Amikor eljött a pályaválasztás ideje, ki ajánlotta neked ezt a csodálatos mesterséget, amit művelsz?

Szerettem a könyveket, így könyvkötőnek jelentkeztem az Alföldi Nyomdába. Mivel a felvételim jobban sikerült az átlagnál, különösen a magyar nyelv és helyesírás, ezért azt ajánlották a felvételiztetők, hogy válasszam inkább a kéziszedő szakmát, ami nem is volt meghirdetve. Így lettem nyomdai kéziszedő. Ez a szép szakma azonban már a múlté. Fényszedést kellett tanulnom meg gépi szövegszerkesztést, mert az a művelet fokozatosan átment a kiadók kezébe, így a nyomtatás területére kerültem, ami szintén fontos folyamata a könyvgyártásnak.

Gondolom, hogy a könyvek friss illata, a betűk varázsa is hatott rád, talán ezért kóstoltál bele a versírásba.

Valóban van az új könyveknek egy különleges illata, s egykor igen sok verseskötetet tördeltem be és állítottam optikai tengelybe. De a versírást más ihlette. Nagymamám írogatott verseket, sőt fel is olvasott belőlük rokonoknak, ismerősöknek. Szerettem én is a verseit hallgatni. Most is őrzöm az írásait, sőt a regényeit is, amelyeket talán egyszer, ha több időm lesz, gondozásba veszek majd, hogy mások is megismerjék. De nemcsak ez motivált. Nagyon jó irodalomtanáraim voltak, sőt úgy alakult, hogy az osztályfőnökeim mind magyart tanítottak. Náluk szerettem meg igazán az irodalomórákon a verseket. Még linómetszettel is illusztráltam a téli tanyavilágot, amiről az első versemet írtam.

Emlékszel-e még, hogy mikor írtad az első versedet?

Az első versemet 1969-ben írtam, a téli tanyavilágról szól. Még linómetszettel is illusztráltam. Aztán még írogattam egy kisebb füzetnyit, egészen katonakoromig, 1976-ig. Majd sokáig nem írtam semmit, a 1990-es évek közepéig. Az akkori versek után megint volt vagy tízévnyi szünet. Azóta írok többet, mióta internetünk van.

Hogyan fogadja a családod, hogy verseket írsz?

Nagymamám szívesen olvasta a verseimet, sajnos már nem él. Amikor már lett feleségem meg egy kislányom, akkor nekik is tetszettek a verseim.

Hol jelentek meg idáig az írásaid?

Érdekes, hogy amikor munkanélküli voltam, mert az is voltam, akkor kerestek meg egy adatbankból és jó néhány hónapig írtam egy vicclapnak (Kis fricska) verseket, melyek természetesen meg is jelentek, s az újságosoknál is kaphatóak voltak. Írtam humoreszkeket és rajzoltam karikatúrákat is, mivel a képzőművészet jól tudtam rajzolni. Jártam is a Medgyessy-körbe egy darabig, a hetvenes években, de a váltott műszak miatt ezt sokáig nem tehettem. Ez az újság megszűnt egy idő után. Számos antológiába kértek a verseimből, de csak egy évkönyvben jelent meg nyomtatásban versem (Poet.hu). No meg a Főnix dala című debreceni irodalmi lapban sokáig publikáltam. Könyvet nem adtam ki, inkább írok az internet különböző lapjain. Több irodalmi oldalon van már sok versem. Mivel igyekszem számos műfajban és számtalan témában verset írni, így sok humoros-, gyermek- és alkalmi versem is született a líraiakon kívül.

Irodalmi munkásságodért kaptál-e már valamilyen kitüntetést?

Egyszer kaptam oklevelet, amikor egy Arany János évfordulón harmadik helyet nyertem egy pályázatra írt versemmel Nagykőrösön. Ezen kívül számos gyermek választotta verseimet szavalóversenyre. Több visszajelzés érkezett dobogós helyezésekről is. Persze, mindegyikről nem tudok, de alkalomra írt verseimet tudom, hogy szavalják esküvőkön, ballagásokon, nemzeti ünnepeken, temetőkben, kápolna-avatáson, és különböző egyéb ünnepségeken, mert azért olykor jön visszaigazolás. Kaptam megzenésített változatokat is, pl. a Kakaó együttes a Katona lova c. versemet már koncertre is vitte, s lemezre kerül.

Egy versemet, az Ürge álma címűt harmadikos irodalmi olvasókönyvbe kérték. Nem tudom, megjelent-e, már az illusztrációkat is láttam, s elmentettem. Egyszóval érdemes írogatni, mert vannak, akik szeretik az olyan verseket, amilyeneket én írok. De azért próbálok én is fejlődni, mert mindig van mit. A verstant nagyra tartom, és szívesen lapozgatom, próbálom alkalmazni a különböző rímképleteket, verslábakat, mert érdekes kalandnak tartom az ilyen kirándulásokat. Mindemellett a hagyományos, magyaros verselést is nagyon kedvelem.

Mi a véleményed a mai magyar irodalom helyzetéről?

Szerintem a Nyugat nemzedéke utáni szocialimus költészetének kora is egy nagy korszak volt, most pedig valamilyen útkeresés zajlik. Szerintem jelenleg nincs egy markáns korszakkarakter. Annál inkább a sokféleség dominál. Vannak, akik már idejét múltnak tartják a rímes és ritmikus verselést. Sőt egyenesen a csak rapp műfajába sorolnák. A szabad sorok rímek, ütem, sőt írásjelek nélkül állítólag nagyobb kifejezési szabadságot nyújtanak. Én viszont még nem jutottam ilyen következtetésre, szeretem a hagyományosan klasszikus költészetet, mely a dalok rokona. Hiszen nem egy nagy költőnk “dal”-nak titulálta versét még nem is olyan régen. S nem vagyok ebben a meggyőződésben egyedül. Döntsék el az olvasók, hogy ki mit szeret szívesen olvasni! A hagyományok tiszteletben tartása mellett a modern és a klasszikus megfér egymás mellett minden időben.

Mikor és hogyan ismerted meg a Cserhát Művész Társaságot?

Nem tartozok a társaság tagjai közé, de tudok róluk, s néhányukat ismerem. Még 2007 nyarán invitáltak, hogy lépjek be, ám akkor családi problémáim miatt nem tudtam orientálódni kellőképpen. De nagyra becsülöm lelkesedésüket és alkotásaik színvonalát.

Feleségeddel, Éva asszonnyal már több mint harminc éve boldog házasságban élsz. Az alkotás terén vannak-e álmaid, terveid? Például a könyvkiadás?

Álmodozni jó, de a realitások talaján állva meg lehet állapítani, hogy manapság a pénz nyit kapukat és teremt gátakat a
z elképzelések számára. Nagy reményeim nem lehetnek a nyomtatott könyvkiadás terén, mert én csak úgy jelentetném meg a verseimet, ha anyagilag is megérné. Tudom, sokan próbálkoznak minimális példányszámban kötetet megjelentetni, amit legfeljebb elajándékoznak. De ez nem az én asztalom. Egyébként nyomdai dolgozóként napra készen tudom, hogy manapság legnagyobb költőink verseit is válogatás szinten és alacsonyabb példányszámban merik a kiadók megrendelni, hogy ne fizessenek rá. Talán majd változik ez a helyzet, mert a világban minden változás alatt van.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Kívánom, hogy legyen erőd és egészséged, alkotókedved pedig el ne hagyjon. Írjál még nagyon sok szép verset, és maradj a magazinunk hűséges olvasója!


Nagy L. Éva

2013. július 12.

Szuhanics Albert:

Vándorútra ment a macska

Vándorútra ment a macska,
a küszöbig jutott,
gazd`asszonya tejet forralt,
mely majdnem kifutott.

“Cicc!” kiáltott a cicusnak,
“itt a jó tejecske!”,
s a tányérját a friss tejjel
orra elé tette.

Illatozott, még habzott is,
langyos volt és fehér,
úgy gondolta a cicuska:
“ez egy úttal felér!”

Lefetyelte, mind megette,
teletömte hasát,
ezek után arról döntött:
“kipiheni magát!”

Mélyen aludt és álmában
bejárt erdőt-rétet,
eközben azt dorombolta:
“Tejecskét még kérek!”

(Debrecen, 2013. február 8.)

Szilveszteri szonett

A pezsgőtől mindig kicsit tartok,
így éjfélkor, óvón nyitja kezem.
Rád kacsintok, s mindjárt észreveszem,
hogy ilyenkor ünnepélyes arcod…

Szilveszter van, dér lep már fát, rétet,
megvénülünk, lassan őszül tincsünk.
De szívünkben az legnagyobb kincsünk,
hogy te szeretsz, s én szeretlek téged!

Egészséget, fejünk fölé fedélt,
fedél alatt kenyeret, új reményt,
meleg ételt, biztonságot vágyunk!

Új év jövend, bővelkedjünk hitben,
ne érezzük, mi a hiány, kinn s benn,
…mind megadja az ég könnyű álmunk!

(Debrecen, 2012. december 31.)

Nincs szebb virág…

Nincs szebb virág mint az őszirózsa,
Halottaknak napján útra kelő,
bús hantokon méltó helyet lelő,
s friss krizantém, vigasz hordozója.

Léptünk súlyos, mint az ólom-idő,
mély sírokhoz zarándokló hívek,
emlékőrző, bánattal telt szívek,
s hull gyász könnye, szitál hideg eső.

Jaj, meghal mind, aki világra jön!
Végső erőnk remény s álom-özön,
…ki mond imát értünk majd emberek?

Kit anya szült, koporsó vár mindre,
de szeretet szálljék szíveinkbe,
s mécses gyúljék e hűs hantok felett!

(Debrecen, 2012. október 28.)

Falevél keringő

Falevél keringőt játszik az ősz,
friss zenét komponál a csípős szél,
táncolva hull le a sárga levél…
merengőn bámulja rőt színű őz.

Október karmester pálcája int,
zizeg a gyönge ág, zörren avar,
őszi szél örvénylik, lombot kavar…
levéltánc kezdi a valcert megint.

Keringőt táncol a sárga levél,
körbe száll, sodorja bús őszi szél,
bágyadt fénysugárból Strauss figyel…

Az erdő énekel, suttog zenél,
két lábam megmozdul, bús táncra kél,
hangulat s egy dallam messze visz el…

(Debrecen, 2011. október 1.)

A pokol bolhái

A pokolban bolhák jártak,
sok ördögöt jól megmásztak.
Hejehuja-haj,
pokoli a baj!

A pokoli tornác mögött
vakaróznak az ördögök,
Égnek áll a haj,
felhangzik a jaj!

Csíp a bolha-rúg a bolha,
táncot járnak a pokolba`.
Mind vad tvisztet jár,
bolha a tanár!

Egy ördögnek sincs már nyugta,
dübörög a pokol bugyra.
Fenn éjszakáznak
bolhát vadásznak!

Pokoli a bolha buli,
lecsúszott az ördög-bugyi!
Heje-huja jaj,
viszket a sejhaj!

Nincs már rajta tarka gatya,
szétmarta az ördög-atya.
Azt lihegi jaj,
pokoli a baj!

Már a poklot el kell hagyni,
nyúlcipőt húz valamennyi.
Ebből épp elég,
fut az ördögnép!

Kiszaladtak a világból,
így a pokol megszűnt mától.
Ne bánkódj rajta,
ne fesd a falra!


Hozzászólások