Az újév negyedik reggelén az első kép, ami megjelent a képernyőmön, ez a gyönyörű lóportré volt. Ez lett hát az aznapi hYVószavam is: Lovak.

Fotó: Tony Mendes – a fotó forrása: International Equestrian Community fb

Lovak

Vagy húsz éve a nagyfiamtól hallottam, hogy látott az egyik természetfilmes televíziós csatornán egy íj formájú, keskeny homokszigetet, amelyen egyfajta fű és egyfajta vad-, vagy elvadult ló él szimbiózisban, ökoszisztémában.

Most rövid keresés után rátaláltam a sziget nevére, és még egy youtube videóra is.

A Sable-sziget az Atlanti-óceán temetője néven is ismert sziget. Rengeteg hajó süllyedt már el arrafelé az elmúlt századok során, többek közt az is, amelyen a magyar reneszánsz költő és felfedező, Budai Parmenius István utazott, aki nem mellesleg az első magyar volt, aki Amerika földjére lépett. A magyarok lám mindenütt ott voltak/vannak.

Budai Pajzs vagy Pajzsos István, humanista nevén Stephen Parmenius személyében nem csupán a magyar világjárók egyikét tisztelhetjük. Műveltségét, nyelvtudását még itthon alapozta meg. Költő volt, s bár tudjuk, verseit latinul írta, éppúgy magyar poétának kell tartanunk, mint egy évszázaddal korábban élt humanista pályatársát, Janus Pannoniust.

Az egyik, ma Kanadához tartozó szigetről így ír egyik barátjának:

“Kedves Barátom, hogyan fessem le szavakkal e szigetet, ahol egyebet sem látok, mint végtelen vadont? Halakban hihetetlenül bővelkedik itt a tengeröböl. Ha kiveted a hálót vagy a horgot, már megvan a fogás. A vidék dombos, erdős. Sok az öreg fenyő. Némelyik a kor terhétől megroppant, és úgy hever a földön, hogy az erdőn képtelenség áthatolni. Másutt magas fû nő, másféle, mint az otthoni. Azt hiszem, megteremne itt a gabona, mert rozshoz hasonló növényt láttam. Ha nemesítenék, bizonyára alkalmassá lehetne tenni az emberi fogyasztásra.

A bozótban sok áfonya és szeder terem. Vannak medvék is, de nem sötétbarnák, mint nálunk Európában, hanem bundájuk fehér, és termetük kisebb, mint az otthoniaké. Nem tudjuk, vannak-e ércek a dombok mélyén. Rá akartuk beszélni a tengernagyot, hogy gyújtassa fel a rengeteget. Ha leégne, akkor fölmehetnénk a hegytetőre, és végigtekinthetnénk a vidéken. Szavahihető idevalósi halászok azonban azt mondják: egy másik kikötőben, egy ízben már pusztított az ember szította erdőtûz. Utána a halrajok hét esztendőn át elkerülték a parti vizeket. Ez pedig azért történt, mert az égő fenyőfákból a terpentin a folyókba ömlött, a folyókból meg a tengerbe.” Forrás

Az új-foundlandi Saint John’s városában emlékművet állítottak fel. Ezen bronztábla idézi Budai Parmenius emlékét, aki elsőként írta le verses formában Észak-Amerikát, így tulajdonképpen az Újvilág első költőjének tekintendő.

….

No, de a költészet után jöjjön a sziget a lovakkal:

A Sable Island nevét a francia “homok” szóból kapta. Hiányoznak a természetes fák, helyette márványfű és más alacsony növekedésű növényzet borítja. 1901-ben a szövetségi kormány több mint 80 000 fát ültetett el, hogy stabilizálja a talajt; mind meghaltak. A későbbi telepítések egyetlen erdei fenyő fennmaradását eredményezték . Bár az 1960-as években ültették, csak néhány láb magas. Decemberben minden évben karácsonyfaként díszítik fel az állomás személyzetének hagyományaként.

A Sable-sziget madártávlatból – Lovak közelről (Fotó: Wikipedia)

Egy 2016-os jelentés szerint a szigeten több mint 550 szabadon kóborló ló él, amelyeket törvény véd az emberi beavatkozástól. Egy 2017–2018-as tanulmány során a becsült populáció 500 ló volt, szemben az 1970-es években feljegyzett nagyjából 300-zal. A 2017-es zord tavasz miatt a halálozási ráta 10% körüli, de a normál arány évi 1% körüli, elsősorban az éhezés és a hipotermia miatt.

Ez az elvadult lópopuláció valószínűleg olyan lovak leszármazottja, amelyeket a nagy kiűzetés során az akadaiaktól elkoboztak, és Thomas Hancock bostoni kereskedő és John Hancock nagybátyja hagyott a szigeten. ​​Az 1800-as évek elején a lovak nagy részét a szigeten járőröző férfiak használták, akik bajba jutott hajókat kerestek, és az állatok mentőcsónakokat és felszereléseket is szállítottak a hajóroncsok helyszínére.

1879-ben a becslések szerint 500 ló és szarvasmarha élt a szigeten, és a sziget növényzetét fűvel és vadborsóval borítottnak írták le. A múltban a felesleges lovakat összeszedték, kiszállították a szigetről és eladták, sokat használtak az új-skóciai Cape Breton-sziget szénbányáiban. 1960-ban a kanadai kormány a kanadai hajózási törvény értelmében teljes védelmet nyújtott a lóállománynak az emberi beavatkozással szemben.

Ezt részben az 1950-es években született, a közvélemény nyomására meghiúsult terv motiválta, hogy eltávolítsák a lovakat a szigetről, miután egyes biológusok arról számoltak be, hogy károsítják a föld ökológiáját. Ennek ellenére egyesek továbbra is invazív fajnak tekintették a lovakat, amelyek nem alkalmasak olyan védett területen, ahol a nemzeti parkokról szóló törvény értelmében meg kell őrizni az ökológiai integritást.

Az íj formájú lovak lakta sziget egy másik magyart juttat eszembe, aki nem más, mint Kassai Lajos, a lovasíjász.

….

Hosszú ideig szemeztem a fenti remek lóportréval, és arra gondoltam, megrajzolom ajándékba a kalligrafikus változatát/változatait a hétvégén születésnapos nagyfiamnak. Íme:

Aznap még a Lófej-köd részletgazdag képe is bejelentkezett nálam, és a HU nevű mongol metálzenekar lófej díszítésű vonós/pengetős hangszere is megvillantotta magát.

Így mindkettő része lett az aznapi képeslap montázsnak.


(Már megint a HUnok?! 🙂 )

A végére pedig újra a költészet és a lovak:

A Kínai naptár szerinti Ló évében született apukája pedig haikut írt hozzájuk:

megnyert és vesztett

csaták emléke nélkül

ártatlanok ők

Vass István Pál

otthonunk felett

felhő-pegazus suhan

ihletet hozó…

Antalffy Yvette-Hildegard

 

(Pegazus – szárnyas ló. Pégaszosz az Olimposzon lakott, és az istenek segítőtársa volt. Pégaszosz patanyomában fakadt a Helikon-hegységben a Hippokréné-forrás (a név szó szerint lóforrás-t jelent), amelynek a vize a költői ihletet biztosította.)

Magyar nyelvű zenés illusztrációnak pedig a Kormorán együttes Lovak álma című száma szolgáljon.

 

Antalffy Yvette

“Minden napomnak van egy úgynevezett “hívószava” – yvettesítve – “hYVószava”, ami megtalál, ahogy kinyitom a szemem. Ezeket rendre beírom a naptáramba.”

Korábbi hYVószó: Cselekvés