Magyar hősök, hadvezérek – Hunyadi János – Történelmünk talán legismertebb, legkiemelkedőbb hadvezére a XV. században vette fel a harcot a Magyarországot és Európát egyre inkább fenyegető Oszmán Birodalommal. A harc, miután Magyarország egyedül vívta, minimális európai segítséggel, nagyon egyenlőtlennek bizonyult. Hunyadi ennek ellenére jelentős győzelmeket aratott, és nagy álma volt a törökök kiszorítása Európából. Nem rajta múlott, hogy ezt nem sikerült megvalósítania.

Thuróczy János – Chronica Hungarorum

Születésének pontos dátuma és helye nem ismert. A történészek szerint 1407 körül láthatta meg a napvilágot. Származása körül szintén sok a kérdőjel. Azt tudjuk, hogy 1409-ben Zsigmond király Serbe fia, Vajknak adományozta Hunyad várát, ami később a család névadója lett. Sokak szerint ez a Vajk volt Hunyadi János apja, aki a török veszély elől Havasalföldről menekült Erdélybe. Ezért a neves történetíró, Kubinyi András a Hunyadi családot román eredetűnek tartja. (Egyébként a havasalföldi nemesség nagy része nem is román, hanem kun származású volt.)

Vannak azonban más vélemények is. Ezek szerint Hunyadi János Zsigmond király törvénytelen gyermeke volt. Édesanyja a király ágyasa volt, akit az uralkodó feleségül adott a havasalföldi menekültnek, és hozományul adta neki Hunyad várát. Az elmélet hívei ezzel magyarázzák, hogy az ismeretlen család sarja rövid időn belül az ország egyik legnagyobb földesura lett. Zsigmond mindvégig támogatta, és környezetében tartotta az ifjú Hunyadit. Ha figyelembe vesszük, hogy a király igazi reneszánsz uralkodó volt, az elmélet egyáltalán nem hihetetlen. Az is mellette szól, hogy Hunyadinak volt egy János nevű testvére, ami azonos apáktól született fivérek esetében teljesen szokatlan jelenség.

Hunyadi János a korabeli nemesi ifjakhoz hasonlóan apródként kezdte pályafutását. A kor egyik kiemelkedő hadvezérének, az olasz származású Ozorai Piponak az udvarában szolgált, aki a király egyik leghűségesebb hívének számított. Ezt követően a szerb fejedelem, Lazarevics István mellé került, amit Arany János örökített meg Szibinyáni Jank című balladájában.

Az 1430-as években Hunyadi János már az uralkodó közvetlen környezetében élt. 1434-ben Zsigmond udvari vitézeként említette. Azt is tudjuk, hogy a királyt (aki akkor már német-római császár is volt) elkísérte Itáliába, majd részt vett Csehországban a huszita háborúban. Ekkor szerezte meg a számára később létfontosságú harci tapasztalatokat. Itáliában megismerte a modern zsoldoscsapatok haditechnikáját, Csehországban pedig a huszita harcmodort, ami az ágyúkkal felszerelt harci szekereken alapult.

Hunyadi a várnai csatában (Wikipédia)

Ebben az időszakban kötött házasságot Szilágyi Erzsébettel, egy befolyásos nemesi család lányával, akitől két gyermeke született, László és Mátyás. Ekkor már Hunyadi János udvari lovagként szerepel, és az ország egyik leggazdagabb földesura. Zsigmond 1437-ben törvényes fiúutód nélkül meghalt, így veje, Habsburg Albert követte a trónon. Az új király is támogatta Hunyadi Jánost, szörényi bánnak nevezte ki, és ezzel az ország egyik zászlósurává tette. A déli határok védelmében ekkor ismerkedett meg a török veszéllyel, ami későbbi pályájában meghatározó lett.

Habsburg Albert 1439-ben járványban halt meg. Felesége a király halála után szülte meg gyermekét, a későbbi V. (Utószülött) Lászlót, így az ország uralkodó nélkül maradt. A török fenyegetés ekkor már egyre erősebb lett, ezért a főurak egy csoportja olyan királyt szeretett volna választani, aki tevékenyen hozzájárul az ország védelméhez. Véleményüket Hunyadi is osztotta, így támogatta Ulászló lengyel király trónigényét. Ulászlót 1440-ben magyar királlyá koronázták.

Az új király megjutalmazta Hunyadit a támogatásért, birtokadományokat kapott, és erdélyi vajdává nevezték ki. Ezen kívül a király további címeket adományozott neki. Temesi ispán és nándorfehérvári kapitány lett, vagyis a déli határvédelem felelőse. Már ekkor kiderült, hogy birtokai jövedelmének nagy részét a török elleni küzdelemre áldozta, és ütőképes magánhadsereget hozott létre.

Sikeresen harcolt a betörő törökökkel szemben, és 1441-ben nagy győzelmet aratott Iszhát bég serege felett. A következő nagy próbatétel számára 1442-ben a Mezid bég vezetésével Erdélybe törő sereg volt. Hunyadi Marosszentimre mellett vereséget szenvedett a sokkal nagyobb török csapattól, de utána újjászervezte a haderejét. Ehhez segítségül hívta a székely lakosságot, és egyfajta népfelkelést szervezett. Megtámadta a nagy zsákmánnyal elvonuló törököket, és döntő győzelmet aratott. Ebben segítségére volt egyik vitézének, Kamonyai Simonnak önfeláldozása is, aki ruhát cserélt a vezérrel, hogy magára vonja a törökök figyelmét. A vitéz hősi halált halt, de a csatában a török vezér, Mezig is elesett.

hunyadi janos

Vajdahunyad vára (Wikipédia)

Hunyadi nem várta be a következő török betörést. Átkelt a Kárpátokon, és a Jalomica folyó mentén ütközött meg a Sehabeddin beglerbég által vezetett török sereggel. A csatában elért nagy győzelme nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában is ismertté tette a nevét. Hunyadi jóval nagyobb török seregek elleni diadalait hadvezéri tehetségének köszönhette. Tudta, hogy a török fő haderejét a fanatikus gyalogosok, a janicsárok és a könnyűlovas szpáhik jelentették. Velük szemben döntőnek bizonyult a nyugat-európai szintű páncélos nehézlovasság támadása, és a huszita harci szekerek alkalmazása.

A sikerek után Hunyadi János úgy látta, hogy lehetőség nyílott a törökök kiverésére Európából.

Az 1443-ban indított hadjáratának célja az Oszmán Birodalom európai fővárosának, Drinápolynak az elfoglalása volt. A király személyesen állt az induló hadsereg élére, de a tényleges vezér Hunyadi János volt. Sikerült segítségül megnyerni a szerb és a havasalföldi fejedelmeket, akik segédcsapatokkal támogatták a hadjáratot. Hamarosan kiderült azonban, hogy a haderő nem elegendő a nagyszabású cél eléréséhez.

Több török csapatot legyőztek, de a Balkán hegység hágóinál túlerő várta őket, így kénytelenek voltak visszafordulni. A visszavonulás során Hunyadi volt a hátvéd parancsnoka, és sorra visszaverte az üldöző török csapatokat. A sereg 1444 elején érkezett Magyarországra, és bár a végső célt nem tudta elérni, a „hosszú hadjárat” mégis sikeresnek mondható.

A szultán békét kért, és kedvező feltételeket ajánlott. A törökök 10 évi fegyvernyugvást ígértek, és visszaadták Szerbia függetlenségét. A béketárgyalások Szegeden zajlottak, majd az uralkodók Váradon és Drinápolyban fogadták el a feltételeket. A hadjárat során egy európai hadsereg mélyen behatolt az Oszmán Birodalom területére, ami óriási visszhangot váltott ki.

A pápa (IV. Jenő) úgy gondolta, hogy lehetőség van a törökök kiverésére Európából. Követe, Cesarini bíroros útján újabb hadjáratra buzdított, amihez pénzügyi segítséget ígért. 1444-ben így a magyar uralkodó szegte meg a békét.

Hunyadi János a rigómezei csatában (Fotó: Veres Nándor)

Hunyadi is támogatta az új hadjárat megindítását, bár az előjelek nem voltak kedvezőek. Ezúttal kisebb hadsereg állt rendelkezésére, mint a „hosszú hadjárat” idején. A pápa, Velence és Genova viszont ígéretet tett arra, hogy hadihajóikkal lezárják a tengerszorosokat, a Boszporuszt és a Helleszpontoszt. Ezzel megakadályozták volna a szultán kisázsiai csapatainak átkelését Európába.

A sereget ezúttal is személyesen a király, Ulászló vezette. Hamarosan kiderült, hogy az ígért segítségből semmi sem lett. Az Itáliából érkezett kis flotta képtelen volt megakadályozni a török fősereg átkelését. Sőt, a genovai hajósok még jó pénzért segítették is a török katonák átszállítását. Így Várnánál a török szultán, Murád túlerőben lévő csapataival kellett megütközni. Ennek ellenére a Hunyadi által vezetett nehézlovasság támadása ismét hatékonynak bizonyult, és még a végső siker sem volt lehetetlen.

A csata fordulópontját az jelentette, hogy a fiatal király, Ulászló vakmerően és meggondolatlanul megrohamozta a szultánt védő janicsár testőrséget. A támadásban a király életét vesztette, és fejét a törökök diadaljelként felmutatták. Ez katasztrofális hatással volt a sereg moráljára. Az ezt követő fejvesztett menekülésen Hunyadi sem tudott úrrá lenni, és a hadsereg nagy része megsemmisült.

Hunyadi maga is csak kalandos úton tudott visszamenekülni Magyarországra. Az ország király nélkül maradt. V. László még csak 5 éves volt, ezért nem foglalhatta el a trónt. 1446-ban Hunyadi Jánost az ország kormányzójává választották, de egységet nem tudott teremteni. Az ország északi részét a cseh zsoldosvezér, Giskra csapatai tartották megszállva (őt a gyermekkirály anyja bérelte fel). A főurak legbefolyásosabb tagjai, elsősorban Garai nádor és Cillei Ulrik nyíltan ellenségesen viselkedtek a kormányzóval szemben.

Hunyadinak így kétfrontos harcot kellett vállalnia. A belső széthúzással szemben nem is igazán tudott hatékonyan fellépni. A Giskra ellen indított hadműveletek gyakorlatilag sikertelenek voltak. A déli határoknál viszont egyre erősödött a török fenyegetés, ami a kormányzó számára elsődleges problémát jelentett.

Kapisztrán Szent János (Wikipédia)

Hunyadi próbált külföldi segítséget keresni. Szövetséget kötött az albán fejedelemmel, Kasztrióta Györggyel (ismertebb nevén Szkander bég), aki hősiesen védte kis hazáját a törökök ellen. 1448-ban Hunyadi János új hadjáratot kezdeményezett a törökök ellen. A megbízhatatlan szerb fejedelem, Brankovics György azonban árulónak bizonyult, és kiszolgáltatta a hadműveleti tervet a szultánnak. Így, mielőtt az albán csapatok megérkeztek, a szultán (Murad) Hunyadi seregének a hátába került, és csatára kényszerítette Rigómezőnél. A törökök óriási túlerőben voltak, ennek ellenére a csata két napig tartott. A hősies küzdelem ellenére Hunyadi serege vereséget szenvedett.

Brankovics azzal tetézte árulását, hogy a menekülő magyar vezért fogságba ejtette. Sokáig fennállt annak a veszélye, hogy kiszolgáltatja a törököknek, de végül óriási váltságdíj fejében szabadon engedte. A rigómezei csata mindenesetre arról győzte meg Hunyadit, hogy nagy célját, a török kiűzését Európából Magyarország saját erejéből nem tudja megvalósítani.

Az országban egyre erősödött az V. Lászlót támogató Garai-Cillei csoport befolyása, és Észak-Magyarország nagy részét továbbra is Giskra ellenőrizte. Ezért 1452-ben Hunyadi lemondott a kormányzóságról, és elfogadta V. Lászlót Magyarország királyának. Az új uralkodó elismerte a hadvezér érdemeit, Beszterce grófjának és országos főkapitánynak nevezte ki.

A hadihelyzet hamarosan gyökeresen megváltozott. A Murádot követő új fiatal szultán, II. Mohamed 1453-ban megostromolta és elfoglalta Bizáncot. Ezzel az ősi kelet-római birodalom megszűnt létezni. Bizánc vagy más néven Konstantinápoly Sztambul néven az Oszmán Birodalom új fővárosa lett. A szultán figyelme ezután Európa felé fordult, és Magyarország lett a következő nagy hadjáratának a célpontja. A török támadás 1456-ban indult meg.

Nándorfehérvár – Dugovics Titusz hőstette (Wagner Sándor festőművész alkotása)

Az uralkodó nemesi felkelést hirdetett, aminek kevés foganatja volt. A pápa, III. Callixtus felszólította Európát a segítségnyújtásra, és elrendelte a déli harangszót, amivel felhívta a hívőket, hogy imádkozzanak Magyarországért. Országunkba érkezett az olasz származású ferences szerzetes, Kapisztrán János, hogy keresztes hadjáratot szervezzen a török ellen. Jelentős sereget sikerült összetoboroznia, de ez gyengén felszerelt, hadviselésben járatlan, szegény nemesekből és jobbágyokból állt.

A törökök 1456 augusztusában megkezdték Nándorfehérvár ostromát, ami a déli védelmi rendszer kulcsfontosságú erődje volt. A várat Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védte, aki már a korábbi törökellenes harcokban is kitüntette magát. Hunyadi főleg saját hadseregével, néhány főúr csapatával és Kapisztrán kereszteseivel sietett a vár felmentésére. Az erődítmény a Duna és a Száva összefolyásánál feküdt, így Hunyadinak először meg kellett törnie a török hajók blokádját a folyókon. Ezt magyar és szerb naszádosok sikerrel végrehajtották, így a felmentő sereg be tudott jutni a várba. A keresztesek a vár körül táboroztak le.

Elkeseredett küzdelem kezdődött a túlerőben lévő törökök ellen. Ennek egyik jelképe volt Dugovics Titusz hőstette, aki a várfokra feljutó török zászlótartót önfeláldozó módon magával rántotta a mélybe. Az ostrom fordulópontja az volt, amikor a gyengén felszerelt keresztesek Kapisztrán utasítása ellenére önálló támadást kezdeményeztek az ostromlók ellen. A szultán hadseregének egy részét ellenük fordította, amit Hunyadi azonnal kihasznált.

A várból kitörve elfoglalta az ellenség ágyúit, és azokat a törökök ellen fordította. Így az ostromlók két tűz közé kerültek, és zavaros küzdelem kezdődött. Maga a szultán is megsebesült, csapatai pedig fejvesztve vonultak vissza, hátrahagyva tüzérségüket és felszerelésük nagy részét.

A győzelem egész Európában óriási lelkesedést váltott ki. A török veszélyt hosszú évekre elhárította az ország határaitól. A diadal emlékét még mindig őrzi a déli harangszó, bár azt a pápa még a csata előtt rendelte el. Hunyadi csak néhány héttel élte túl élete legnagyobb győzelmét. Áldozatául esett a táborban dühöngő járványnak (pestis vagy vérhas). Nem sokkal később meghalt fegyvertársa, Kapisztrán János is.

Hunyadi János lovasszobra, Pécs (Fotó: gotravel.hu)

Hunyadi János történelmünk kiemelkedő alakja. Sajnálatos módon a szocialista időkben vele kapcsolatban is megjelentek deheroizáló törekvések. Néhány történész azt fejtegette, hogy igazi középkori főúr volt, akit elsősorban saját birtokainak gyarapítása és védelme érdekelt. Megfeledkeznek arról, hogy nagyon sokszor saját jövedelméből állított fel seregeket hazája védelmére.

A csatákban mindig kitűnt személyes bátorságával és vitézségével, életét gyakran kockáztatta, és többször meg is sebesült. Nándorfehérvári diadala hosszú évekre biztosította déli határainkat a török veszéllyel szemben. A déli harangszó még mindig emlékeztet rá, még akkor is, ha a pápa ezt már a győzelem előtt elrendelte. A hős hadvezér emlékét több szobor (az egyik legismertebb a pécsi főtéren áll), sok intézmény, tér és utca neve őrzi. A nemzet mindig büszke lehet rá.

 

Weninger Endre

 

A szerző előző cikke:

Nagy Lajos király – Magyar hősök, hadvezérek