Az Ex Machina egy nagyon érdekes és izgalmas film. Alapötlete nem teljesen új, annak elemei másutt is megtalálhatóak. Az alkotóknak mégis sikerült egy teljesen új történetet kitalálniuk egy kicsit másképpen, de mégis oly ismerős szemszögből.

 

ex-machina01

 

Az Ex Machina című film egy látomás a nem túl távoli jövőről, ahol a milliárdos Nathan világtól elzárt luxusházába érkezik az ifjú Caleb, hogy részt vegyen egy különös kísérletben: egy robotlány testébe programozott mesterséges intelligenciát kell tesztelnie. A dolgok azonban sötét fordulatot vesznek, a kialakuló szerelmi háromszögben ember és gép hűsége is megmérettetik.

Felmerül a kérdés, hogy valósággá válhat-e mindez? A válasz nem egyértelmű, de mégis határozott igen. A kérdés inkább csak az, hogy mennyi idő múlva. A mesterséges intelligencia megépítéséért versenyfutás zajlik az egyes laborok között, melyek váltakozó sikereket érnek el. Ám a szellem a gépben gondolat nem új keletű dolog. Már Alan Turing megfogalmazta e téren gondolatait, és felvázolta a Turing-tesztnek nevezett eljárás alapjait. Ebben a tesztben egy gép és egy ember beszélget oly módon, hogy nem látják egymást, csak elektronikus úton egy monitor és billentyűzet segítségével kommunikálnak.

 

ex-machina02

 

A feleknek azt kell eldönteniük, hogy a másik ember–e vagy gép. A lényeg az, hogy ezt kérdésekkel kell eldönteni, így tehát inkább pszichológiai jellegű a dolog. Nos, mit kérdezzen ember játékosunk? Hogyan állapíthatja meg könnyen, ha egyáltalán ez lehetséges, hogy a másik egy mesterséges intelligencia? Mit is kérdezzen? Turing azt javasolja, hogy semmi esetre sem adatokat vagy lexikális tudást, mert azokat – ha gépről van szó -, akkor gyerekjáték megmondania, hisz a memóriájába nyilván betáplálták mindezt. Helyette inkább tudakolja meg, hogy hogyan hívják, férfi-e vagy nő? Mit szeret olvasni? Ilyen és hasonló dolgokat. Ám annál nehezebb ez a látszatra egyszerűnek tűnő eljárás, minél bonyolultabb és összetettebb a mesterséges intelligencia. Meglehet ugyanis, hogy ezekre a kérdésekre kellően alapos, kielégítő válaszokat tud adni. Ez esetben a kérdező joggal feltételezheti, hogy ember. A dolog azonban becsapós. Mert néha az emberek sem tudnak kielégítő válaszokat adni bonyolultabb kérdésekre, mint például miért szeret egy zeneszámot vagy a kedvenc színét.

Az Ex Machina című  filmben igen összetett a helyzet, mert Caleb tisztában van azzal, hogy a másik fél egy gép, hiszen látja, megjelenik előtte. Kérdések és keresztkérdések záporoznak, sőt van, hogy a gép visszakérdez. Mégis nehéz eldöntenie, hogy a gép érez-e. Az nyilvánvaló, hogy intelligens, és hogy fejlett, de vajon van-e személyisége? Meg tudjuk-e pontosan mondani, hogy mit nevezünk intelligenciának, és mitől intelligens valami, vagy én-tudata az emberéhez mérhető-e, vagy – továbbmenve – érez és képes szeretni, netán hazudni. A film végére kielégítő válaszokat kapunk ezekre a kérdésekre, ugyanis egy dráma zajlik le. A tesztelt gép becsapja tervezőjét és a tesztelő fiút, ravasz csapdát állít nekik, melyeket érzelmekből és manipulálásból sző, sőt a végén gyilkosság is történik. Ha ezek nem emberi tulajdonságok, akkor micsoda?

 

ex-machina03

 

Ezek után a legfőbb kérdés, hogy ilyen gépet képesek leszünk-e előállítani. A válasz az, hogy megeshet. Ám úgy kell ezt elképzelnünk, hogy a kezdeti verzió jóval egyszerűbb lesz, de képes lesz az összetett tanulási folyamatokra, és az önfejlesztésre, a programevolúcióra. Így a gép egy idő után önmagát fejleszti, és nyeri el újabb és újabb formáját, mely már nem az ember műve lesz. Az ember csupán a kiindulási feltételeket és alapokat teremti meg. Talán ez a leghátborzongatóbb az egészben, hogy egy tőlünk független folyamat, egy mesterséges evolúció fogja létrehozni a filmbéli gépet.

A másik fontos felmerülő kérdés, hogy szükség van-e ilyen, az embert utánzó gépre. Leszögezhetjük, hogy bizonyára igen, de tegyük is gyorsan hozzá, hogy a gép meg fogja haladni az embert az intelligenciában. A gép képessé válik az önszervezésre és az irányításra. Megelevenednek tehát a sci-fiben jól ismert utópiák, a gépek által gyámolított emberiség, de egyben az antiutópiák is, ahol a gépek az emberek ellen fordulnak, mint azt jól példázza a Terminátor világa, vagy a Mátrix által szimbiózisra kényszerített és legyőzött emberek.

 

ex-machina

 

Zárszóként tehát el kell gondolkoznunk komolyan azon a dolgon, hogy az emberiség mit nyer az intelligens géppel? Tényleg hasznos lesz, vagy elővigyázatosnak kell lennie e tekintetben? Nehogy saját sírját ássa meg az emberiség!

 

Garzó László dr. 

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

Hozzászólások