Kezdetben teremté Isten az eget és a földet… És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn… Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn… (Mózes I. könyve 1. rész)


Mikor a Teremtés második napja véget ért, ez a történet akkor kezdődött.

Hogy-hogy nem, Isten a jobb mutatóujját az északi szélesség 47° 16′ 34.90’’, illetve a keleti hosszúság 20° 26′ 49.60’’ koordináta-kereszt közepébe bökte és ott a folyó kettévált, majd ujjbegyénél újra összezáródott.

– Ez lesz mától a „Világ Közepe” – szólt Isten és tovább teremtett egészen a hatodik napig, majd talán Ő is itt pihent meg a hetedik napon.


Attól kezdve tökéletes körként fogta közre azt a kis szigetet a víz. Évmilliókkal az idézett események után a vizet Tiszának, s a helyet magát Nagykörűnek nevezték el.
Később itt állították fel Illés-kövét is, megemlékezve minden év július 19-én Illés próféta segítő erejéről, amikor ez az ingoványos szélű kis sziget megvédte lakóit a töröktől.

A „nagy szabályozások” nem kerülték el ezt a helyet sem. Azóta a sziget már inkább félsziget. Partjára azonban továbbra is selymes homokfövenyt rak a Tisza, leszűkítve a víz útját. Így ad módot alacsony vízállás esetén a lábon való átkeléshez – akár Szent Kristófnak is – a makadám bekötőutas Fegyvernekre. Ha pedig magasan áll a folyó vize, akkor itt a legkisebb a két part közötti távolság.

A mottóban említett gyümölcsfák közül pedig ide, a templom kertjébe került a cseresznyefák ősének magja.
A nyugati világ nem is tudja, hogy közelebb is lehet cseresznyefa-virágzásban gyönyörködni, nem kell májusban a „felkelő nap országába” repülni.
Nem is tudom, miért nem nagykörűi cseresznyének hívják a germersdorfi cseresznyét.

Somogyi Soma László: Cseresznyéstál

Most térben és időben ugorjunk néhány évezredet.

Az 1980-as évek közepét írjuk. A Család: papa, mama és két fiúgyermek (2 és 4 évesek), a fővárosban él, ahol a természet már teljesen felmenekült a hegyre, a város beton-aszfalt-üveg-zaj-bűz-mocsok világa elől.
A szakszervezeti beutaló csak 3 éves kortól engedi, hogy a balatoni üdülő fogadja a Családot. Így jön el a nyár és a Családnak véletlenül felkínálnak egy mások által visszamondott helyet a Tisza parton.

Kinézik a menetrendből, mikor indul a Nyugatiból a szolnoki vonat, amihez igazodik majd a Nagykörű-Kőtelek buszcsatlakozás.
Indulás 8-kor, zötykölődés, cipekedés, a gyerekek nyűgösek, érkezés 3-kor.
Faház, emeletes ágyak. Mosás-főzés közös fürdőszobában és konyhában. Igazi „kaszárnya-feeling”. Ma a celebeknél a túlélő táborokban nagyobb a kényelem.

De a „Világ Közepére” utaló csodák csak másnap jelentkeznek.
Az ebédet a falu egyetlen szocreál éttermében fogyasztjuk el, amely mellett ott a régi idők szabadtéri tekepályája, amit akkor még nem bowlingnak hívtak.  Másnap a vendéglősék már név szerint kínálják az ebédet kicsinek és nagynak.

Egy gyors telefon haza a nagyszülőknek a postáról a napi két órára korlátozott nyitvatartási időben. Kurblis a telefon, mely előbb Szolnokot kapcsolja, s azon keresztül Budapestet. A hang a kábelben is olyan halkan és recsegősen terjed, mint manapság térerő hiányában a mobilon.
Kenyér is csak reggel kapható a helyi vegyeskereskedésben. Így a napi program része a korán kelés.

A csodák: séta a faluban a 2 és 4 éves fiúcskával, akik még sohasem jártak a fővároson kívül.
Kabócák ciripelése és gólyák kelepelése a csendes kánikulában. Guruló, kuruttyoló apró békák mindenütt.

Nagykörű címere

Délután az ártéri erdőn át igazi cuppogós-sáros túra a Tisza partjára. Itt sárcsúszdáznak a kamaszok. Akárcsak a tengerparton. Várépítés csorgatott technikával, kagyló- és csigakeresés. Igazi paradicsom ez egy óvodásnak.

Estére a fájóscsontú mamák is megérkeznek, és iszappakolással gyógyítják reumás ízületeiket. Úgy mondják, csodaszer az itteni iszap.
A nyugdíjas iskolaigazgató úr meséli a nyaralóknak, hogy a háború előtt, a boldog békeidőkben ez itt csaknem olyan fürdőhely volt, mint Abbázia. Lábakon álló kioszkok az ártéri erdő hűvösében, hogy felfrissítse magát a szomjas nyaraló.

Híres emberekbe botlunk: színészek, írók, festők anekdotáznak a helybeliekkel. A „Világ Közepe” a pihenés és az inspiráció központja.
A későbbi években évtizedek óta nem látott ismerősökkel, rokonokkal is itt találkozunk. Mindegyiket idevonzza valami. Talán Illés kövének prófétája – ki maga is belefáradt a prófétaságba és elvonult – adta át Nagykörűnek a feltöltődés energiáit?

Ha jön az eső, akkor a sár az úr. A gyerekeknek még az eső is élvezetes.Talán attól lesznek majd kreatívak felnőttkorukban, ha a szülők hagyják nekik felfedezni a világot látható, szagolható, tapintható, hallható, ízlelhető formában.

Reggel a kicsik korán kelnek. Megtudták, hogy az utca végén a frissen fejt tejet egyenesen Riska tehéntől kapják. Végignézik a fejést. Belenéznek a tehénke szelíd szemébe. Eddig nem is tudták elképzelni, honnan ez a fehér folyadék.
A szomszéd ház kéményén gólyafészek, anya- és apamadár két fiókával. Most tanítják őket repülni. Hosszú csőrükkel bökdösik ki a fészekből, nógatva őket a szárnyalásra. De az egyiknek csaknem sikerül. Leszáll a szomszédos focipályára és csak bánatosan lépeget.

A két hét gyorsan eltelik. A Család elszorult szívvel száll fel a buszra, hogy egy évre maguk mögött hagyják a „Világ Közepét”. A kis csodák azonban a téli esték meséit tarkítják még majd évekig.

A Teremtés Nagykörűn folyamatos azóta is, hisz ez itt a  „Világ Közepe”.
Idén talán ismét részese lehetek magam is.

Antalffy Yvette

2013. március 21.

Hozzászólások