A középiskola elvégzése után nem mentem rögtön főiskolára. Díszítő szobrászként végeztem, és ki akartam magam próbálni benne. Budapestre költöztem és egy cégnél kezdtem el dolgozni. Majd Sopronba mentem, ott pedig beletanulhattam a Tiffany üvegművességbe, majd a kerámiázásba. Csak 4 évvel később kezdtem el a főiskolát. Közben és utána is még sok mindennel foglalkoztam, de nem tanítottam. Eltelt újabb 4 év, és most kezdtem csak el tanítani.

Foglalkoztál kerámia tárgyak készítésével is. Mennyire tudtad ebbe a munkába belevinni művészi énedet?

Sajnos ebben is, mint minden művész szakmában manapság, valahol fel kell adnunk a művészi énünket, hogy meg tudjunk élni belőle. Akkoriban kaspó készítéssel foglalkoztunk. A minták készen voltak, mi csak díszítettük és festettük őket. Amikor szobrászként dolgoztam, ott is készen voltak a minták (rozetták, oszlopfők), mindegyiknek volt egy negatív formája és mi „csak” kiöntöttük őket. Sajnos a saját énünket vagy kreativitásunkat nem vihettük bele.

Újszerű helyszínen került megrendezésre a kiskunfélegyházi kiállításod. Milyen érzéseket keltett benned, hogy az Ótemplom ódon falaira akaszthattad fel az alkotásaidat?

Nagyon szokatlan felkérés volt, még soha nem kaptam ehhez hasonlót sem. Szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés. Természetesen nagyon tetszett az ötlet, mert én ilyet még nem láttam. Később hallottam, hogy külföldön ez nem új dolog, de számomra ez akkor is nagyon megtisztelő volt. Maga az Ótemplom és Kiskunfélegyháza is gyönyörű. Mikor bementünk, akkor picit meg is ijedtem, hogy vajon hova fogjuk tudni feltenni a képeket. Szerencsére több segítőm is volt, akik hihetetlen ügyességgel és gyorsasággal tettél fel a munkáimat. Számomra a megnyitó is nagyon megható volt. Gergő atya mutatott be, majd Molnár István helyi festőművész nyitotta meg a kiállítást. Nagyon örülök, hogy ott lehettem.

Ezzel a kiállítással tervezed-e bejárni az országot? Hol lesz a következő állomás?

Ez az anyag már kicsit régebbi. Nagyon szerettem ezeket a portrékat készíteni, de most egy másik sorozaton dolgozom. Természetesen nagyon szívesen vinném-viszem ezeket a képeket is bárhová, de nincsenek most vele konkrét terveim. Talán visszatérek majd a tanyasi élet megrajzolásához is, azt viszont majd szeretném körbevinni az országban. Ez még most kicsit a jövő zenéje.

Sok portrét készítesz. A portrén kívül mi még a legkedvesebb témád?

Igen, nagyon szeretek portrékat rajzolni. Érdekes ez, mert fiatalabb koromban, az iskolában nagyon nem szerettem. Most azonban már látom a szépségeit. Több száz képet átnézek, mielőtt elkezdek egy portrét megrajzolni. Muszáj, hogy „megfogjon” a kép, különben nem tudok rá kellőképpen figyelni és beleadni magamat is a képbe.
A kérdés nagyon jó… hirtelen nem is tudom rá a választ. Az anatómiát mindig is nagyon szerettem, így szívesen rajzolok vagy festek aktokat is. Másik nagy kedvenc témám most a falusi és a tanyasi élet ábrázolása. Nagyon szeretem a régi épületeket és a romokat is. Kifejezetten jó őket rajzolni. Ilyenkor az embernek a gondolatai egy kicsit még el is kalandoznak, hogy vajon milyen lehetett fénykorában… milyen története lehet az adott „modellnek”.

Nagyméretű grafikákat is készítesz. Ezek megalkotása igen időigényes. Hozzáfogsz közben másik képhez, vagy csak azzal az eggyel foglalkozol egészen a befejezéséig?

Soha nem dolgozom egyszerre több képen! Ez nálam nagyon fontos. Ha elkezdek egy grafikát, akkor addig nem is keresgélek vagy nézegetek más fotó után. Valahogy kizökkentene az adott rajzból. Fontos, hogy csak rá tudjak koncentrálni. Ha ilyenkor találok vagy találnék egy új képet, ami nagyon megfog, akkor arra már többé nem tudnék koncentrálni, amin épp dolgozom. Folyton a másik kép járna az eszemben, hogy hogyan is lehetne azt megrajzolni vagy megfesteni. Ilyenkor fejben szinte már meg is csinálom a képet… és így nehéz lenne egyik képből a másikba ugrálni. Nekem minden esetre ez nem megy.

Hány ceruzát koptatsz el egy nagyméretű grafika megalkotásakor?

Ezen a kérdésen nagyot kacagtam. Ez nagyon változó. Attól függ, hogy mit rajzolok és mekkorában. A legutóbbi tanyás képeim pl 70x100cm nagyságúak és 3 hétig dolgoztam rajtuk, napi 3-4 órában. Ebben nem vagyok biztos, de ha jól emlékszem, akkor képenként 11 ceruza volt.

Művésztanárként dolgozol Budapesten. Milyen megnyilvánulásait tapasztalod annak, hogy a gyerekek büszkék rád?

Még csak pár hónapja dolgozom tanárként. Persze bevittem a gyerekeknek megmutatni pár munkámat. Nagyon tetszett nekik. Tudják, hogy mindig kiállítok, de mostanában inkább vidéken. Nem volt kiállításom most Budapesten, így nem is tudtak eljönni megnézni. Tavasszal lesz majd a többi kollégával, remélem, arra majd eljönnek és büszkék lesznek rám.

Mi volt számodra a legfelejthetetlenebb visszajelzés a kiállításodat meglátogató emberek részéről?

Szeretem a megnyitókat, mert ilyenkor találkozhatom olyan emberekkel, akiket esetleg csak internetről ismerek. Az egyik legmeghatóbb dolog az, amikor vidékről utaznak fel emberek, hogy velem és a munkáimmal találkozhassanak. Ezt sikerült most is megélnem Kiskunfélegyházán, köszönöm is nekik. A másik ilyen nagy élmény, amikor a megnyitóra például olyan valaki jön el, aki a példaképed.. Ha pedig még utána ki is állíthatsz vele, az az egyik legnagyobb elismerés számomra.

Nagyon sokoldalú művészt ismerhettem meg benned! Köszönöm a beszélgetést! További alkotómunkádhoz és tanári pályádhoz is nagyon sok sikert kívánok!

Almási Zsuzsanna
2013. november 14.

Hozzászólások