17 évesen lefordítottam Victor Hugo: Le 14 juillett (Július 14) című versét. Ekkor döbbentem rá, hogy Victor Hugo milyen csodálatos költő volt. 1964-ben Paul Éluard: Liberté (Szabadság) című versének egy részletét, majd Victor Hugo: Chanson című versét fordítottam le két variációban. Megszerettem a francia nyelv ízét, ezért elkezdtem levelezni francia diákokkal. Megvásároltam a francia a Les lettres françaises című irodalmi lapot, amelynek főszerkesztője Louis Aragon volt. 1964 decemberében ebből fordítottam le Jacques Roubaud: Tombeau (Síremlék) című szonettjét.

Főiskolás koromban írtam néhány verset franciául, amelyek közül a legsikeresebb a L’amour éternel (Örök szerelem). Majd katona lettem, de a versfordítással nem hagytam fel. A katonaságom alatt már nagyobb lélegzetű versek fordításába is belefogtam. Lefordítottam Michel Cahour: Douze poèmes du Laos (Tizenkét vers Laoszból) versciklusát. A francia költővel és filozófussal 40 év múlva, 2010-ben találkoztunk Budapesten. A barátjává fogadott és a Krúdy Körben kétnyelvű irodalmi estet szerveztünk részére. Eddig 150 versét fordítottam le és 60 meg is jelent különféle magyar megyei napilapokban, országos irodalmi lapokban és antológiákban.

A sokoldalú munkavégzés, az új munkaterületeken való beilleszkedéseim, a családalapítás, a versesköteteim szervezése, valamint irodalmi munkásságom és közéleti tevékenységem kiszélesedése következtében kb. 36 évig nem foglalkoztam versfordítással. Azóta viszont több száz verset fordítottam! A francián kívül angol és eszperantó nyelvből is fordítottam verseket.

A versfordítás csodálatos egy dolog. Olyan, mint mikor egy színész belebújik egy szereplő bőrébe, életébe, és átélve eljátssza azt. A versfordítás szépségeiről sokat tanultam Baranyi Ferenctől és Lator Lászlótól, akiket a Krúdy Gyula Irodalmi Körben faggattam a versfordítás szépségeiről. A versfordítás olyan, mint a szerelem: kegyetlen gyötrődések és hatalmas boldogságok érik az embert. Új érzelmek, új világok, új gondolatok tárulnak fel a műfordító előtt. Ekkor fedezi fel az ember azt is, hogy milyen csodálatos, sokszínű a magyar nyelv. Mindig saját nyersfordításomból dolgozok, de felhasználom a technika vívmányait is. Az a jó, ha az átélés és a végső vers kialakítása során a műfordító átélheti a fordítás minden szépségét, gyötrelmét és beteljesedését.

Eddig 70 külföldi szerző 450 versét fordítottam le, amelyből 270 jelent meg újságokban, irodalmi lapokban, verseskötetekben és antológiákban. A nevesebb költők e csokorból: Amaru, André Chénier, Bárthrhári, Catullus, Charles Baudelaire, Dioskorides, Ce-Je, Edward Mieželaitis, Elzabeth Barreth Browning, Emily Brontë, Emily Dickinson, Ernest Hemingway, Federico García Lorca, Guido Cavalcanti, Guillaume Apollinaire, Guillaume de Machaut, Hafiz, Henri Drouget, Jacques Roubaud, Jules Verne, Kavafisz, Louis Aragon, Li Taj-Po, Metthew Prior, Michel Cahour, Milton, Octavio Paz Lozano, Ovidius, Paul Éluard, Paul Celan, Petronius, Pierre de Ronsard, Puskin, Rilke, Victor Hugo, Vidyãpathi Thakur, William Blake, William Shakespeare.

Miként kapcsolódtál be a Krúdy Gyula Irodalmi Körbe?

1987. április 15-én, a Költészet Napján a Krúdy Gyula Irodalmi Kör éppen bemutatta második antológiáját. A műsort Kanizsa József titkár vezette és ott volt többek között Lukács Ottó is. Ezt követően megismerkedtünk és összebarátkoztunk. Elhatároztam, hogy csatlakozom hozzájuk. A tagfelvételi bemutatkozásom pár hónap múlva megtörtént.

1990-ben megválasztottak a versszakosztály vezetőjének. A Művészetbarátok Egyesületében irodalmi titkár lettem. Ekkor nagyon sok bemutatkozási lehetőséget szerveztem a Krúdy Kör tagjainak. 1991-ben nagy többséggel elnökké választottak. Immár 22 éve vagyok a Krúdy Kör elnöke. Kanizsa József titkárral jól kiegészítjük egymást. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy 1991-től a Kéhli vendéglő vezetése – Krúdy Gyula utolsó éveinek kedvenc helye volt ez – térítésmentesen biztosítja rendezvényeinkhez a helyiséget. Köszönet érte. Hasonlóan köszönet a XV. kerületi Eötvös könyvtár és a Zila Kávéház vezetőinek. Az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata pedig működési pályázatok révén biztos anyagi segítséget ad céljaink megvalósításához. Arra törekszünk, hogy öregbítsük a Krúdy Kör, a Kéhli vendéglő és Óbuda jó hírnevét.

Most min munkálkodsz?

Több könyvem vár kiadásra, amelyhez meg kell teremtenem az anyagi hátteret. A műfordítói tevékenységet is tovább folytatom. Aztán folyamatosan gyűjtöm a bibliográfiámat, amely már csaknem 150 oldalas. Jövőre, az első művem nyomtatásban való megjelenésének 50. évfordulójára szeretném kiadni. Az idén a Mese, nemcsak felnőtteknek című tanmese gyűjteményemet, majd utána Michel Cahour francia költő barátom általam fordított verseinek a válogatását szeretném kiadni. Aztán szintén kiadásra vár egy elbeszéléskötetem, két különféle témájú kisregényem, valamint több költő verseiből összeállított fordításkötetem. Szóval nem unatkozom!

Nagyon köszönöm, hogy színes, mozgalmas életed történetét, munkásságodat és terveidet megosztottad a magazin olvasóival. Kívánunk neked jó egészséget, töretlen alkotókedvet és erőt a nemes feladathoz, amelyet a közösségért végzel.

Nagy L. Éva

WILLIAM SHAKESPEARE

(angol költő és drámaíró, 1564-1616)

TAVASZ

Mikor az illatos ibolya,
S kakukkvirág a trónra lép,
Oly gyönyörű a színpompa,
Virágokat ringatja a rét,
A fákon kakukkok dala szól,
És minden nős embert kigúnyol:
Kakukk, kakukk! Házas! – És e szó
Nős férfinek – oly iszonytató!
Mikor pásztor tilinkón zenél,
S paraszt pacsirta dalnak örül,
Teknőc, varjú, csóka cicerél,
És szüzek fehér blúza feszül,
A fákon kakukkok dala szól,
És
minden nős embert kigúnyol:
Kakukk, kakukk! Házas! – És e szó
Nős férfinek – oly iszonytató!

EMILY DICKINSON

(amerikai költőnő, 1830- 1886)

A NÉMA VULKÁN KÉSZEN ÁLL

A néma vulkán készen áll
kitörni, – sohasem pihen.
Biztos abban, hogy robaja
félelmet kelt mindenkiben.
A természet nem mondja el –
az Isten hangja szól;
ha az ember nem éli túl,
akkor ki válaszol?
Isten üzen, ha nem is szól,
s minket fecsegni hagy:
a halhatatlanság titka –
mindig övé marad!

FEDERICO GARCÍA LORCA

(spanyol költő, 1898 – 1936)

SZERENÁD

Hullámzó folyó partjai
áznak a bús, magányos éjben.
Lolita melléhez érve
ágak halnak meg vágy tűzében.
Ágak halnak meg vágy tüzében.
Márciusi hidak fölött
dúdolgat a meztelen éjjel.
Sós, balzsamos fürdő készül
játszani Lolita testével.
Ágak halnak meg vágy tűzében.
Az éjben ánizs-illat száll,
házak és folyó ezüst-fényben.
Combjaid ánizsa árad,
és szép bőröd vakít fehéren.
Ágak halnak meg vágy tűzében.

MICHEL CAHOUR

(francia költő, 1940-)

BUDAPEST

A lusta folyó, hol úsztak a karcsú uszályok,
Édes közönnyel siklott a két part ölelő karjai közt.
Ott fönn, a hegynek a tetején magas női szobor állt
Kőtalapzatra helyezve, széttárt kezében tartva a pálmát,
Hallgatta a sokszínű zajt, mely a túlpartról jött,
És elvegyült az idegen nyelvek különös forgatagában.
Egy kerékpár lassan gördült a sétány fái alatt,
Megálltak az emberek olykor, ittak egy kortyot az esti
Homályból, és nézték az illatozó sok tarka virágot…
A Nap lopakodva kúszott a platánok lombja közé,
Egy asszony mezítlen lábát pihentette a barna padon,
Távolabb egy fiatal pár ült, szomjazva a csöndre. –
Az Idő szinte megállt! – Oly szép ez az alkonyi város!

Hozzászólások