A Hírös Agóra Ifjúsági Otthon, a Montázsmagazin és a Kecskeméti Drámapedagógiai Műhely amatőr versíró pályázatot hirdetett Kecskeméten és környékén élők számára. A 6 szó amatőr versíró pályázat eredményeként a felnőtt egyéni kategóriában Tóthné Filus Ica (írói nevén Fitó Ica) Esti merengés című verse I. helyezést ért el. A Montázsmagazin ezúttal őt és verseit mutatja be az Íróklub rovatában.

fito ica

Abban a szerencsés helyzetben van az újságíró, hogy jól ismeri a riportalanyát. Már hosszú évek óta van kapcsolat köztünk, melynek egyik összekötői a versek. A másik az, hogy Fitó Ica évekig volt szerkesztője és újságírója a Montázsmagazinnak. Számos cikkét lehet még mindig megtalálni a portálon, és sok információt köszönhetünk lelkes szerkesztői munkájának. Két hosszabb interjú is jelent meg vele a magazinban, amelyekből sok értékes információt megtudhatunk Icáról, a családjáról, írásairól, keceli közösségi életéről.

A versírást biztosan nem hagytad abba, hiszen az ember bújában-bajában, de örömében is előveszi a pennáját, mert jólesik kiírni magából mindezt. Veled ez hogy történt?

Nem, nem hagytam abba az írást. Inkább azt mondanám, már nem látogat meg olyan gyakran a múzsa, nincs az a szorító íráskényszer, ami legtermékenyebb éveimet jellemezte.

Azt mondják, a legjobb versek katartikus örömben, vagy mélységes fájdalomban születnek. Nyilván, mint mindenkinek, nekem is volt részem ebben is, abban is. De az évek múlásával megcsendesedett az életünk. Férjemmel igyekszünk úgy élni, hogy minden kis jónak tudjunk örülni, hogy esténként elmondhassuk, ez is egy szép nap volt. S, ha valami kikívánkozik belőlem, hát mindig van nálam papír és ceruza.

Némethné Jankovics Györgyi, a NYOSZ elnöke adja át a díjakat

Milyen sikereket hoztak számodra az utóbbi időben írt alkotások?

  • 2017-ben és 2018-ban a Nyugdíjasok Országos Szövetsége által kiírt versíró pályázatra küldtem verseket és egy prózát.
  • A 2017. évben a „Szerelmünk megsárgult lapjai” témában beküldött verseim I. helyezést értek el.
  • 2018-ban az „Otthon zöld füvén” témában beküldött verseim II. helyezésben részesültek
  • Valamint beküldött prózámat közlésre érdemesnek tartotta a zsűri

Ezek az eredmények azért nagyon becsesek a számomra, mert a pályáztatás jeligés volt. Név nélkül bírálták el a postán beküldött műveket, s csak az elbírálás után bontották fel az adatokat tartalmazó kisborítékot.

  • 2017-ben az Irodalmi Rádió által meghirdetett „Jaj, úgy élvezem én a nyarat” pályázatra küldtem be prózát, amivel 2. helyezést értem el.
  • Három évben egymás után küldtem prózákat a Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete Életmese írói pályázatára, melyek évenként bekerültek az Életmese c. kötetbe. Valamint mindhárom évben meghívást kaptam a díjátadó ünnepségre, amire a Parlament Vadásztermében került sor. Oklevelet és az általuk kiadott kötet egy tiszteletpéldányát vehettem át.
  • 2018-ban Kecel Városáért kitüntetésnek örülhettem..
  • 2019-ben a Montázsmagazin által meghirdetett „Szeretem az állatokat” irodalmi pályázatának díjátadóján jutalomkönyvet és oklevelet vehettem át.
  • Ez évben pedig a Hírös Agóra Ifjúsági Otthon, a Montázsmagazin és a Kecskeméti Drámapedagógiai Műhely által meghirdetett 6 szó versíró pályázat is szép sikert hozott, első díjas lettem. Ennek eredménye ez a riport.
  • Múlt hónapban adtam postára a NYOSZ által 2020-ban meghirdetett irodalmi pályázatra pár prózát és verset. Ennek eredménye még várat magára.
fito ica

Pro Urbe kitüntetés átvétele Kecelen

Megjelentek írásaid antológiákban vagy könyv alakban, mióta nem találkoztunk?

Egy újabb kötetre való írásom okán jó ideje dédelgetem a reményt, hátha lesz még lehetőségem nyomtatásban kiadni. De a családi költségvetést nem akarom ezzel terhelni, szponzorok meg nem tolonganak. Igaz, azt mondja a közmondás, szégyenlős koldusnak üres marad a tarisznyája. Ez vagyok én.

De a fiókomban még itt lapul az az „alapösszeg”, amit a Montázsmagazinban végzett szerkesztői és cikkírói tevékenységem megköszönéseként kaptam arra, hogy tovább gyarapítva egyszer könyvkiadás legyen belőle. Persze, nem leszek csalódott, ha ez nem valósul meg.

Antológiák sora:

2017 –Körutazás – Kortárs szépirodalmi antológia
2017. S(z)ó, Bors, paprika (tél) – Élő Irodalom, Élő Könyv Műhely antológia
2017 Életmesék Kárpát-medencei Életmesék , azaz igaz családi történetek – antológia
2017. Törékeny csodák – A Toll és Ecset alapítvány antológiája
2017. Csodálatos természet – Montázsmagazin antológiája
2017. Jaj, úgy élvezem én a nyarat – Irodalmi Rádió nyári pályázatán próza 2. helyezés

Héttorony antológiák évenként
2018. Életmesék Kárpát-medencei Életmesék , azaz igaz családi történetek – antológia
2018. Szavakból kazlat – Litera-Túra Művészeti Kiadó antológiája
2018. Montázsmagazin antológiája
2019. Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Szerelmeskönyv Antológia
Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Köre által kiadott „30 évünk története” című krónika
NYUGDÍJASOK IRODALMI ANTOLÓGIA 2017.-2018.

Díjátadó a Parlamentben

Tagja vagy több irodalmi csoportnak is a facebook-on, és a régi barátságok sem szűntek meg. Az internet jó találkahely…

A facebookon valóban sok irodalmi csoport tagja vagyok, de nekem nincs indíttatásom arra, hogy naponta vigyek verset, verseket egyszerre öt-hat csoportba. Szívesebben olvasgatok inkább. Ha teszek föl verset, azt a saját oldalamra teszem, bízva abban, hogy személyes ismerőseim megnyitják és elolvassák.

A Montázsmagazin és a Bács-Kiskun Megyei Írók, Költők Baráti Köre oldalainak rendszeres olvasója vagyok. Internetes otthonom továbbra is a Héttorony Irodalmi Magazin. Évtizedes barátságok kötnek oda, bár sajnos egyre több, szívemnek kedves írótársam költözött az égi kávéházba. Fájó szívvel búcsúztam tőlük.

Miben nyilvánul meg a sokrétű kreativitásod? Nagyszerű közösségi ember vagy, sokat teszel a városodért. Még az utcátok új padját is megverselted. Mi minden történik veled ezen a téren?

Egyelőre megritkultak azok az események, melyeknek tevékeny résztvevője voltam. Idén elmaradt a gyerekek versíró pályázata, ahol sok éve már egyik tagja voltam a zsűrinek. Úgyszintén a zsűribe hívtak meg azelőtt az iskolai versmondó versenyekre.

Pályáztam és nyertem már az “Erre is emlékezem” című helyi irodalmi pályázaton.
Kaptam felkérést saját vers elmondására a Kecelről elszármazott orvosok találkozóján.

fito ica

Nem csak a húszéveseké a világ… Kovács István Józseffel, a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének elnökével

Tavaly a Bács-Kiskun megyei Költők, Írók Baráti Köre felkérésére irodalmi délutánt szerveztem és vezettem le „Nem csak a húszéveseké a világ” címmel. Vendégem volt Kovács István József költő, a kör elnöke, Szecsődi György, Vámos Zoltán. Néhány mondattal bemutattam a kör tevékenységét. Czárné Marika és Horváth Imre segítőimmel több költőt megismertettünk verseiken keresztül a szép számú keceli közönséggel.

Ha időm engedi, eljárok a kerámia szakkörbe. Sok szép dolog születik ott, amivel magam kedvére díszíthetem környezetemet.
A mi kis utcánk nagyon összetartó, mind itt vagyunk egymásnak, ha segítségre van szükség. De nem kell hatalmas dolognak történnie ahhoz, hogy összejöjjünk. Lehet ok, ha búcsúztatunk valakit, de lehet pl. egy új pad valamelyik háznál, amit „felszentelünk”.

Dédelgetek én egy tervet, ami talán meg is valósul egyszer, a Kecskeméti Irodalmi Kávéház rendezvényeihez hasonlót. Szeretek elutazni Kecskemétre, bár a távolság miatt ritkán tudok részese lenni az Irodalmi Kávéház délutánjainak. De ahányszor sikerül, mindig nagy élménnyel feltöltődve, tele pozitív energiával jövök haza.

A Kecel Hírek havi újságban régebben is jelentek meg verseim, de mostanában sok hónapban megtiszteltek azzal, hogy tőlem választottak a „Hónap verse” rovatba.

A férjemmel

Biztonságban

Nem érhet engem semmi baj
míg veled ébredek,
nem félek fogyó létemtől
míg foghatom két kezed.

Mi újság a kis családotokban? Bizonyára megnőttek az unokáitok időközben…

Bizony, kinőttek bennünket az unokák. Vége már azoknak a szép időknek, amikor mind a négy unokával együtt nyaraltunk. Lackó, a legidősebb már felnőtt, most külföldön van katonai misszióban. Toncsi és Niki középiskolás, Zozó hetedikes. Kevesebbet találkozunk, ám a nagyszülők aggódása nem kevesebb, mint kiskorukban. Hiányoljuk a sűrűbb együttlétet, de belátjuk, ennek így kell lennie.

Bizonyára körülöttetek is lelassult az élet a járvány hatására. Azért a barátságos keceli udvarotok, kertetek vigasztalást nyújthatott számotokra.

Ha szabad ezt mondani, az önként vállalt karanténban is jól éreztük magunkat. Fiaink gondoskodtak arról, hogy ne kelljen még a védett időt sem kihasználni, bevásároltak nekünk mindent. De nem zárkóztunk be a lakásba, hiszen kis kertünk, udvarunk van.
Amellett a jó időt kihasználva rendszeresen mentünk a Vadkerti-tavi kis házunkba, ahol szintén magunk voltunk csak. Ott is kertészkedtünk, szépítgettük udvarunkat az általam készített kerámiákkal. Nagy sétákat tettünk a tó körül, olvastunk, sütöttünk, főztünk. Jónéhány vers is született a tóparton.

Kicsi házunk a Vadkerti-tónál

Milyen üzeneted van ennek a beteg világnak? Búcsúzóul mit ajánlasz magadnak és nekünk, olvasóknak?

Nincs a birtokomban a bölcsek köve, de magunk példájából tudom mondani, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Vegyünk észre minden kis szépet és jót, örüljünk minden napnak, amikor nem derül ki semmi olyan baj, ami visszafordíthatatlan. Fogjuk össze a családot, amíg csak tehetjük, s ápoljuk a sok évtizedes barátságainkat.

Édesanyám mindig azt mondta: „Lányom, a lélek nem öregszik!” Igaza volt. Próbáljuk megőrizni gyermeki lelkünket, hetven fölött is tudjunk lelkesedni. S ha olyan szerencsések vagyunk, hogy van, aki megfogja a kezünket örömben, bajban, akkor ezt ne mulasszuk el megköszönni naponta a Teremtőnek!

Őszi séta

Varjak már a rögökön ugrálnak,
pajort lesve, mit eke kidob,
seregélyek csapatokban szállnak,
honnan, hová, ez egy nagy titok.

Sárgult levél tovaszáll a szélben,
búcsúzik a fától szótlanul ,
haláltáncát járja fenn a légben,
tesz még egy kört, majd a földre hull.

Tó felszíne védelmezőn hallgat,
fáknak tükör mély meder felett,
csillogása nagy titkot takargat,
elválasztva vizet és eget .

Halászcsónak kikötve a parton,
vadkacsákat ringat komoran,
álmában, ha beköszönt az alkony,
habokat szel játszi pajkosan.

Est palástja csendesül a tájra,
hosszú sétánk lassan véget ér,
fogd a kezem, jó meleg a kályha,
ölelj át, míg ránk borul a tél.

Kedves Icám! Jó egészséget és bízó kitartást kívánok neked és a „Zuradnak”! Az alkotásról se mondjál le, szeretettel várjuk további verseidet, kisprózáidat!

 

Fitó Ica: Esti merengés

Puha bársonyával
terül rám az est,
vízpart, nádsusogás,
csend mi körbevesz.
Akácvirágzásban
múltidéző illat,
mikor még a remény
boldog jövőt ringat.
Fénylő csillagokra
elültetem múltam,
örökké ragyogják,
nem hiába voltam.
Muzsikálnak bennem
gazdag élet-dalok,
bár múlnak az évek,
szívem ifjan dobog.
Élet-társam mellett
lépdelek az őszbe,
emlék-csillagokkal
vesszük magunk körbe.
Gazdag a mi múltunk,
fényesen világít,
mutatja az utat
az örök világig.
Puha bársonyával
terül rám az est,
lelkemben a béke
remény ágat fest.
Szeretném kísérni
gyümölcseink sorsát,
bújuk, boldogságuk,
életük folyamát.
Gyermekeink érzik
szeretetünk fényét,
unokáink őrzik
életünk emlékét.
Puha bársonyával
terül rám az est.
Óvd őket Istenem
ha betakar a csend!

Fitó Ica: Mit szeretnék?

ha kérdezed, mit szeretnék
elmondom neked
boldogságot nem keresnék
máshol, csak veled
muzsikálnak még lelkemben
szerelmes, szép dalok
sok-sok éve már kettesben…
egész én így vagyok
hálát adok minden reggel
érted jó sorsomnak
szeretném, ha sok – sok évig
így érne a holnap.
szeretném, ha elültetem
a remény virágát
új tavaszon újra nyílna
ne szenvedd hiányát
kék színével azt hirdesse
sosincs minden veszve
illatával azt suttogja
bízzál, s minden rendbe’
azt szeretném, hogyha a csend
betakar majd engem
légy mellettem, fogd a kezem
őrizd az emlékem

Hajnali gondolatok a Vadkerti-tónál

Csillogó harmat-gyöngyszemek
köszöntik az ébredő napot,
pacsirta zengi háladalát,
sorsomért én is hálás vagyok.
Kell-e több, mint mit itt kapok
az élettől? Nyárfalevelek közt
hűs, hajnali szellő játszik,
beletúr hajamba, kávém illatát
felkapja, magasba röpíti.
A végtelen kék égen – mint vitorlás a tavon –
hófehér felhő látszik,
tán álmaimat viszi egyre messzebb,
elérhetetlen a távolság. Hagyom…
Hisz itt van nekem a valóság.
Bár mögöttem nincs vagyon,
̶ de nincs adósság ̶
gazdag vagyok mégis.

Enyém a millió csillogó harmat ékszer,
a kora hajnali pirkadás,
a titkokat susogó nádas is enyém,
a szél, mely elhozza vízi világ
sejtelmes illatát,
a távolodó felhő az álmokkal,
még az is enyém,
s a naponta bennem éledő remény,
hogy unokáim ugyanígy látni,
érezni, értékelni fogják
ezt a gazdag, csendes csodát,
mely többet ér minden
harácsolt vagyonnál,
többet mond csokorba kötött
ékes szavaknál.

 

Korábbi két interjúnk a szerzővel:

Tóthné Filus Ica keceli pedagógus, író és költő

Bemutatunk egy kedves költőnőt Kecelről

 

Weninger Erzsébet

 

 

Hozzászólások