Nagyon készültem rá. Eddigi megvalósítatlan álmaim egyike az Égei-tengeren hajózni, úgy látszik, beteljesül! Ezzel nyilván nem voltam egyedül, mert az egész keceli csoport jelentkezett az útra. Jókedvünk tehát biztosított, kell még a jó idő hozzá, ami szintén megadatott.
Utunkra – úgy, mint a Meteorákhoz – elkísért Anett, a tours névadója és tulajdonosa, mindenben eligazított bennünket, valamint biztosította a „családias” hangulatot. Nei Poritól másfél órányi buszozással jutottunk el a hajóállomásra, ahol széles mosollyal várt bennünket az „Elizabet” kapitánya. Mi a fedélzetet választottuk, hadd fújjon bennünket a tengeri szél, hadd süssön ránk a perzselő nap, érezni akartuk a kirándulás minden ízét, látványát.

Kostas, a kapitány kedvesen köszöntötte a hajó utasait, már az első percekben megszerettette magát közvetlenségével, remek hangulatot teremtett jóízű humorával. Barátkoztunk, fényképeket készítettünk a kapitányi kabinban tengerészkalapokkal, pipával… szóval az összes kellék rendelkezésünkre állt, a kormánykerékkel együtt.

Közben kifutott hajónk az öbölből, és mi valóban részesei lettünk egy négyórás tengeri útnak. Elmondani talán nem is lehet a sok csodálatos látványt, amiben részünk volt! Szigetek között siklott a hajónk, hol közelebb, hol távolabb. A víz gyönyörű tintakék, s a szigeteken olajfákkal borított hegyek emelkedtek.

Egyik ámulatból a másikba estünk! Egy elkapott pillanatkép csoportunk néhány tagjának arckifejezéséről mindent elárul érzéseinkről. A négyórás hajóúton Kostas kapitány és Anett szirtakit tanított táncolni az arra kedvet érzőknek. Csoportunkból is volt vállalkozó, aki vidáman ropta a többiekkel, míg mi tapsoltunk és fényképeztünk.

Aztán egyszer csak a távolban feltűnt Skiathos szigete! Előzetesen ezt olvastuk róla:

„Skiathos egy kis sziget, amely az Égei-tengerben fekszik a Szporádok szigetcsoportjának tagjaként. Területe mindössze 48 km2, és 5200 lakossal rendelkezik. Fővárosa Skiathos-város. A sziget délkeleti részén fekszik. A várost két hatalmas sziklára építették, így mindkét oldalról festői öböl veszi körül. 1830-ban alapították. A régi főváros, Kastro lakosai települtek ide. Jellegzetességei a piros tetős fehér házai, amelyek alapvetően meghatározzák a város hangulatát. Központjában rengeteg taverna, étterem és szórakozási lehetőség várja a vendégeket, a központon kívül pedig kellemes sétákat tehetünk a szűk, kanyargós utcákban. A városnak van egy régi halászkikötője, illetve egy modern kompkikötője is, amelyek között egy parányi félszigetet találunk. Azért érdemes ide eljönni, mert innen a legszebb a kilátás, ráadásul még egy velencei erőd maradványait is megtekinthetjük. Skiathos-város nem sok nevezetességgel rendelkezik az erőd maradványain kívül, talán még említésre méltó a 19. századi templom.”

Gyönyörű látvány volt a hajóról, hamisítatlan görög látkép, ami elénk tárult.

A partra lépve csoportunk együtt maradt, míg Anett felvezetett mindőnket egy kilátóra. Ez a jó melegben kissé kipirított bennünket, s bár nem volt gyors a tempó, a lépcsők sokasága enyhe szívverést, és gyakori légzést eredményezett, magyarán jól kifulladtunk! De a látvány, ami szemünk elé tárult, mindezt megérte.

Innentől szabadprogramban ismerkedtünk a városkával. Sétáltunk a sikátorokban, szűk utcácskákban, s megcsodáltuk a kék-fehér házacskákat, ahogyan szorosan egymáshoz, egymásra épültek.

Minden talpalatnyi helyet kihasználva pompázó mediterrán virágok látványa késztetett bennünket rengeteg fotó készítésére. Időnk lejártával ismét hajóra szálltunk s hazaindultunk. Közben esteledett, és a lemenő nap sugarai fényhidat képeztek a tenger vizén, aminek látványa örökre retinánkba égett. Amikor ránk borult a sötétség, s a telihold világított csak az égen, a hajón mindenki elcsendesedett és magunkban hálát adtunk Istennek, hogy ez is megadatott, részesei lehettünk ennek a látványnak, ennek az életre szóló csodának.

Fitó Ica

2013 őszén

Hozzászólások