Szerkesztői tevékenysége mellett szépirodalmi és szociográfiai munkássága is kiemelkedő volt. Kecskemétről elkerülve Békéscsabán, Diósjenőn, Budapesten, Szatmár községben, majd Bodrogkeresztúron élt. 1999-ben csatlakozott baráti körünkhöz, számos írás olvasható tőle korábbi, Jelen-Lét című folyóiratunkban. Részt vett a Népi Krónika és a Magyarország Jövője című társadalomkritikai irodalmi folyóiratok szerkesztésében is.

Verseket, elbeszéléseket, regényeket is írt. Önálló kötetei: Üvegcserepek (1965), Koronaakác (1975), Totemarc (1979), Elnapolt újjászületés (1996), Homokfolyam (1984), Erre csörög a dió (1989), Végkielégítés (1997), Kék őrület (1999). A Tilalomfák árnyékában címen önéletrajzi kötete jelent meg. Szociográfiai kötete: Füst száll fölfelé (1978).

Meteor eső

Itt jársz lassú kőáramlásban,
harangzúgástól ittasult zöldben.
Bőrödben milyen robbanás van?
Meteor eső hull felettem.

Combjaid eszméit didergem,
öklömre fénylő hó tapad –
Vetkőzöl elárvult szememben,
s nem oldozhatod fel magad.

Dúdolgató vers

Gyalogolhatok fűben, sásban,
kötésig érő látomásban,
varjú ejtette dió az enyém,
pörög az Isten tenyerén.

Lovam, ha volna mind habos,
szállásom is jajj de fagyos,
nem marasztal csók sem átok,
mézes csillagot rágcsálok.

Csutkáját hajtom az égig,
éjszakám üresen setétlik,
már csak a fogyó hold vérzik,
már csak a fogyó hold vérzik.

Nagy L. Éva

Forrás: Üzen a Homok

Hozzászólások