Jordán Tamás ma ünnepli 70. születésnapját! Születésnapi jókívánságaink mellett felelevenítünk egy nyáron készült interjút, amely egy kecskeméti stand up est utáni beszélgetés eredményeképpen jött létre.

Boldog születésnapot kívánunk a művész úrnak!

Kecskeméten, a Naiv Művészek Múzeumának kertjében kellemes nyáresti előadásra gyülekezett a hallgatóság tegnap este. Derűs, békés hangulatban várták az előadás kezdetét, mint akik biztosak benne, hogy itt csak valami jó történhet velük.

Valóban, Jordán Tamás színész “Széllel szemben” című stand up estjén jó volt részt venni: közvetlen stílusa, kedves mosolya, a művész és a mindennapi ember természetes szimbiózisa kellemes irodalmi-társasági élményt nyújtott valamennyiünknek. Az előadás előtt készült a művésszel a következő interjú.



Hogyan gondol vissza pályájának kezdetére? Miért lett a geodétából színész?

Mindig színész szerettem volna lenni, de nem vettek fel a Színművészeti Főiskolára. Apám azt javasolta, hogy akkor menjek a Műegyetemre, legyen egy jó diplomám. Megtettem, és a szakmámat is megszerettem. Bálint András volt az, aki hívott az Universitas Együttesbe, az egyetemista fiatalok színjátszó körébe játszani. Nagyon élveztem a színjátszást, s a mérnöki munkám és a színészet évekig párhuzamosan működött az életemben. Aztán válaszút elé értem, és a színjátszást választottam.

A 25. Színház tagjának lenni nagyszerű lehetőség volt.

Igen, nagyon örültem, hogy ilyen művészekkel dolgozhatok együtt, mint Berek Kati vagy Gyurkó László. Éppen Gyurkó László volt az, aki rákérdezett, hogy nem akarok-e csak a színészettel foglalkozni. Akartam. Tíz évig ott is maradtam.

Közben a Várszínházban is játszott, de az újabb 11 éves periódus Kaposvárhoz kötötte.

Igen, életemben vannak ilyen 10-11 éves periódusok. A kaposvári Csiky Gergely Színháznál töltött éveim talán a legszebbek, a legtermékenyebbek voltak. A legendás kaposvári színházba messze földről jártak az emberek egy-egy jó előadás kedvéért. Meg is tettünk mindent, hogy ez így legyen. Jó volt a rendező és kitűnő a színészgárda. Nagyon szerettem Kaposvárott dolgozni.

1991-ben mégis új vizekre evezett: megalapította a Merlin Színházat, majd a vezetője lett.

Már régóta motoszkált bennem a gondolat, hogy fiatalokkal kellene foglalkozni, jó lenne egy színészképző Budapesten. Néhány barátommal összefogtunk, és létrehoztuk ezt az alapítványi színházat, melyet szponzorok tartottak fönn. Színi tanodánkban sok fiatalnak segítettünk a színészi pályán való elindulásban.

Az Ön kezdeményezésére Pécsett létrejött egy új nyári esemény-csemege a színházbarátoknak.

Ó, erre nagyon büszke vagyok! 2001-ben létrehoztuk Pécsett az első POSZT-ot, a Pécsi Országos Színésztalálkozót. Ez azóta hagyománnyá vált. Egyre többen jönnek el, hogy lássák az előadásokat, részt vegyenek a beszélgetéseken, találkozzanak az ismerős színészekkel.

Úgy tudom, a Színművészeti Egyetemen is tanított, majd a nemzet színházának igazgatója lett.

Igen, volt egy osztályom, osztályfőnök voltam a Színművészeti Egyetemen. 2008-ban a Nemzeti Színház igazgatójának neveztek ki. Ez az öt év bizonyos tekintetben valóban a pályám csúcsa volt. Szép és értékes munkát kellett végeznem.

Budapest ellensúlyozására ismét a vidéket választotta. Olyan várost szemelt ki magának, ahol akkor még nem is volt színház.

Valami fantasztikus dolog a semmiből színházat alkotni. Ahol fizikailag is, szellemileg is én teszem le az alapkövet. Ahol alakíthatom egy város közízlését a művészet által, ahol olyan lehet a színház, mint amilyennek én megálmodom. A színház számomra nemcsak jó daraboknak a színpadra állítása. Több annál. A színház egy kellemes hely az emberek közötti találkozásokra, kávézgatásra, jóízű beszélgetésre. Boldog vagyok, hogy létrehozhattuk Szombathelyen a Weöres Sándor színházat, szeretek ott dolgozni. Nagyon nagy bennem a vágy, hogy a munkánk mérhető legyen. Nos, ebben a barátságos városban érdemes megmérettetni magunkat.

Milyen tervei vannak a következő évadra?

Jövőre egy sokak által kedvelt darabot fogok rendezni, Molnár Ferenc: Játék a kastélyban címűt. A Fekete Komédia (Black Comedy) című darabban pedig játszani fogok. Természetesen Szombathelyen.

Az önálló estjei gyakran József Attila verseiből épülnek föl. Mondhatjuk, hogy ő a kedvenc költője?

Nos, József Attilával jól megvagyunk, bár nem merném a barátomnak nevezni. Igen, ő a kedvenc költőm, persze Ady Endre, Radnóti Miklós, Babits Mihály és mások versei is kedvesek a számomra. Az önálló estjeimnek a legfontosabb célja az, hogy a versek eljussanak az emberekhez, főleg a fiatalokhoz. Nekik nincs igazán alkalmuk verseket olvasni az internet meg a gyors sms-ek világában. Esélyt kell adni nekik, hogy megismerjék a költészetet.

Mit gondol a stand up műfajáról? Hogy-hogy bevállalta?

A stand up-pal nincsen semmi baj. Nagy divat manapság, hogy egyes emberek kiállnak a közönség elé és beszámolnak érzéseikről, gondolataikról. Nem a műfajjal van a gond, hanem azokkal, akik ripacs módon csinálják. Ott vannak például Kellér Dezső színvonalas stand up fellépései. De még a költők közül is sokan ilyen módon szólnak az olvasókhoz a verseikben, lásd József Attila. 

Az emberek azért járnak el színházi előadásokra, fellépésekre, hogy szórakozzanak, jól érezzék magukat. Nekem vannak jó történeteim, szeretek mesélni. Ez adott. A fellépéseimen a poénok közé észrevétlenül belopom az önfeledt pillanatokban a verseket, minden átmenet nélkül. Hogy a trójai faló hasonlatával éljek, a poénok a faló, a benne rejtőző harcosok pedig a versek, amelyek egyszer csak előjönnek meghallgatásra várva.

Jordán Tamásnak igaza volt. A közönség nagyon jókat derült a poénokon, és lélegzetvisszafojtva hallgatta az elgondolkodtató József Attila, Radnóti Miklós, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes verseket. Olyan fontos kérdésekre próbáltak választ adni, mint hogy mit keresünk mi ezen a földön, vagy szeretjük-e eléggé egymást és a hazánkat. Jó tanácsként azzal búcsúzott a művész: itt az ideje, hogy újragomboljuk (újragondoljuk?) a kabátot.

Weninger Endréné

Hozzászólások