„Legfőbb kincsünk az anyanyelv.” Grétsy László – Magyar nyelvész, főiskolai tanár, műsorvezető, a nyelvművelés elhivatott, kiemelkedő alakja. Február 13-án 90 éves.

gretsy laszlo

Grétsy László nyelvész

Grétsy László 1950-ben érettségizett a pesterzsébeti Kossuth Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–történelem szakára. 1954-ben szerzett diplomát. 1960-ban szerezte meg a nyelvtudományok kandidátusa címet.

Egyetemi tanulmányai alatt még irodalomtörténettel foglalkozott. Diplomájának megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársaként kezdett el dolgozni, melynek később főmunkatársa lett. 1971-ben a mai magyar nyelvvel foglalkozó osztály vezetőjévé nevezték ki. Itt szerezte első nyelvápolással kapcsolatos könyveit.

Grétsy László 1987-ben távozott az Akadémiától, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar magyar nyelvi tanszékének tanszékvezető főiskolai tanára lett.

1989-től az Anyanyelvápolók Szövetségének főtitkára, majd alelnöke, 1994-től ügyvezető elnöke. 2008 decemberében a közgyűlés a szövetség elnökévé választotta. 2013 óta a szövetség tiszteletbeli elnöke.

1998-ban vonult nyugdíjba. 1992-ben az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának társelnökévé választották, 2006-ban annak tiszteletbeli elnöke lett. 2001 és 2007 között az MTA Közgyűlésének képviselője volt.

Több nyelvműveléssel foglalkozó szakfolyóiratnál dolgozott, a Magyar Nyelvőr szerkesztőbizottságának tagja és az Édes Anyanyelvünk felelős szerkesztője volt. Emellett az Élet és Tudomány, valamint a Szabad Föld rovatvezetőjeként is működött.
Országszerte ismertté a magyar nyelv hagyományaival, illetve annak ápolásával kapcsolatos népszerű televíziós műsorai tették.

Ezek közül a legismertebb a Vágó Istvánnal közösen vezetett Álljunk meg egy szóra! című műsor volt, melyben egy-egy szónak, kifejezésnek a helyességét, eredetét, esetleges hibás használatát magyarázták el. A nyelvművelő tévésorozat 500. adása alkalmából 1997-ben nívódíjat kapott. Balázs Gézával is volt közös műsora, de több saját műsort is vezetett.

A magyar nyelvész, főiskolai tanár, televíziós személyiség, a nyelvművelés kiemelkedő alakja mind a mai napig aktív, tűrhető egészségnek örvend, a reggelt egy félórás, saját gyakorlatsorú tornával, a ház körüli sétával és kollégáknak küldött e-mailekkel kezdi. Kiegyensúlyozott ember. Néha messzebb is merészkedik: ellátogat egy-egy szerkesztőségi ülésre, meghívottként könyvbemutatóra vagy egy előadásra.

Nagy család veszi körül, már dédunokáknak is örvendhet. Azt vallja, hogy a nyelvművelés sem marad ki az életéből, előfordul, hogy nyelvészeti problémával ismeretlenek fordulnak hozzá. Természetesen továbbra is ír szakcikkeket, az Édes Anyanyelvünk című folyóirat korábban aktív, most már tiszteletbeli felelős szerkesztője. Szabadidejét kitölti az olvasás, sakkozás, néha még tévézés is. Kedveli az operákat is.

Jó egészséget kívánunk a Szerkesztőség és az Olvasótábor nevében a Professzor úrnak, s azt, hogy sokáig tudjon olyasmivel foglalkozni, ami örömet szerez.

Díjai, elismerései
• SZOT-díj (1976)
• Kiváló népművelő (1981)
• Apáczai Csere János-díj (1992)
• MSZOSZ-díj (1993)
• Prima-díj (2004)
• Magyar Örökség-díj (2007)
• Prima Primissima-díj (2012)
• Tőkéczki László-díj (2020)[6]
Munkásságának legfontosabb művei:
Mai magyar nyelvünk 1976
Nyelvművelő kézikönyv I-II. 1985
Álljunk meg egy szóra! 1991
Nyelvművelő kéziszótár 2005

 

Források:

További érdekességek a híres nyelvészről

Balázs Géza méltató cikke a “tanár úr”-ról

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

A szerző előző cikke magazinunkban

 

Hozzászólások