Ha felmérést végeznénk, valószínűleg kevesen lennének, akiknek idegenül csengene Dickens kisregényének címe. A „Karácsonyi ének” nosztalgikus-szomorkás, néha baljós motívumokkal is átszőtt történetének befejezése megkérdőjelezhetetlenül pozitív és idealisztikus. Nem csoda hát, hogy a jó győzelmével és teljes kiengesztelődéssel záruló regényből számos filmes, sőt animációs feldolgozás is készült.

Bevallom, én magam is nagyon kedvelem a történetet, a vékonyka könyvet több alkalommal elolvastam, és nem hiszem, hogy akadna olyan feldolgozás, amit ne láttam volna. A zsugori Scrooge „átváltozásának” édes-bús története a valóságban túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Ennek ellenére az üzenet felszabadító erővel hat, valódi katarzist idéz elő, hiszen a gazdag ember, akinek hatalmában van, segít a szegény családon, jóra használja a pénz adta szabadságot.  A szellemek közreműködése a valóságtól való elrugaszkodottságot sugallja, és sajnos igaz, hogy manapság eléggé ritkán látunk a főszereplőéhez hasonló megtérést. Jó dolog azonban hinni, hogy mégis megtörténhet.

A Scrooge név Dickens regénye nyomán a kapzsiság és a kegyetlenség határát súroló fösvénység szimbóluma lett. Az üzletelésben és pénzhalmozásban megöregedett idős férfi még a karácsony előtti napon is fűtetlen irodájában dolgozik. Írnoka, a rendkívül szerény körülmények között élő nagycsaládos Bob Crachit nehezen viseli főnöke dühkitörését, mely ez alkalommal sem várat sokat magára. Kellőképpen felmérgesíti ugyanis egy alapítványnak pénzt gyűjtő küldöttség látogatása, valamint unokaöccse vidám köszöntése, hiszen „Boldog karácsonyt” mer kívánni. Némileg kidolgozatlan az öregúr egyetlen lánytestvérének fia iránt érzett ellenszenve. Az egyetlen, amit érzékelünk, az a jókedv és a felszabadultság összeütközése az öregség magára erőltetett szorongásával és rosszkedvével. A karácsonyi meghívást Scrooge visszautasítja, majd ezután erősen zokon veszi, hogy írnoka a következő napot  családja körében szeretné eltölteni.

Scrooge bezárkózik tekintélyes házába, a szokásosan induló éjszaka azonban nem telik el eseménytelenül: a 7 évvel korábban elhalálozott üzlettársa, Marley szelleme érkezik meg, természetesen a belakatolt ajtón keresztül. Súlyos láncokkal lekötözve tengeti túlvilági napjait, és hiába látja az életében elkövetett hibákat, nem teheti őket jóvá. Egy lehetőség áll előtte: figyelmezteti egykori társát, nehogy ő is erre a sorsra jusson. Scrooge lázálomnak tekinti a találkozást, ám a három szellem, akiknek érkezését a túlvilági vendég megjósolja, egymás után tiszteletét teszi.
Az írói fantázia kissé szürrealisztikusan képzeli el az elmúlt, a jelen és a jövő karácsonyok szellemeit: a meglepő és a félelmetes motívumok sem hiányoznak az ábrázolásukból. A filmes feldolgozások előszeretettel helyeznek hangsúlyt a sötét elemek bemutatására, nemegyszer horrorisztikussá fokozva ezeket.

Scrooge a látszólag testi, inkább azonban spirituális utazás során visszatér gyerekkora és fiatalkora színhelyeire: felbomlott család, elvesztett szerelem, nehéz kezdetek: talán kezdjük megérteni, miért vált később engesztelhetetlenül zsarnoki és önmagával szemben is kérlelhetetlen emberré. Régen elfelejtett érzelmek élednek újjá: a már halott nővér iránti szeretet, a hajdani elkótyavetyélt szerelem, a jószívű főnök és a munkatársak iránti barátság.
A jelen ehhez képest sivár. Scrooge egyedülléte éles ellentétben áll unokaöccsének és feleségének baráti társaságban eltöltött vidám felszabadultságával. Látja és hallja, amint őt is kifigurázzák, a vélemény elszomorítja, de már jogosnak érzi. A szellem Bob Crachithez, írnokához is elrepíti. A férfi családi körülményei ténylegesen felrázzák és elkeserítik: a dúsgazdag öregembernél keresett éhbérből próbálja eltartani népes családját, béna, haldokló kisfiát. A család azonban boldogabb, mint ő bármikor is volt.

A jövő egyenesen elborzasztó: meglátja saját halálát, összes ismerősének és alkalmazottainak közömbösségét.
Új emberként ébred. Miután rájön, hogy a szellemek látogatása egy éjszaka alatt ment végbe, felfedezi, hogy nem mulasztotta el a karácsonyt. Nem tétovázik tovább. Rendbe teszi írnoka családjának az életét, és természetesen unokaöccsével is helyreáll a kapcsolat.

A történet népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy a többféle filmváltozat mellett 2009-ben háromdimenziós animációs filmet készítettek belőle,de a Muppet Show bábfiguráival is előadták, sőt „Isten pénze” címmel a Madách Színházban is sikerrel játszott musical-ben is feldolgozták ezt az emberileg hihetetlennek tűnő, mégis felemelő karácsonyi történetet.

 

 

Weninger Nóra

2012. december 12.

Hozzászólások