Rendkívül felemelő érzés látni azt az örömöt, amit Magnettának jelent mindkét kötet megjelenése. Éppen ezért szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik közreműködtek és lehetővé tették, hogy a szerző álma megvalósulhasson. Jámbor Magnetta második kötete a Mozaikom címet kapta, mivel a szerző életének apró töredékeit is tartalmazza. A kötet borítóját, valamint az elbeszélések és versek egyes fő fejezeteit Frisch Tiborné Tünde csodálatos illusztrációi teszik még színesebbé.

jambor magnetta

Az elbeszélésekben, versekben megcsillan a gyermeki lélek tiszta ragyogása. Ugyanakkor szomorú pillanatokat is felidéznek Magnetta írásai, mint például a háború félelmetes érzései gyermeki szemszögből. Hiszen ártatlan gyermekként mindezt a borzalmat tehetetlenül végigélte.

Még ma is él az író lelkében az a kicsi gyermek, aki akkoriban kénytelen volt magában tartani megállapításait, kérdéseit, félelmeit, és senkinek sem merte azokat elmondani. Éppen ezért, amint tehette, papírra vetette érzéseit. Ismét megcsillan az írások között megannyi felbecsülhetetlen érték, mint a szerelem, család, szeretet, kegyelmi élet.

Összeállítás Jámbor Magnetta költeményeiből:

 

Azt kívánom számotokra, hogy a nehézségekkel teli időkben is áradjon a szeretet, béke köztetek. Áldott, békés Karácsonyi Ünnepeket és egy Boldogabb új Esztendőt kívánok számotokra Magnetta és a magam nevében is!

Kőfalviné Király Magdolna

 

Jámbor Magnetta:
Emlékezés régi karácsonyokra…
(részlet)

Ha volt is szép s jó, rég volt,
talán igaz se volt –
bár emlékszem, hogy tél volt
s a Karácsony dalolt …

Ó, áldott, szép és hű emlékezés!
Lelkembe véstem minden szent napot,
s rám tárulnak, ha jelenünk kevés,
mint üveg-freskós templomablakok.

És láthatjuk,
hogy mentünk kis subában
és vittünk gyertyás betlehemeket,
és szívünkben,
mint mécses-éltű lángban
ott izzott az Isten-szeretet…

És énekeltünk, cukorért s dióért,
ahogy anyánk és papunk tanított,
s a betlehemi jászolban a Kisded
minden zárt ajtót –
és szívet megnyitott…

Hát hová lett a szép s jó?
talán igaz se volt?
bár emlékszem, hogy tél volt
s a Karácsony dalolt.

A pihe-puha hóban
meg-megpihent a lábunk, –
most újra december van,
s milyen utakon járunk…?

Szívedből vésd ki újra
azt a százszor szép percet,
mikor csengettyű szóra
követted a keresztet!

Amikor ködmönkéden
elnyúlt az öreg pásztor,
gyermeki emlékképen
pihenj meg újra párszor!

jambor magnetta

Megváltóra várva

Várakozás az életünk,
hisz mindig várunk valamit:
új tavaszt és langyos esőt,
napfényes időt, éltetőt,
jó termést, gazdag szüretet –
hogy testünk mindig kapja meg
bőségesen, amit kíván…

S teszünk is mindig valamit,
hogy gazdagodjon a jövő:
szántunk, vetünk és ültetünk,
buzgón neveljük gyermekünk,
de mégis támad száz hiány…

Várakozás az életünk,
nem tudjuk honnan is jövünk,
de várunk mind egy jobb helyet,
egy szebb jövőt jelen helyett,
utat várunk mely elvezet,
hol vigasz lesz és enyhület…

És lelkünkért mondd, mit teszünk?
Megváltónk is vár valamit:
várja, hogy nőni kezd a fény
csepp lángból, s lelked rejtekén
nyújtózó fenyőd ágait
beragyogja tisztán a hit!

Legyen hát újra karácsonyunk!
-ne mint örökszép ballada,
mint angyalkás tündérmese –
de mint a lélek ünnepe,
mikor a legnagyobb hiányt,
amiért ember csak kiált,
Megváltónk, Jézus tölti be!
és ekkor: boldogok leszünk…

 

A könyv a Biró Family Kft. Nyomdában készült. 

A Montázsmagazinban ITT írtunk Jámbor Magnetta első kötetéről.

 

 

Hozzászólások