Elmesélte nekem, hogy a Csiperó nevű nemzetközi fesztiválon megismerkedett két hölggyel: az egyik Neslihan Gurcanlar, a másik Nursen Erken, a Török Szeretetszolgálat tiszteletbeli elnöke. Ez utóbbi hölgy egyébként Erdogan Erken konzul úr felesége. Rodostóban (Tekirdagban) élnek, és a házaspár kiválóan beszél magyarul. Felajánlották Gyurinak, hogy a nyár folyamán szívesen vendégül látnának egy kecskeméti húszfős csoportot testvérvárosi kapcsolatunk keretében.

Gyuri szervezői zsenialitásának meg sem kottyant ez a feladat, pedig nem volt egyszerű dolog. Az ingyen nyaralás sokaknak tetszett volna, de a következő évben viszonoznunk kellett a törökök vendéglátását idehaza. Gyuri nagyszerű ember volt, jó sakkozó, kiváló szervező és igazi jó barát! Mindig a közösségért dolgozott! Össze is szedte a kis csapatot, és út közben valamennyien megismerkedtünk egymással. Besegített a finom kecskeméti barackpálinka, no meg a magyar nóta is. A hosszú úton úgy bedagadtak és elgémberedtek a lábaink, hogy alig tudtunk felállni és kiszállni a buszból. (Nem, nem a pálinka okozta!) Ezért a következő utazáskor  már a repülőt választottuk. Az sokkal kényelmesebb!

Amikor megérkeztünk a szállodánkhoz, olyan fogadtatásban volt részünk, hogy azt soha nem fogjuk elfelejteni. Mintha már jártunk volna ott, és a kedves rokonok tárt karokkal vártak, öleltek, csókoltak bennünket. Másnap reggel a Rákóczi Múzeum látogatása volt a cél, ahol a meglepetés erejével hatott, hogy a múzeum igazgatója, Ali Kabul szinte anyanyelvi szintű magyarsággal mutatta be a Rákóczi emlékeket. Elhelyeztük a megemlékezés koszorúját és elénekeltük a himnuszunkat.

A következő nagy meglepetés a tenger partján lévő emlékparkban ért minket, ahol felfedeztük dr. Szécsi Gábornak, Kecskemét város akkori polgármesterének bronztáblába vésett nevét a testvérvárosi emlékezés fájánál. Ezen kívül számos magyar és erdélyi vonatkozású fafaragást, szobrot és emléktáblát tekintettünk meg. Nagyon jó érzés töltött el minket, hogy ez a török város milyen testvéri szeretettel őrzi a magyar emlékeket.

Beszélgetéseink során felelevenedtek a török néppel kapcsolatos történelmi emlékeink, különös tekintettel a kuruc korra, a Thököly és Rákóczi szabadságharcra. Török barátaink nagyon jól ismerik a magyar történelmet, Petőfi költészetét, Kossuth Lajos nemzeti nagyságát, és elmondták, hogy számos magyar ’48-as bujdosót fogadott be az országuk.

Az esti vacsoránál kölcsönösen szebbnél szebb nemzeti jellegű ajándéktárgyakkal leptük meg egymást. Kellemes török zene mellett, étellel bőségesen megrakott asztalunkon a két nemzet kis zászlai gyönyörködtettek bennünket. A török és magyar dalok felváltva hangzottak fel az éjszakában, majd táncra perdült a közel ötvenfős baráti társaság.

A legemlékezetesebb látnivalók Isztambulban vártak ránk: Ayasofya, Kék Mecset, Topkapi, Sarayi, Nagybazár. Felejthetetlen volt a Boszporusz – Aranyszarv –öbölben a sétahajózás, valamint II. Mehmud nyári palotájának meglátogatása is. Láttuk Trója ősi romjait és a legendás faló szimbolizált másolatát.

Vendégül látott minket Rodostó polgármestere, vacsorát adott számunkra a város rendőrkapitánya, a szomszéd város polgármestere pedig a saját hajójára invitált bennünket egy piknikre, este viszont a klubjában látott minket vendégül. Két év múlva úgy fogadtak bennünket újra, mint jó barátokat.

Megnéztük, hogy hogyan élnek falun az emberek, és ők is szívélyesen megvendégeltek minket az otthonukban. Egy csodálatos hetet töltöttünk Törökországban. Fájó búcsút vettünk a vendéglátóinktól, mert nagyon megszerettük egymást. De tudtuk, hogy egy év múlva újra találkozhatunk. Javában integettünk a busz ablakán, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy elébünk vágódik szirénázva egy rendőrautó, az ablakot lehúzza egy rendőr… Nem volt ő más, mint a város rendőrparancsnoka, aki integetve és a szirénát bekapcsolva egészen a város határáig vezetett minket, így búcsúztatott.

Mindenkinek legalább ilyen nagyszerű törökországi utazást kívánok, ilyen fantasztikus vendéglátókkal.

Nagy L. Éva

Hozzászólások