„Akik sok csokoládét isznak, azoknak az egészsége állandó;
elkerülnek egy
egész sereg apró bajt, amely sok embernél megrontja az
élet örömét, és testsúlyuk se változó.”
(Brillat-Savarin, Az ízlés fiziológiája, 1825.)

1896-ban, a milleniumi ünnepségek évében jelent meg a Képes budapesti szakácskönyv, melyben megtalálhatjuk a csokoládéital elkészítésének 19. századi receptjét:

„Egy liter tejet forraljunk fel. Tegyünk bele hat kanál czukorport és három tábla reszelt csokoládét. Ha mindez jól felfő, habarjunk közé négy tojás sárgáját, kevés ideig sodrófával folytonosan kavarva főzzük, aztán öntsük ki azon forrón csészékbe. Uzsonnára adjuk fel finom sárga kalácsot téve mellé. A tojássárgája helyett lehet egy kanálnyi finom tejbe áztatott keményítőt is főzni a csokoládéba, sodrófával fel kell habozni míg egészen sűrű lesz.”

                                                        

Az első kakaóbabot 1528-ban hozta Cortez Spanyolországba, de Európában csak a 17. században terjedt el. Eleinte az olasz, francia, német, osztrák arisztokraták fogyasztották a belőle főzött italt. Az 1657-ben nyílt angliai kávé- és csokoládéházban ugyan még mindig főleg a tehetősebbek – akik gyaloghintóval vitették magukat oda – itták, de  miután elkezdett divattá válni, szélesebb körhöz is eljutott. Ekkor már nemcsak Angliában, hanem például Kanadában és Ausztráliában, Hollandiában és Németországban is kedvelt ital.

Franciaországban 1776-ban épült az első csokoládégyár, de ekkor még kézi erővel dolgoztak, az első kakóbab-őrlőgépet csak majd’ száz évvel később készíti el Doret.

Egy recept a 18. századból:

Egy német recept nyomán közli K. Mátyus István, aki orvosi oklevelét Utrechtben szerezte, később pedig Marosszék főorvosa volt. A csokoládéról az Ó- és új diaetetica,, azaz az életnek és egészségnek fenntartására és gyámolgatásáa Istentől adatott nevezetesebb természeti eszközöknek előszámlálása című művében ír, ami több kötetben 1787–1793 között jelent meg, Pozsonyban.

„s szorgalmatosan keverik, míg derekasan habozni kezd”

Az elkészítésről – előkészületek, ízesítés

Végy fövenyben vagy másként egy kevéssé megsütött és aljától megtisztított cacao magot egy fontot [kb 56 dkg]. Ezt kő- vagy vasmozsárban, mely előre annyira melegíttetett, hogy kezed könnyen elállhassa, kő- vagy fatörővel törjed és keverjed (vagy egy széles, horgas, sima keresztül egymásra két ujjnyira megborozdázott márványkő táblán egy laskaserítő [sodrófa] forma kővel dörgöld), míg egyenlő híg kövér tésztává válik. Hánny ez alatt egy font porrá tört jóféle nádmézet [cukor] szakaszonként belé.

Azután tégy hozzá négy igen apróra tört vanigliát, dörgöld így is, míg a vaniglia egész tésztában tökéletesen el-elegyedik. Ekkor, míg meghülne, végy ezen tésztából egy-egy lótnyit [kb. 17 gramm], tedd olyan forma lapos fenekű pléh edényetskékbe, amitsoda formalag akarod készíteni, kopogtasd az asztalhoz, hogy azokban egyaránt terüljön el a tészta. Így osztán tedd az edényetskét hideg helyre, s a tészta bennek rövid idő alatt megkeményedik.

Azután szedd ki a pogátsátskákat a formákból és két vagy három hónapig, míg t.i. egybe érik, tartsd hideg száraz helyen, azután mikor tetszik, élhetsz vélek. De jegyezd meg, hogy egyszer tsak esztendőre valót kell készíteni, mert azontúl többnyire megavasodik, és gyakran holmi apró férgek is teremnek benne.

Lehet, ha tetszik, a vanigliával fahajat, szegfüvet, Peruvianum balsamot vagy más jó destillált olajat is egynéhány cseppet tenni a tésztában, lehet nádmézet is szűkebben vagy bővebben tenni, lehet orleana magot  [orleánfa] is egy köntignyit, hogy piros ital ne legyen belőle, tenni hozzá. Némelyek négy vagy öt unciányi törökbúza [kukorica] lisztet is elegyítenek a tészta közt. De mint ezeket kár nélkül is lehet elhagyni.

                                             
 
A felhasználásról – különféle italok

A tsokoládé pogátsákat némellyek magára is észik, de rend szerint italnak szokták készíteni. Megreszelvén t.i., vagy megaprítván egy pogátsátskát fél ejtelnyi [egy ejtel 7,5 dl] forró vízben hánynak, abban főzik, s szorgalmatosan keverik, míg derekasan habozni kezd. Ezen tajtékos vagy habos részit fintsiákba [findzsa, csésze, bögre] kimérik, és ha magában nem elég édes, megnádmézelén biscotával mártogatják és hörpölik. A megmaradt részt tovább is főzik és keverik, míg a tsokoládé egészen elfő és hasonló habos liquorrá válik. Némellyek, hogy a tsokoládé nagy forróságot ne okozhasson, előre egy pohár hideg vizet szoktak innya. Lehet víz helyett tejbe is, borba is főzni. Így inkább melegít, úgy bővebben táplál.

A fogyasztásról – történet, kiknek ajánlott, orvosság

Amerikában a legalábbvaló paraszt ember is reggel a maga házából dologra, míg tsokoládét nem iszik, ki nem mégyen. Úgy tartván, hogy ha reggel efélét ihatik, azon nap erősebb és minden munkára serényebb lészen. Európában legelőször a múlt században ama híres Cardinális és Frantzia Minister Richelius kezdett ezzel mint gyomorerősítő és status ellen való orvossággal élni és azolta kedves ízével és szagjával egyben köttetett hasznos tulajdonságaiért a gazdagabb úri emberek előtt mindenféle nagy becsületre kapott.

Ez ha ebéd után iszod és egy pohár jó borral lenyomtatod, gyenge hideg gyomrodat minden patikai orvosságoknál jobban erősíti. Efelett mindenek ítélete szerint igen bőven táplál, meleg, de jóféle vékony vért csinál, az ortzát pirosítja, a Venus tüzét gerjeszti, a lélekzelést könnyebbíti, az agyvelőt erősíti, a spiritusokat az inakban szaporítja, a vért felindítja, mellyel a havi vérfolyást segélli és az asszonyi méhnek sok nyavallyáit megorvosolja.

Ha fűszerszámok nélkül készítik és téjjel főzik, a száraz betegségben lévőknek, az elerőtlenedett öregeknek, szoptatós dajkáknak, tsetstől elválasztott és enni nem akaró gyermekeknek igen hasznos. De minthogy a tsokoládé a vért erőssen melegíti, szaporítja és felindítja, önként megtetszik, hogy forró természetű és igen véres embereknek s másoknak is a nyári heves napokban könnyen megárthat. Egyébkor is egy-két fintsiányit innya ebből egészséges.

Forrás: Bogos Zsuzsanna (www.csombor.blog.hu)

2013. március 1.

Hozzászólások