Cselekvés – Döntés. Teremtés-folyamat kettőshélix spiráljának az egyik – még az ember feletti – kanyarulatában ott a cselevések és döntések szférája, amit a testetöltés után is használ az ember. Ki öntudatlanul, ki pedig tudatosan.

Cselekvés – Döntés

Kezdődik a testetöltésre való késztetés döntésével. A “Lenni vagy nem lenni?!” kérdésre való válaszként a döntő lépéssel.

… Lenni!

Majd jön az öntudatlan állapot időszaka, amikor helyettünk döntenek… Van, akinél ez tovább tart, mint kellene…

Az öntudatra ébredés után pedig már bátran használhatnánk… Amikor alszunk egyet rá, és megálmodjuk, vagy ha zsigerből döntünk, abból a bizonyos cselekvések és döntések szférából merítünk…

Egy “tisztánlátó” azonnal megláthatja, hogy egy döntéshelyzetben már ott van a megfelelő cselekvés ideája a levegőben… Hat éves korig a gyerekek is tudják/látják, aztán az iskola “jól megtanítja”, hogyan függjön valami/valaki mástól a döntés és cselekvésképessége.

Ha naponta egy kis meditációval, szemlélődéssel a tisztánlátásig emeljük a tudatosságunkat, mindig helyesen döntünk és cselekszünk.

Az Ige testté lett – vagy a testé lett?!

Cselekvések szférája

A növények is érzélelik az emberi cselekedetek előjeleit:

Kaptunk egyszer az egyik barátnőmtől Monstera Deliciosát (magyar hangja: Könnyező Pálma), a hídőrvirágúak rendjének kiválóságát.

Elejétől fogva éreztük nem mindennapi jelenlétét az életünkben. 4-5 szív alakú levelének némelyikén cseppformájú szeldeltségek is megjelentek. Ha jól tartottuk, akkor a levélvégeken egy-egy „örömkönnycsepp” is lecsordult.

 

Egy szó mint száz, a mi Monstera Deliciosánk nőtt-nődögélt és egyre nagyobb levelei behálózták a hálószobánk egyik sarkát, a padlótól a plafonig. Mondogattuk is egymásnak a „Zurammal”, hogy öregkorunkban keresgélni fogjuk egymást a hatalmas levelek erdejében. Egyre nagyobb cserepekbe, majd egy dézsába ültettük. De hiába a gondoskodás, egyszer csak alulról elhullottak az első levelek.

Családunkban a „Zuram” a virágfelelős. S ha ő nincs itthon, minden virág megérzi a hiányát. Ő volt az, aki egyik nap elhatározta, hogy derékban elvágja a felkopaszodott szárat, és megpróbálja újra gyökereztetni az addigra alaposan elburjánzott növényt.

Másnap reggel – elhúzva a sötétítő függönyt -, láss csodát, két új levél jelent meg a pálma tövén. Így elmaradt a „gyilok”. Az évekkel későbbi festés-mázoláskor, mikor nem tudtuk már kivinni a szobából úgy, mint a Szeleburdi család a fikuszt, mese nem volt, fel kellett darabolni. Egy, a belőle kimetszett szárdarabból gyarapodik nap-nap után. Újabb sarokbehálózásra készül, úgy látjuk.

Cselekedeteink és azok előjeleinek mérése poligráffal


A Kaliforniában élő tudós, Cleve Backster a CIA kötelékében kezdte meg még 1966-ban poligráffal (hazugságvizsgálóval) kapcsolatos kutatásait, amelyet később, pusztán kíváncsiságból kiterjesztett a növényekre is. Elméletileg ez lehetséges, hiszen a poligráf olyan hiperfinom elektromos, illetve elektrokémiai változásokat is képes érzékelni, amelyek szinte azonosan zajlanak az emberi bőrön, illetve egy levél felszínén.

Ugyanakkor a tudomány jelenlegi állása (vagyis a legtöbb tudós által elfogadott nézet szerint) a növényeknek nincsen a miénkhez hasonló idegrendszere, így nem lehetnek gondolataik, érzelmeik, és nem érezhetnek fájdalmat sem.

Backster ettől függetlenül rákapcsolta a hazugságvizsgáló egyik érzékelőjét egy kiválasztott levélre azzal az elhatározással, hogy a növény egy másik (távolabbi) levelét öngyújtóval felperzseli. Állítása alapján – nem kis megdöbbenésére – a poligráf hatalmas kilengést mutatott, de nem akkor, amikor meggyújtotta a lángot, hanem jóval korábban – méghozzá már akkor, amikor eldöntötte, hogy mit fog tenni néhány másodperc múlva, és melyik levéllel. Cleve Backster ennek alapján meg van róla győződve a mai napig, hogy a növények képesek telepatikus kapcsolatba kerülni más élőlényekkel – így akár emberekkel is. Forrás: Időkép
…………..

Döntéseink
„Választásairól lehet egy embert a legjobban megismerni.” Szondi Lipót

Életünkben hányszor, de hányszor döntünk, választunk!
Boldizsár Ildikó meseterapeuta egyik előadásán felhívta rá a figyelmünket, hogy minden nap választások elé állít az élet. Méghozzá általában három lehetőség közül kell választanunk. Nem mindig gondolunk bele, hogy egy választásunktól nemcsak a saját életünk változik meg, hanem a családunké, a munkatársainké, a barátainké, de még a hazánké, a Földünké, sőt az Univerzumé is.

A példamese főhőse hármas útelágazódáshoz ér. Az útjelző táblán a három útirány:

Ha erre mész, a lovad éhen hal, de te nem.
Ha erre mész, te halsz éhen, de a lovad nem.
Ha erre mész, a szárnyas farkas széjjeltép.

Vajon melyik utat választja a főhős?

A főhős pedig mi vagyunk.

Mondd, te kit / mit választanál? – hangzik fel a dal az István, a király rockoperában is.

Az egyik „primitív” indián törzsnél például a törzsfőnök hét generációval előre gondolja át, amikor választ a lehetőségek közül.

Gyerekkori döntéseink, választásaink

Vannak nézetek, miszerint apát-anyát is magunk választunk. De ha nem is ez az első választásunk, akkor ott vagyunk csecsemőként anyánk kezében, és már válogatunk: milyen ételt, ruhát utasítunk el, és milyen játék, takaró, szokás lesz az, amit még húsz-harminc évvel később a házasságunkba is magunkkal viszünk.

Az is biztos, hogy majdnem minden gyerek első szavai között ott a „NEM”, s ezt többször mondja ki, mint az IGEN-t. Nem megtenni bizonyos dolgokat, ez egy igazi gyerekkori hőstett is lehet akár. Állampolgári engedetlenség a javából, ahogy Thoreau mester mondaná.

Aztán jön az óvoda, az óvónéni, aki szimpi vagy nem szimpi… A lényeg, hogy három évig ő lesz, akivel több időt töltünk el, mint anyánkkal / apánkkal. Kellően ki tudjuk-e fejezni akkor, hogy mi tetszik, mi nem tetszik? Ha nem, akkor veszi kezdetét a frusztráció… Amit, ha tovább viszünk az iskolába és felnőtt életünkbe, vagy belenyomorodunk, vagy mi nyomorítunk meg másokat.

A lényeg az, hogy őszinték tudjunk lenni, magunkhoz leginkább, s hogy legyen módunk és eszközünk kimondani, ha fáj. Feltétlenül kell hozzá egy tudatos és cselekvőképes anya / apa, nagyszülő, pedagógus, aki meghallja, meglátja mindezt.

Egy szó, mint száz, jó lenne, ha felnőtté válva is meg tudnánk őrizni a nemet mondás képességét!

Barátok választásának kérdései

Szerinted mi a barátság? Van-e barátod? Miért ő a barátod? Te választottad, vagy kölcsönösen választottátok egymást? Hogy lettetek barátok? Voltak valaha is kétségeid a barátságotok felől? Borult-e fel barátságod azért, mert ő a legutóbbi választáson egy másik pártra szavazott?

Ez például vízválasztója lehet egy barátságnak.

Felnőttkori választásaink

A felsőbb iskoláinkat, munkahelyünket vajon magunknak választjuk-e, vagy a szülői elvárásoknak felelünk meg? Később halálunkig sínylődünk egy örömtelen munkahelyen, csak mert apukának / anyukának az életét ezzel teljesítjük be, sőt a gyerekünkkel is elkövethetjük ugyanezt a bűnt. Olyan pályát választunk neki, amit magunknak választanánk, így örökítve át a családi átokmintázatot.

A párválasztás

Mi a mérce? Mi alapján dől el, hogy ki lesz életünk párja? Ha kiválasztom, s ő is kiválaszt engem, vajon mindent tud-e rólam, ami egy együttéléshez szükséges? Tudja-e, hogy rosszabb napjaimon miket gondolok és teszek, nehéz helyzetekben is kiállom-e a hétpróbát? Ismeri-e a gyenge pontjaimat?

Az esküvő csak egy nap az életünkben, amikor lehet, hogy IGEN-t mondtunk, de utána jönnek a szürke hétköznapok. Kikiabálhatjuk a boldogságunkat a tizenkét ajtós limuzin tetőablakán, aztán másnap szembesülünk azzal a ténnyel, hogy annak, akivel összekötöttük az életünket, sajnos „büdös a lába”, és ez így marad örökre, csak mert nem vettük tudomásul, hogy ez az egyik gyenge pontja.

Dönteni, választani minden nap kell

Én a három lehetőség közül a legnehezebbet választom ezután is. Igen, jól látod: azt, hogy a szárnyas farkas széjjeltépjen.

Ezt teszem nap-nap után. Hiszen, ha széjjeltépett is jónéhányszor a szárnyas farkas, de túléltem, sőt a lovam is, és újra összerakom, ami még használható belőlem. S ezzel a hiányos, sérült test-lélek-szellemmel járom hármas útelágazódástól hármas útelágazódásig az utamat ezután is.

 

…..
Az én útválasztásom a kétezres évek elején történt

Volt, hogy Buddha Nyolc Rétegű Ösvényén* jártam, majd később a Kálvárián, a Feltétel Nélküli Szeretet Keresztútján. Ma egy térképen láttam meg minden utat, amelyen jártam, és amin még nem.

Paul Klee: Út és mellékutak (1929)

Paul Klee volt a térkép rajzolója. E mediterrán színekben pompázó térkép fekete útjain törekszem az Óceán felé.

Mottó: „Jézus a vele való személyes kapcsolatban tárja fel előttem igazi arcát, így ismerhetem meg őt.” (Horváth István Sándor)

Elsőre inkább riasztó mátrixnak tűnnek azok a tömbök, melyek életem fő ciklusait testesítik meg. Majd egyre részletgazdagabbá válik a táj, és a sok vonal kereszteződése egy-egy elhajlást mutat. Itt kezdődik az én Újvilágom, ahol a sarkok és szögletek eltűnni látszanak. Nincs többé sarokba állítás sem, büntetésként.

Sőt a síkból kilépve, a kívülről-felülről látás képességét is megszereztem, míg távol jártam a Partvonaltól.
Több út is vezet az Óceánhoz, és mindegyik valami különlegességet ígér.
Ők a lehetőségeim széles választéka.

A szinkronisztikus jelenségeket az életemben talán így ábrázolnám, ahogy Paul Klee. Elindulok egy úton, amely mellett párhuzamosan futnak a már megkezdett utak. Némelyik hirtelen véget ér, vagy éppen az én utamba fut.
Végül megérzem-megértem-meglátom a lényeget, azt, hogy a rokonaim-ismerőseim-barátaim vagy akár a velem kapcsolatba kerülők is, mind-mind az általam nem választott lehetőségek útjain járnak.
Egyfajta tükrök ők.

Mi lett volna, ha például a sok gyereket szülő anya szerepét vállaltam volna, vagy a szüleit gondozó és végül társ nélkül maradót… Vagy a fiatalon elözvegyültet egy kisgyerekkel… Vagy árvákat maga után hagyót… Vagy a karriert vágyó, mindent ennek alárendelőt… Vagy az állandóan nyüzsgő, egy pillanatig sem nyugton maradót… Vagy egy szent apáca életét élőt… Vagy a szeretőt… Vagy a féltékenykedőt… Vagy a második feleséget… Vagy felelősség elől a házasságból házasságba menekülőt… Vagy a mindenkire irigykedőt… Vagy a hitetlent, aki még a szemének sem hisz…

Vagy a felnőni nem tudót vagy nem akarót… Vagy az anyagiakban dúskálót… Vagy akinek csak a külcsín fontos és nem a belbecs… Vagy a családot rettegésben tartót… Vagy a hatalmaskodót… Vagy az örökké búbánatost, a bűntudatkeltő ábrázatút… Vagy az állandóan egy kicsit beteget, a meggyógyulni nem akarót… Az állandóan panaszkodót, akivel nem lehet jót tenni. Vagy folyton elégedetlent, akinek szavajárása, hogy jó-jó, de… Vagy az állandóan valakit megmentőt, de magát mindig pácban hagyót… Vagy a csapodárt, aki hol ezért rajong, hol pont az ellenkezőjéért… Vagy az önmaga elöl is bujkálót…

Vagy az állandó Istenkeresőt, aki tán mindegyikben felismeri önmagát.
Igen, azt hiszem, ez az utolsó szeretnék lenni ma.

Most elindulok ezen a középső, széles úton, de nem középen, ahogy ezt várnád. Fontos, hogy a Te utad is közel legyen az enyémhez, s néha összetalálkozzunk. Néha a mellékutak kereszteződéseiben találkozhat tekintetünk, és több tömbön keresztül párhuzamosan futhatunk.

Mit látok most?
Előttem az Út nyílegyenes, keresztutak szegélyezik jobbról és balról. Bárányfelhők nyája a fejem fölött, melyet a lemenő Nap mindig más színűre fest a sárgától a narancspíroson át egészen a sötétliláig. Az égi bárányok kiskolompja egybecseng a város templomainak harangjával. Esti misére hív az egyik mellékút kis kápolnája. Rövid kitérőt teszek, és belebújok az egyszemélyes kápolnámba, mely a magam szőtte palást maga. Rajta minden apostol és a születésem lenyomatát képező csillagkép és bolygó. A Keresztút tizennégy stációja és a keresztnevem betűiből kirakott anagramma hirdeti, hogy hol a helyem a világban, és mi a teendőm. Itt éjszakázom ma a csillagok alatt.

Reggel kimegyek a Főútra, és hátamat melegíti a felkelő Nap. Fájós vállamra teszi kezét a Fény, és szárnyalásra biztat. Tárjam ki karjaim, és csak engedjem, hogy a termik magával ragadjon fel…fel…. Megteszem…

Legyen meg a Te akaratod!

Szűnik a gravitáció, és én madártávlatból látom a tájat. Szabályos rendezettségben az elvetett mag, a sárgálló búzamező, mellette piroslik a pipacs, zöldell a pázsit, kék harangvirágok zúgnak. S fehér orgona illata száll. Az évszakok egyszerre vannak itt, ebben a nézőpontban.

A hó is lassan betakarja az egyik dimenziót.
Együtt körözünk itt a sólymokkal, galambokkal, sárga- és feketerigókkal, gólyákkal, varjakkal, sirályokkal, sasokkal, és végül a Főnix madár is fölrepült, maga mögött hagyva az elpusztult város romjait.


Nagyon messze, a távolban hallatszik az Óceán morajlása, ritmusosan, ahogy egy mantra vagy egy haiku.

Valahogy így:

utolsó lábnyom
a parti homokon, mit
a tenger felold

* A Nyolcrétegű Ösvény

  • Helyes megértés
  • Helyes elhatározás
  • Helyes beszéd
  • Helyes cselekvés
  • Helyes életmód
  • Helyes törekvés
  • Helyes koncentráció
  • Helyes meditáció

Ez a nyolcrétegű ösvény megmutatja a buddhista életmód szabályait, vagyis a KÖZÉPUTAT, amely az érzéki örömök és az aszkézis önsanyargatása közötti középút.
…….

De H. Hesse Napkeleti utazása segítségével még szellemi zarándoklaton is részt vettem.

Hová megyünk hát? – Novalis kérdésére a Mindig hazafelé! válaszra találtam.

……

Eljátszottam a gondolattal, az életfilm forgatókönyv írásának a gondolatával, így a karaktereim között volt egy Bingeni Hildegardra emlékeztető alak, aki folyton döntéshelyzetben van:

A SZEREP – A MESTER ÉS/VAGY TANÍTVÁNY

Helyszín: A HÁRMAS ÚTELÁGAZÓDÁS VALAHOL KELET – MAGYARORSZÁGON

HILDEGARD – AZ APÁCA – NŐI RENDHÁZ – FŐANYA

 

Aki halványkék Fiat-unoban ül, halványkék apácaöltözékben, fülében fülhallgató. Lám az újidők apácái már ismerik és használják a világi technikákat (I-POD, GPS, SMS, E-MAIL, NET).
Megáll mellette egy távolsági busz. Egy fiatal pár felfigyel a különös látványra. A fiú meg is jegyzi: – Biztos Gangszta Zolit hallgat. Majd a busz tovább hajt.
Hildegard pedig áll tanácstalanul a hármas útelágazásban, autójában már csak 5 kilométere való benzin van, és már tegnap este óta nem evett.

Az útirányjelzőn itt is a három irány különös:

„Ha balra megyek, a lovam éhen hal, de én nem.
Ha jobbra megyek, én halok éhen, de a lovam nem.
Ha középsőn megyek a szárnyas-farkas széjjeltép.”

Melyik utat válasszam?
Előveszi Bibliát, és találomra felcsapja az egyik oldalon.
Ott, ahol egy kis cédulácska esik ki belőle, rajta írás: EZERJÓFÜVEK BOLTJA …
A cédulát még édesanyja tehette erre az oldalra. Az ő bibliája volt. Halálakor, 3 éve Hildegard örökölte.
A bibliája 386. oldalán az alábbiak olvashatók:
“Jézus a világ világossága
Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: “Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Egyesbe teszi az autót, nagy gázt ad és füstölő kerekekkel elindul a középső úton, lesz, ami lesz.

5 kilométer és az autó köhögve leáll, de látszik a bezinkút piros, fehér, zöld logója.
Hildegardunk kiszáll, kiszedi a csomagtartóból az 5 literes marmonkannát. És elindul a benzinkút felé.
A kutas megtölti a kannát, majd a mai nap reklámfogásaként egy csomagban átnyújt Hildegardnak egy zacskónyi finom napkori pogácsát: – A cég ajándéka a mai napon – mondja.

Ja és nézzen be Napkorba, nagy események vannak. Filmforgatás lesz Karácsonyig.

Bingeni Hildegard: Az Univerzum Tojása

“…a mi Naprendszerünket ábrázoló látomását mutatja be, a 12. században látott 10(!) bolygóval!. Fontos a felső sorba helyezett bevágás, ami a formafölötti minőségbe vezet, valamint a sok kicsi csillag, ami más Univerzumok létét mutatja. A központi kis kört, a mi Földünket egy nagy finomanyagi (asztrál) világ veszi körül, majd egy nem egészen tökéletes, de már aranyszínű szellemi világ következik, és utána a tökéletes szellemi világ, tökéletes (isteni) Nappal.” (Szász Ilma)

Az én Hildegardom: Az Univerzum tojása

„Te nem az univerzumban vagy, hanem az univerzum vagy, annak is belső része. Végső soron nem egy személy vagy, hanem egy fókuszpont, ahol az univerzum tudatosítja önmagát.” – Eckhart Tolle

Antalffy Yvette

“Minden napomnak van egy úgynevezett “hívószava” – yvettesítve – “hYVószava”, ami megtalál, ahogy kinyitom a szemem. Ezeket rendre beírom a naptáramba.”

Korábbi hYVószó: Elengedés