Másfél éves koromban már operetteket, slágereket, filmdalokat adtam elő a nagyapámnak. A Fogj egy sétapálcát volt az egyik kedvencem, és a Húsz éves vagyok. Nagyon tehetséges voltam zenéből, és a magyart is igen szerettem. Délutánonként magyar szakkörre jártam, furulyázni és gitározni tanultam, és természetesen ötöst kaptam mindenre.
Ekkor jött egy törés az életemben, a legnagyobb, amelyet a mai napig érzek: a szüleim elváltak és mi, gyerekek anyámhoz kerültünk. Ő nem támogatta a továbbtanulásomat, nem engedtek még gimnáziumba sem. Nehéz évek jöttek. Gyerekfejjel dolgozni kényszerültem, aztán férjhez mentem. A két lányom megszületése után kezdtem ismét tanulni, de az akkori párt a felsőfokú képesítés megszerzését nem engedte meg arra hivatkozva, hogy nem vagyok káder. Elváltam a férjemtől, ez nehéz időszak volt. A válás után kerültem Miskolcra. Kezdetben albérletben laktunk a lányaimmal, ahol jól éreztük magunkat. Később vásároltam egy lerobbant lakást.

Mikor írtad első versedet? Hol jelentek, jelennek meg az írásaid?

1986-ban, a válásom után írtam meg első versemet a névnapomra. 1990 decemberétől megismertem a munkanélküliek világát. Ekkor kezdtem cserepeket festeni és pár képet, valamint komolyan foglalkozni az írással. Kezdetben a novellák az életemről szóltak, amolyan feldolgozás volt nekem az írás. De érdekes módon a saját tapasztalataimon keresztül másokat óvtam, védtem, nehogy ilyen helyzetbe kerüljenek, így születtek meg első cikkeim is. A meséim mind példázatosak voltak, a gyerekverseim magyar maradványok, vagyis nyelvi játékok. Dalokat és daljátékokat is írtam, akkoriban olvasott könyvek ihlették meg őket, mint a verseket is.
Írásaim szinte hetente, kéthetente jelentek meg az Észak-Magyarország napilapban, a Délszigetben egy fordítás, a Kék csillag, az egri FAOSZ közös antológiájában, ugyanennek a Független Alkotóknak a havi lapjában, az Új Arcban rendszeresen. 1992-ben az Új Bekezdés közös antológiájában, Időjelek című magazinjában, a kazincbarcikai Balegyenesben. Az egri ZIZI Magazin külső munkatársaként gyermek asztrológiával, nyelvi játékokkal foglalkoztam egy esztendeig. Megjelentem többek között a Dörmögő Dömötörben, az Új Misszióban.  Különösen az utóbbiakra voltam büszke, hiszen akkoriban ajánlás kellett még mindenhová, s ezekhez a mai napig nagyra becsült szerkesztőkhöz magamat ajánlottam. 

1995-ben egy sikertelen kiállítás után, ahol gyermekdalaimat szerettem volna előadni, egyre betegebb lettem. Kilenc éve tetőződött nálam egy kommunikációs, teljes testet érintő összeomlás. Azóta elment az énekhangom, nem tudtam beszélni sem, nagyon súlyos állapotba kerültem. 2007-ben számítógépen kezdtem el tanulni, kezdetben iszonyatos helyesírással, hiszen a zenei képességemet elveszítettem, nem hallottam többé a zenét, a nyelvet, a hangokat, nem tudtam helyesen írni. Nem is gondoltam volna azelőtt, hogy ennyire fontos az akusztika. Még a német nyelvet is teljes egészében elfelejtettem.

Alapítottam egy versklubot. Nagyon nehéz volt a helyzetem, nem mondhattam el, hogy én milyen állapotban vagyok, de úgy éreztem, az a fontos, hogy másoknak szükségük legyen rám, s nekem is fontos, hogy amiben tudok, segítsek. Négy évig volt meg a klub. Nagyon szerettem, néha éjszakákig beszélgettünk, a fiatalok bemásolták friss verseiket, közösen megbeszéltük őket. Büszke vagyok még most is a klub tagjaira, máig megmaradt a baráti kapcsolatunk.

 Akkoriban kerültem a Héttoronyhoz, ahol megjelentek régebbi írásaim, illetve ami megmaradt belőlük. 2007-ben sok versem jelent meg a Héttorony Antológiában. Az újságírással álnéven foglalkoztam. Mostanra elértem azt a szintet, hogy ismét elmondhatom, tudok helyesen írni, bár még a zene hallása most is nagyon hiányzik, ezért a ritmust hiányolom a versekből. Most már csak verseket és prózát írok, meg néha cikkeket. A magyar nyelvi játékosság, a gyermekvers írás nem jött vissza. Az E-book Kiadónál prózát publikáltam.

Tartozol-e valamelyik irodalmi társasághoz?

Jelenleg a Holnap Magazin tagja vagyok, itt jelennek meg írásaim néha közös kötetben. Tóth-Hekkel-Arany Aranycsillag facebookos közösségének is tagja vagyok, és még jó pár helyre be vagyok írva tagnak, mint meghívott. Nagyon jól éreztem magam a Literature and Arts-ban Medve Herczeg László kezei alatt, akitől szonett írást és japán formációkat tanultam. Ezért nagyon hálás vagyok neki, már el is készítettem első videómat a tavalyi szonettekből. Egy darabig tagja voltam a Cserhát Művész Társaságnak is, nagyon jól éreztem magam közöttük.

Volt-e segítőd, mentorod a versírás művészetében?

Kezdetben volt segítőm, Cseh Károly, aki első novellám meghallgatása után jelentkezett 1991-ben. Szerelem is volt kettőnk között, de csak rövid ideig tartott. Sajnos, ő a barátságot nem tudta akkor elfogadni folytatásként. Múzsájának tekintett, amire ma sem vagyok igazán büszke. Én, mint kezdő költő nem értettem az akkor írásaimba javított szavakat, neveket, mint például az Íziszt. Nagyon sok időnek kellett eltelnie, amíg megértettem az akkori művészetüket. Karcsi hozta nekem az első nyersfordításokat, melyeket saját szóismerettel átültettem magyar verssé. Később hoztam Ausztriából Erich Fried, Herta Steiner, Christian Morgenstein köteteteket és magam kezdtem el fordítani, ahogyan tanultam a német nyelvet. Összeállított könyvanyagaimmal pályázgattam az írószövetségnél, a Mecénás alapítványnál Miskolcon, de sikertelenül. Cs. Varga István volt az első három könyvem lektora.

Hogyan viseled a kritikát? Természetesen itt a jó szándékú segítségre gondolok.

Jól viselem a kritikát, ha valóban építő jellegű, ha nem gúnyos és megalázó. Ezért is szívesen tettem fel verseimet Medvéhez, mert ha ő azt mondta egy versre, hogy jó, az biztosan úgy volt.

Ki a kedvenc költőd? Miért szereted a verseit?

A kedvenc költőm Kosztolányi Dezső. Ő nekem annyira tiszta külsőleg-belsőleg, hogy egyszerűen szeretem. Sajnálom, hogy nem ismerhettem személyesen. Egyébként mindenki eszményem, aki emberi, emberré nevel, tanít és példát mutat, így Victor Hugo a másik nagy példaképem.

Jelent-e már meg önálló köteted?

Még nem. Bár szeretnék önálló kötetet, de csak kb. négy példányban. Nem törekszem arra, hogy megismerjen a világ, hiszen amin keresztülmentem, az a legrosszabb oldala, s a legnyomorúságosabb egy ember életének. Keveseket érdekel az élet árnyékos oldala. Van, aki egyszerűen közli, hogy ezt a sorsot biztosan megérdemeltem a tetteim alapján. Hiszem, hogy embernek születtem, s hogy ha van dolgom, csupán annyi, hogy emberséget tanítsak, – ha már tanárnő sem lehettem – , hogy ez a legnemesebb feladat, saját példánkból is erőt adni másoknak.

Mit jelent számodra a versírás?

A versírás időnként fájdalmaim kiírása. Ezeket a verseket jó mélyen el szeretném a süllyesztőbe tenni, de úgy döntöttem, ezek is hozzám tartoznak, még ha nem is tetszik egyeseknek, ezeket is megjelentetem. A versírás lényege a nevelés, a jóra, a szépre, a harmóniára való tanítás. Úgy kell tanítani, hogy akik olvasnak, ne vegyék észre, hogy gondolatukat jó irányba befolyásolni akarom. Akit ennyi minden ért, mint engem, az az ember már kicsit kilépett a világból, felülről szemléli azt és kész arra, hogy akár a világ nevében felszólaljon az igazságtalanságok ellen. Sajnálom, hogy ehhez az egészségem már nincsen meg. Azt hiszem, itt feltalálnám magam, ez lenne az életcélom, de a legfontosabb számomra mindig az igazság feltárása, az igazság elmondása volt, bármilyen témában.

Kedves Katalin! Kívánok a magam és a szerkesztőségünk nevében erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet. Addig írj, amíg számodra fontos, amíg a léleknek megnyugvást, boldogságot jelent.

Nagy L. Éva

2013. augusztus 20.

Kohut Katalin: Ízisz hívása

Megállítom a jeges szelet,
Míg hozzám érkezel,
Angyal-raj zengi Ízisz dalát,
Míg megérint két kezem.

Várlak hold-nappalomban,
Várlak remete-csöndben
A hold-kehelytől megkérdezem:
Te vagy a nyugvó nap,
Az ízisz karba zárt lét,
Beteg léleknek aranyhaj?

Gondolatban eléd megyek,
Azt súgom füledbe:
Találkozunk a kék hegyen
Fenyvesek zöldjében,
Találkozunk pálmafánál,
Égigérő szilfaszálnál,
Találkozunk édenkertben
Az isteni fa tövében.

Csodálatos éjjel!

Éjjel álmomban a házamban jártam,
álom-palotám, régóta erre vágytam.
Friss patak csordogál a kertek alatt,
hűs tó vizében úszkálnak a halak,
fűzfája alatt mély kút asztallal, székkel,
alája ülve írok, olvasok a napon, s éjjel,
mikor feljön a telihold, a gyémánt-csillagok,
gyönyörködve nézem az eget, hogy ragyog
milliárdnyi kiscsillag, s bolygó, ki tudja hány,
utópia, vagy álom, de kísért a talány,
van-e élet a földön kívül, s látnak-e engem,
tudják, hogy itt élek, s szeretni mertem
állatokat, embereket, minden szépséget,
a földet, a virágot, az eget, a kéket.
Elgondolni jó, hogy vannak barátok,
messzire száll ilyenkor a rút fekete átok,
elkerül a bánat, bú, bosszúság engemet,
még a nap sugara is nékem integet,
csalogat ismeretlen, kitalált új világ.
Fantázia szülöttje megannyi szép virág,
lásd megvalósult, szagoljuk illatát,
örömünket szolgálják, mint a nyári fák,
s az örökzöld fenyő, a szeretet a hó alatt,
mind azt hirdetik: álmunk szép marad.
Nyugodjunk békében, álmodjunk szépeket,
kívánok jó éjszakát, csodálatos éjeket!

Hófehér kisgalamb

Hófehér kisgalamb
Repül messze földre,
Itt a fa lombtalan
És a virág törpe.

Aranyföld messze van,
Fények otthonában,
Lombos fán fészket rak
Virágnak szárával.

Jázminszirom ágya,
Boldog a kisgalamb,
Új Fészek országa
Órája kisharang.
Nem sírok a halálnak
Renga (Láncvers)

sírva születünk
megölel szerető szív
fogja két kezünk
könnyű az életünk így
anya nélkül semmi nincs

Szívem kívánta
a szeretetet, ringat
tengernek ölén
félárbocos hajómon
a nyugtalan szél-álom

magam ringattam
vigasztaltam szívemet
senkim sem volt, s már
nem is lehet, elszaladt
életem végzetes lett

mennyit bír ember
szenvedni itt szüntelen
elapadt a könny
megmaradt a félelem
nem sírok a halálnak
(2012. május 4.)

Ha én a Világ lehetnék

Ha én a Világ lehetnék,
Minden embert megölelnék,
Mennydörgésem akkor szólna,
Ha a gonosz szárnya szállna,

Villámlásom záporozna,
Ha jót bárki megbántana,
Örökké él mind, ki igaz,
Büntetését ülné a gaz,

Örök-bűnhődése lenne,
Nem nézne többé szépekre.
Nem aratna démoni-arc,
Véget érne Földön a harc,

Mit a bűn egykor tönkre tett,
Az lenne az Édeni kert.
Visszakozna a sötétség,
Elpusztul az átkos népség,

Békességet, szeretetet
Megbecsülném én szerfelett.
Az állat is boldog lenne,
Velünk nyugalomra lelne,

Minden, mit természet jelent,
Megérdemli az ígéretet:
Senki soha többé nem árt,
Minden ember igaz barát.

Kezet fog a sárga, néger,
A szürkeség a fehérrel,
Minden fátyla a halálnak
Megszűnik a Világnak,

Nincs több titok, hiú remény,
Az élet lenn főnyeremény,
A Föld eztán miattunk él,
A Földlakó néki zenél.

Hegy, völgy, szikla csak azt zengi:
Szép a Világ, mind szereti,
Kinek szíve hűséges, jó,
Veletek élni csudajó!
(2012. október 11.)

Katalin napra

Névnapomnak tisztelegve
Felköszöntöm saját Én-em
Tiszavirág életemre
Mért sorscsapás emlékképpel.

Hisztériás nő az anyám,
Férjem poháremelgető,
Érzékeny voltam, s igazán
Elfakított, tönkretett ő.

Oly’ sokáig tűrtem neki,
Ajkamról lehervadt mosoly,
S összetört aura jelzi,
A házasság rég nem komoly,

Fontos nekem a szeretet,
A hazugság nem kell többé,
Azt hiszem, pörre megyek,
Hűségem lesz csak az égé.

Holtomiglan-holtodiglan –
Nagy szavak a templomban,
Én öröknek gondoltam,
Szívem retteg kínjában.

Néha kis moziba vágyok,
Holdvilágnál egy sétára,
Romantika mire várok?
Összeborzongom jó szóra.

Szomjaznám az igazságot,
A becsület nagy kincs nekem,
A bizalomra áhítozom,
A biztonságot kedvelem.

Elteltek a gyászos évek,
Szívemhez szól a mandolin:
Légy erős, és boldog élet
Várjon rád, hószín Katalin!
(Vázlat: 1986. november 25.)


Hozzászólások