Ha valaki szereti a Forma-1-et, annak bizonyára nem kell bemutatni Niki Laudát. De ha egyáltalán nem érdekli az autóverseny, vélhetően akkor is hallott már róla. Azon kívül, hogy háromszoros világbajnok, máshogy is beírta a nevét a történelemkönyvekbe. Az egyik verseny alkalmával durva balesete volt, teljesen megégett az arca, csoda, hogy egyáltalán túlélte. Ehhez képest 42 nap múlva már újra felvette a bukósisakot, hogy folytassa a harcot a világbajnokságért.

A Hajsza a győzelemért mégsem a balesetre fókuszál, hanem Lauda és ősellensége, James Hunt párharcára. A két pilóta hosszú éveken keresztül üldözte egymást a különböző versenypályákon, egymásból a legjobbat és a legrosszabbat egyaránt kihozva. Két homlokegyenest különböző személyiségről van szó, hiszen míg Lauda a precíz, nyugodt, munkamániás osztrák, addig Hunt egy angol playboy, aki bár mindent megtesz, hogy győzzön, a partik és a nők sokszor mégis fontosabb szerephez jutnak az életében. A mellékszálak is érdekesek: Laudát például kitagadja az apja, és a saját lábára állva, kölcsönt felvéve vág neki az autóversenyzésnek, James Hunt modell felesége pedig Richard Burtonért hagyja ott a férjét. Szóval tényleg minden adott volt, hogy Ron Howard egy jó kis filmet készítsen belőle. A rendező egyébként az utóbbi években nem sok maradandót tett le az asztalra, de a Hajsza a győzelemért megint a legjobb formáját idézte.

A főszerepekre Daniel Brühl-t és Chris Hemsworth-öt választották ki, Niki Lauda pedig rögtön áldását adta a castingra. Brühl egyébként is jó színész, mindig élvezet nézni, ahogy megformálja a karaktereit. Chris Hemsworth legnagyobb erénye az, hogy jól néz ki, de James Hunt karaktere olyan, mintha ráírták volna, úgyhogy ő is hibátlan ebben a szerepben. Mindezt kiegészíti Hans Zimmer zenéje, aki eddig még soha nem okozott csalódást.

Korábban sokszor láttam Niki Laudát a német RTL-en szakkomentátorként, tudtam, hogy mi történt az arcával, de soha nem néztem utána jobban az életének. A moziból hazatérve pótoltam ezt a mulasztást, hiszen érdekelt a további sorsa. Az biztos, hogy nem unatkozott, sőt, valószínűleg most is van mit csinálnia, mert négy évvel ezelőtt, hatvanéves korában ikrei születtek. Első házasságából született fiából is autóversenyző lett, szóval van, aki továbbvigye a stafétabotot. A film kapcsán egyébként azt nyilatkozta, hogy nagyon tetszett neki, és sajnálja, hogy Hunt nem élhette meg, hogy mozivásznon lássa kettőjük történetét.

Nem csak Laudának, hanem nekem is tetszett a film, ezért jó szívvel ajánlom mindenkinek. Nem kell hozzá szeretni a Forma-1et, hogy lekössön és magával ragadjon a sztori. (Én sem láttam az elmúlt tíz évben egyetlen futamot sem.) Aki megnézi, az 123 percnyi izgalmat és drámát láthat majd, helyenként egy csipetnyi humorral fűszerezve.

Weninger Andrea

Hozzászólások