Kóczián Mária magyar-történelem szakon végzett az ELTE bölcsészkarán. Húsz évig volt tanár, foglalkozott orvostörténettel is. Jelenleg újságíró, a Talita keresztény női portál egyik szerkesztője. Két gyermeke van, házas. Családjával a főváros közelében él.

Hogyan fogalmazódott meg bennetek az internetes portál létrehozásának ötlete?

– Pontosan két évvel ezelőtt Konkoly Edit, aki a Talita alapító-főszerkesztője volt, az azóta már sajnos megszűnt mindennapi.hu keresztény portál Életmód rovatát szerkesztette. Hívott, hogy írjak. Azelőtt középiskolai tanárként dolgoztam, szóval teljesen kezdő újságíró voltam. Végül nagyon rövid ideig dolgoztunk ott együtt, voltak viszont közös ötleteink, cikk-terveink. Végignéztük a kínálatot, és egyértelművé vált, hogy nincs keresztény női portál, illetve ha létezik is, akkor az általában valamilyen felekezethez köthető, és egészen kis közönséghez szól.
Nagyon sok energiát éreztünk magunkban, Edit tapasztalt újságíróként számos újságírót ismert. Többen összejöttünk, beszélgettünk egy keresztény lapról, amibe végül pénz nélkül kezdtünk bele 2011. február közepén, és ma is önkéntes alapon működünk. Úgy érzem, hogy a kezdeti energia még mindig tart.

Hányan voltatok jelen a kezdeteknél?

– Többen csatlakoztak hozzánk, de nem maradt velünk mindenki, mert a keresztény vonalat nagyon hangsúlyosnak tartottuk. Aki ezt nem tudta elfogadni, később nem működött velünk szorosan együtt. A harmadik szerkesztőnk egy gyerekkori barátnőm, Kölnei Lívia lett, aki művészettörténész. A mai napig hárman vagyunk szerkesztő-adminisztrátorok, tehát a technikai oldalával is mi foglalkozunk.

Miért pont Talita?

– Nagyon sokat gondolkodtunk a címen. Mindenféle bibliai női név felmerült, de nagyon megtetszett nekünk az „oldalborda.hu” elnevezés is, sajnos azonban kiderült, hogy már foglalt. Lívia összeállított egy listát, amin szerepelt a Talita is. Mellette hosszú ideig versenyben volt még „A nap öröme” cím, végül maradt a talita.hu. Örülök neki, hiszen könnyen megjegyezhető a rövidsége miatt, és az írásképe sem különbözik a kiejtésétől.

Kik azok, akik ma is tevékenyen részt vesznek a honlap munkájában?

-Körülbelül 10 embertől kapunk rendszeresen cikkeket. A katolikus jelleget természetesen nem tudjuk letagadni, hiszen mindhárman azok vagyunk, de fontosnak tartjuk az ökumenizmust a témák és az alkotók személyében is. A Pünkösdi Főiskolán tanító tanár ugyanúgy ír hozzánk, mint a rendből kilépett jezsuita. A foglalkozást tekintve pedig művészettörténész, de mérnök is megtalálható közöttük. Amire különösen büszkék vagyunk, hogy három férfi is rendszeresen publikál az oldalon.

Milyen témákat éreztek kiemelten fontosnak?

– Igyekszünk változatos témákat feldolgozni. A közélet, a kultúra, az ökológia is érdekel bennünket. Mindhármunknak van családja, ezért a nőket érintő kérdéseket helyezzük előtérbe. Az első pillanattól kezdve törekszünk arra, hogy az oldal ökumenikus, személyes hangú és közösségi legyen. A Talita nemcsak egy honlap, hanem egy élő közösség is. Szűken véve hármunk közössége sok örömmel és problémával, komoly elhatározással, de a különbözőségünkből fakadó küzdelmekkel is.
Ez a viszonyulás az arculatunkat is meghatározza, hiszen szeretnénk mindent személyesen és őszintén átadni. Azt látjuk, hogy keresztény körökben sokszor nagyon erős az igazodás az eszményihez, ami rendkívül fontos, de legalább annyira lényeges szempont az az élmény is, hogy az eszményt hogyan lehet megvalósítani. Erről is tanúságot kell tennünk, hiszen ez lehet az egyik útja a problémákkal való szembesülésnek. A magány, az egyedül maradás, a szingliség, a férfi és nő kapcsolatában jelentkező nehézségek, a szexualitás kérdése, a válás, a depresszió vagy más pszichés betegségek keresztény körökben ugyanolyan problémát jelentenek, mint máshol, csak erről kevesebbet beszélnek.
Egyre nagyobb aggodalommal szemléljük, hogy számos keresztény közösség bezárkózik, mert a világot veszélyesnek látja. Egyre több témában néha érthetetlen szigorral nyilatkoznak meg. Nem kell a kereszténységet tilalomfákkal körülvenni, mert az szektásodáshoz vezet. Célunk, hogy megmutassuk az emberi dolgokat, kapcsolatokat. A hitet mélyen meg lehet élni úgy is, ha nyitottak vagyunk mások felé.

A cikkek mellett több blog bejegyzései is rendszeresen olvashatók.

– Közülük a kisgyerekes család mindennapjait bemutató Virág blogjának van saját arca is, hiszen külön is megjelenik. Réka blogja szintén egy kisgyermekes édesanya bejegyzéseit tartalmazza, aki nem mellesleg pszichológus, ezért a témáit tekintve kicsit eltér a többi írástól. A Zsu néven publikáló szerzőnk gyerekei pedig már kamaszok, az övé tehát ismét egy más életszituáció, amelynek megjelenését szintén fontosnak tartjuk.

Milyen visszajelzéseket kaptatok a másfél év során?

– Kommentekben kevesebbet kaptunk, e-mailben és személyesen annál többet. Örömmel vesszük, ha általunk sokra tartott papok jeleznek vissza, és az is jóérzéssel tölt el, hogy vannak az oldalt napi rendszerességgel felkeresők is.
Általában jók a visszajelzések, de előfordult már, hogy éles hangon fogalmazott valaki, mert nem egyértelműen az egyház által hivatalosan képviselt álláspont jelent meg egy írásunkban. A másik oldalról, liberális körökből is csúnya válaszokat tudunk kapni. A HVG internetes oldalán is jelentek már meg személyeskedő reakciók. Először ez sokkoló volt számomra, hiszen a közéleti írások felelőse én vagyok. Azóta valamennyire hozzászoktam a kellemetlen kritikákhoz is, igaz, ehhez kellett a mögöttem álló két év.

Úgy tudom, saját rendezvényeket is szerveztek. Nemrégiben olvastam a Párbeszéd Házában rendezett, „Létezik-e keresztény feminizmus?” címet viselő kerekasztal-beszélgetésről.

– Tavaly májusban kaptunk helyet a jezsuiták Párbeszéd Házában. Azonnal adódott a lehetőség, hogy részt vegyünk a Jezsuita Sziget városmisszió-jellegű programjában. Egy bemutatkozó kerekasztal-beszélgetéssel kezdtünk, sokan érdeklődtek. Azóta rendszeresen szervezünk hasonló összejöveteleket. A kerekasztal-beszélgetések nagyobb horderejűek, de vannak kisebb, klubszerű programjaink is konkrét témákról (pl. magány) vagy egy meghívott vendég közreműködésével (pl. beszélgetés Tóth Ildikó színművésznővel).
A keresztény feminizmus elnevezés egyébként Slachta Margittól származik, ő alapította a Szociális Testvérek Társaságát, ezért az egyik vendégünk Lothringer Éva szociális testvér volt. Meghívtuk még Kontsek Ildikót, az Esztergomi Keresztény Múzeum igazgatónőjét, mint pozícióban lévő, karrierépítő nőt, valamint Ertsey Katalint, az LMP országgyűlési képviselőjét, őt már ismertük, és párbeszédképesnek tartjuk ebben a kérdésben. Nagyon sikeres volt a rendezvény, komoly kérdések merültek fel.

A keresztény feminizmus témája milyen reakciókat váltott ki?

– A nővédelem és a nőmozgalom kérdését mindenfajta előítélet nélkül kell megvizsgálni a két nem szemszögéből. Sajnálom, hogy nincs ebben az értelemben vett férfimozgalom. Férfikutatás ugyan létezik, de nem túl ismertek az eredményei. Kicsit provokatívnak is szántuk a kérdésfelvetést, pontosan azért, mert keresztény körökben nem szívesen beszélgetnek erről. Két végletet ismerünk: az egyik, hogy meg se szólaljon a nő, a másik pedig a piedesztálra állítás. Szerintem a középutat kellene megtalálni.

Milyen rendezvényen találkozhatunk veletek a közeljövőben?

– A legközelebbi program, amin mi is részt veszünk, a Párbeszéd Háza december 8-i adventi napja lesz, ami egy bensőséges alkalom, ráhangol a karácsonyi készülődésre. Recepteket lehet cserélni, díszítési ötleteket ellesni. A jótékonysági vásár gazdag és értékes választékkal várja a nézelődni és vásárolni vágyókat, de táncházat is rendeznek a Hencida néptáncegyüttes vezetésével. Mindenkinek ajánlom, jöjjön el és nézze meg!
Ami minket illet, januárban szeretnénk egy klubot szervezni, a téma valószínűleg a párkapcsolat lesz.

Mi a távlati célotok a keresztény női portállal kapcsolatban?

– Az energia továbbra is él bennünk, és remélem, ez így is marad. Szeretnénk néhány éven belül keresztény és kereszténység-közeli körökben mértékadó orgánummá válni. Természetesen szeretnénk bővülni, amihez viszont anyagi forrásra lesz szükségünk. Hosszú távon több cikket tervezünk feltenni, hogy mozgalmasabb legyen az oldal. Nem mozgó, villogó reklámokra gondolok, de egy kicsit dinamikusabbak akarunk lenni. Hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy nincs bennünk becsvágy, de nem saját magunk miatt vágyunk az ismertségre, hanem mert tényleg fontosnak érezzük egy keresztény női magazin jelenlétét is az elektronikus sajtó színes palettáján.

Weninger Nóra


2012. november 15.

Hozzászólások