A legközelebbi nevezetesség: Krasznahorka büszke vára, akkor még ép tetejével és az udvarán fekvő, egyetlen elpattant lánchídi láncszemével (Széchenyi Lánchídja hajdani építésének emlékét őrizve) várt bennünket. A reggeli hosszúárnyékos fénytől övezve egy különös természeti jelenség részesei lehettünk. A hámló kérgű platánfák ligetének színes levélzetében gyönyörködtünk a várdomb aljában.

S akkor, ott az egyik platánfa – mint egy varázsütésre -, egyszerre hullajtotta el összes levelét. Lenyűgözve álltunk ebben a levélzuhatagban. A Jóisten fest…
Ecset és vászon nélkül, a szívünkbe-lelkünkbe festette egyenesen ezt a képet. Azóta minden év október huszonharmadikán ez a misztikus pillanat idéződik fel mindegyikünkben, akik ezt ott, Krasznahorkán átéltük. Tavaly a magam módján megpróbáltam én is megörökíteni.

Személyes ajándékomnak is tekinthetem e természeti jelenséget, hiszen névnapomat, az Y-nal írt Yvette-t, e-vel a végén, a francia naptár szerint éppen október 23-án ünneplem, a Gyöngyikékkel együtt (a májusi Ivett nap helyett). Abban az évben, amikor én születtem (szinkronicitásként mellesleg éppen ’56-ban) még nem is létezett a magyar névnapok között az Yvette név (se Y-nal, se pedig I-vel), amelynek jelentése: „tiszafa”.

Őt, a kedves, lassan növő, akár kétezer évet is megélő „fatestvért” pedig a Mártonhegyen fotóztam le október második vasárnapján.


Antalffy Yvette

2013. október 20.

Hozzászólások