikerült dán énekesnek nyernie.

A győztes dán énekesnő

Az első tíz helyezett:

•    Dánia – 281
•    Azerbajdzsán – 234
•    Ukrajna – 214
•    Norvégia – 191
•    Oroszország – 174
•    Görögország – 152
•    Olaszország – 126
•    Málta – 120
•    Hollandia – 114
•    Magyarország – 84

Azerbajdzsán második helyezést ért el

Ahol előírták, kire szavazzanak

A BBC cikke így összegezte a tényeket az 58. Eurovíziós Dalfesztivál másnapján. Az eredmény a zsűri, illetve a nézők szavazatai alapján, ötven-ötven százalékban alakult ki. A szavazás mögötti indokokat nem tudjuk megfejteni, pedig érdekes lenne látni, ki miért adta egyik vagy másik énekesre a voksát. És itt most szó sincs politikai megfontolásokról, jóllehet a nemzetek közötti ellentétek és szimpátiák egyértelműen belejátszottak a döntésbe, ez a pontszámok egyenkénti megadásánál jól követhető volt.

Az például, hogy a finnek nekünk, magyaroknak tíz pontot adtak, még érthető is a gyakran hangsúlyozott nyelvrokonság miatt, az azonban kellemes meglepetésként ért, hogy a svájciaktól 10, a németektől pedig a legmagasabb 12 pontot kaptuk. Sőt az eredményeket közlő német műsorvezető egyenesen a „lovely Hungary” (kedves Magyarország) kifejezést használta.

Az ünneplésbe azonban némi kellemetlen felhang is vegyült, hiszen megjelent a hír, mely szerint az azerbajdzsáni elnök hivatalos vizsgálatot kezdeményezett, hogy kiderüljön, az oroszországi versenyző miért nem kapott Azerbajdzsán szavazóitól egyetlen pontot sem. Annak ellenére történt ez, hogy gyakorlatilag kampányt folytattak, javasolva, hogy a jó kapcsolatok ápolása érdekében a nézők magas pontszámot adjanak Oroszországnak. Hát ez is egy hozzáállás, amely viszont nyíltan politikai színt visz egy szórakoztató dalverseny kulisszái mögé.
Az átlagos néző állásfoglalása remélhetőleg nem ezen az alapon működik, nálunk inkább a szimpátia dönt. Nyilván ez is szubjektív: hiszen szimpatikus énekes vagy zenekar nem feltétlenül ad elő színvonalas produkciót, és a kritikusok által is nagyszerűnek értékelhető dal sem mindig párosul rokonszenves előadásmóddal.

Sikert aratott a “Kedvesem”

A magyar versenyző, ByeAlex az előzetes fanyalgások ellenére szép sikert ért el, szerintem ezt senkinek sem kell(ene) vitatni. Mégis, vasárnap délelőtt az internet kezdőlapján két szenzációt ígérő címre lettem figyelmes. Még véletlenül sem az öröm, vagy a siker szavak domináltak ezekben, hanem az ízekre szedés és a szégyen szavak álltak kiemelt helyen. Tipikus magyar mentalitás: soha ne érezzük magunkat  felszabadultan, hiszen mindig ott van az az aprócska (vagy nagyobbacska) rosszindulat, amely a szép teljesítményeket is igyekszik lehúzni a sárba. Az említett címek valószínűleg az érdeklődés azonnali felkeltése miatt szerepelhettek ebben a formában, hiszen a “Szégyen és eufória” című írásban mindössze egy vélemény képviselte az előbbi kategóriát, mégis ez került a címben az első helyre.

A másik írásban a „Kedvesem” című dal szövegét próbálták szétszedni olyan fontos érveket felsorakoztatva, hogy a dalban szereplő kedves minden bizonnyal nem sovány, hiszen hét kontinens öleli át (!). Irigylem azt, akinek van ideje az ilyen öncélú, keveseket érdeklő elemzésekre. A dal valószínűleg nem a magyar popzene csúcsteljesítménye, egyszerűsége és az énekes visszafogott előadásmódja azonban úgy tűnik, mégiscsak hatással volt a nemzetközi közönségre és a zsűrire.

Az első helyezett szerintem is érdemes volt a győzelemre, a többiek esetében viszont minden bizonnyal egyéni szempontok játszottak közre, vagyis jelentősen eltérnek a vélemények. A norvég dalt én valószínűleg a döntőbe sem juttattam volna be, míg a máltaiak kedves, édes-bús dalának előkelőbb helyezést adtam volna. Érthetetlen volt viszont számomra a svájci csapat kiesése. Sajnáltam őket, hiszen (szubjektív vélemény!) minden ízében pozitív gondolatokat sugalló szövegükkel és dallamukkal sokkal emberközelibbek voltak, mint például az extravagánsra sikeredett román produkció, ahol a hivatásos operaénekesként működő előadó profin énekelt (bár a szokatlanul magas hangfekvés ebben a műfajban, az operaszínpadon kívül kissé elidegenítő volt), a megjelenése és a színpadi dekoráció azonban inkább egy vámpír képzetét keltette fel.

A máltai előadó

Takasa, az Üdvhadsereg zenekara

A svájci csapat tagjai az Eurovíziós Dalfesztivál alkalmából alakították meg zenekarukat. Már kiállásukkal is valami többletet mutattak fel, hiszen a 21 éves énekesnőtől kezdve a 95 éves zenészig mindenféle korosztály képviseltette magát. Az idős férfi, aki a szöveget nem énekelte, annál lelkesebben játszott a hangszeren, a kitartás jelképe lett számomra, aki még ennyi idősen is tud adni valamit, és fontosnak tartja, hogy ezt ki is fejezze. Természetesen ettől még nem lesz szakmailag is értékes a zeneszám vagy az előadás, én azonban – laikusként – ebből a szempontból sem találtam benne kivetnivalót, sőt a dallam azóta sem megy ki a fejemből.
A You and me nem különösebben változatos szövegű, azonban annál mélyebb értelmű dal: a szétválaszthatatlan kötelékről szól, egy reményt keltő, szárnyaló dallammal.

A honlapjukat felkeresve megtudtam, hogy mind a hatan az Üdvhadsereg tagjai, jótékonysági munkát folytatnak, és többek között a zene szeretete köti össze őket. Eredetileg a zenekar neve is Heilsarmee (Üdvhadsereg) lett volna a dalfesztiválon, ezt azonban nem engedélyezték, mivel minden politikai vagy vallási utalást mellőzni kellett a névválasztásban, sőt az Üdvhadsereg egyenruháját sem vehették fel. Így lett hát választott elnevezésük a Takasa, mely szuahéli nyelven azt jelenti: „tiszta”, vagy másik megközelítésben betűszó: (The Artists Known As Salvation Army –  A művészek, akiket Üdvhadsereg néven ismernek).

A tagok között van időseket segítő hivatásos ápolónő, tanárnak készülő fiatalember, az Üdvhadsereg helyi vezetője és projektvezetője, az idős bácsi pedig saját könyvkötő műhelyében dolgozik. Remélem, nem utoljára hallhattuk őket.

Daluk itt hallgatható meg.

Weninger Nóra

2013. május 23.

Hozzászólások