Belépve a Párbeszéd Háza dísztermébe, lázas előkészületek utolsó perceit látom. A Fénykör zenekar lelkesen hangol a rövidesen kezdődő koncertre. Vezetőjük, a gitáros és énekes Kádár Mihály kedves határozottsággal fogja össze a társaságot, buzdít és összeszedettségre hangol. Gönczöl Tamás a dobokat igazgatja, Chelemen Paula a klarinétot, Csanády Bálint a szájharmonikát, Kádár Zsófia a hegedűt helyezi el a színpadon. A zenekar hatodik oszlopos tagja, Krómer Márton a basszusgitárját hagyja ott a hangszóró mögött.

Az amatőr zenekar profi elemeket felvonultató koreográfiát mutat be bevonuláskor: a nézők figyelmét azonnal felkeltő, kidolgozott részleteket, biztonságot sugárzó mozdulatokat látunk. A törzstagok mellett ez alkalommal vendégzenészek is felléptek, Evellei Kata zongorán, Bellák Péter nagybőgőn és ütőhangszereken, Széles László szaxofonon csatlakozott néhány dal előadásához.

Kíváncsian várjuk a folytatást. Az előadás keretét, vezérfonalát az utazás, úton levés motívuma adja. A színpad közepén elhelyezett állófogas, a bevonuláskor rá felaggatott ruhadarabok, az alatta levő széken elhelyezett újság, táska, napszemüveg is ezt a képzetet hivatott erősíteni. A koncerten elhangzó dalok szövege tartalmas, sokatmondó. Végül a Fénykör tagjai név szerint is bemutatkoznak, és a kivonulás − amikor a fogast újra lecsupaszítják a távozó előadók − látványos keretet ad a fellépésnek.

A mottójuk: A mai életünkről, az Istenről és a hitről blues-rockban. A Fénykör együttes alakulásáról, hivatásáról, céljairól Kádár Mihállyal beszélgettünk.

Mikor alakult a zenekar?
− 2010. május 16-át tartjuk megalakulásunk napjának. Akkor volt az első alkalom, amikor a zenekar a jelenlegi felállásában, a mostani zenészeivel együtt próbált.

Hallottam, hogy a törzsgárda mellett alkalmanként más zenészekkel is kiegészül a csapat. Kezdetben hányan indultatok?
− Négyen alkotjuk a zenekar magját. A mostani koncert azonban egy kivételes alkalom, hiszen több zenészismerősömet is sikerült meghívnom erre a közös fellépésre.

− Honnan származik vagy kitől ered a Fénykör megalapításának ötlete?
− A zenekart én álmodtam meg, és én is maradtam a vezetője, bár nem szeretem ezt a kifejezést használni. Mondhatjuk úgy, hogy ketten hívtuk életre az együttest a dobosunkkal, Tamással együtt. Ez már nem az első próbálkozásom volt, de időközben letisztult egy új profil, amit így együtt sikerült is megvalósítani. Alapvetően keresztény zenét játszunk, az általunk képviselt zenei stílus pedig a blues-rock.

Elsősorban kihez szeretnétek szólni? Milyen üzenetet kívántok tolmácsolni?
− Nagyon fontos számunkra, hogy mindenkit szeretnénk megszólítani. Abban kezdettől fogva egyetértettünk, hogy nem egy lehatárolt korosztálynak írjuk a dalainkat, és nem egy konkrét réteget célzunk meg. Nem véletlenül emeljük ki a jelmondatunkban, hogy a mai életünkről, Istenről és a hitről zenélünk, mert ez a mottó magában foglalja, hogy mit csinálunk, mi a célunk, és hogy miért zenélünk együtt. Azokra az értékekre szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyek ma könnyen elsikkadnak. Ilyen például az emberek közötti empátia, az Istenre és egymásra való odafigyelés, a készségesség. Szeretnénk a közöny, a rutinszerűség, az egyhangúság, az érdektelenség helyett ráirányítani a figyelmet az önzetlenségre, a türelemre, a bizalomra és arra, hogy mindez nem jelent „vesztes” alaphelyzetet, és szabadságot ad az embernek.

Milyen helyszíneken léptetek fel eddig?
− Eddig elsősorban katolikus plébániákon zenéltünk. A Magyar Szentek Plébánián volt az első koncertünk 2010 pünkösdjén, és azóta is minden évben fellépünk ott. Játszottunk tavaly a Szakrális Művészetek Hetének keretében a budapesti Szent Ferenc sebei templomban, ami a közönség lelkes és ösztönző volta miatt nagy élmény volt; ezen a fesztiválon idén ősszel is fel szeretnénk lépni. Nagy lehetőségnek érezzük, hogy idén az apostagi keresztény könnyűzenei fesztiválra, a Ladik Fesztiválra is meghívtak minket.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Mi az, amit nagyon szeretnétek elérni?
− Nincs egy kiemelt, különleges célunk − elsősorban azt tűztük ki magunk elé, hogy minél több réteghez és korcsoporthoz eljusson a zenénk híre, és hogy minél több meghívásnak tehessünk eleget. Mégis, saját korunknál fogva inkább fiatalokat érdekelnek a dalaink, akikhez vidékre is szívesen elmegyünk zenélni. Olyanokhoz is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy egy-egy koncert kedvéért vidékről a városba utazzanak. Közel szeretnénk kerülni az emberekhez, hogy ne csak egy zenekar legyünk a sok közül, akit meghallgatnak. Szeretnénk, ha a közönség ténylegesen megismerne bennünket, és nem érezné, hogy a színpad és a nézőtér közötti határ elválaszt minket.

 

Ki írja a dalokat és a zenét?
− A szöveg és a zene kezdettől fogva az én ötleteim alapján születik. A hangszerelés, az improvizatív részek, variációk azonban közös munkánk gyümölcsei. A próbákon ki-ki hozzáteszi a dalokhoz a saját ötleteit, így valójában mindent együtt rakunk össze. Saját szövegeink mellett egyetlen megzenésítésünk van: Sylvester János 1541-es Újszövetség-fordításának előbeszéde. Ennek mondanivalóját ugyanis az azóta eltelt több évszázad távlatából is nagyon aktuálisnak érezzük.

Milyen zenekar vagy zenei irányzat volt rátok hatással?
− Nem szeretnék egyet sem kiemelni. Kezdettől fogva a blues-rockban éreztük otthon magunkat. Úgy látjuk, hogy van helyünk a mai zenei palettán, és ez az a stílus, amelyben ismertségre tudunk szert tenni.

Milyen fejlődési, továbblépési lehetőséget láttok még magatok előtt?
− Egyrészt zeneileg, újabb szövegek és dallamok megalkotásával. Másrészt az éneklés és a játék terén is képezzük magunkat, ki-ki a saját lehetőségei szerint. Fontos lenne számunkra, hogy minél többekhez eljusson mondanivalónk, üzenetünk, és nyitottak maradjunk az élet minden területére, amit érdemes lenne még feldolgozni.

 

Van kedvenc dalotok?
− Ez egy nehéz kérdés, de ha mégis választanom kellene egy dalt, az Élet értelem címűt emelném ki. Ennek a szövege és dallama is nagyon jól sikerült, a közös és kötött részek mellett a szólók alatt improvizálásra is lehetőséget ad minden zenésznek. A refrénje pedig egy már sokszor, sokak által megfogalmazott életbölcsességet mond el a mi nyelvünkön: az életedet Éld hát úgy, mintha egyszer már leélted volna, és ne kelljen megbánnod egyetlen percét se!

További fényképek:

 

{gallery}fenykor{/gallery}

 

 

A zenekar három dala itt meghallgatható:

Élet értelem

Éjjeli ima

Szolgáltató ipar

 

A zenekar honlapja: www.fenykorzenekar.hu

 

Weninger Nóra

Hozzászólások