A főnemesi származású Almásy családja révén is ezer szállal kötődött a földrajz és az utazás szeretetéhez: nagyapja a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja, édesapja pedig Ázsia-kutató volt.
Az utazáson kívül két dolog érdekelte szenvedélyesen: a repülés és az autók. Autóversenyeken szerepelt rekordidőt is felállítva, de előfordult, hogy kocsik tesztelésével keresett pénzt. A Steyr cég alkalmazottjaként autók értékesítésével foglalkozott, így került Afrikába sógorával együtt, akivel egy Steyr autóval 1926-ban Alexandriából indulva a Nílus mentén egészen Kartúmig jutottak, majd átkeltek a Líbiai- és a Núbiai-sivatagon.

Az első világháborúban pilótaként szolgált, kockázatos felderítéseken vett részt. Később Kairóban repülős iskolát nyitott.
Vadászexpedíciókat szervezett a Líbiai-sivatagban, amelyről a kor egyik leghíresebb vadásza, Széchenyi Zsigmond is megemlékezett vadásznaplóiban.

Barlangrajzok a sivatagban

Felfedezéseinek sikerét a helyi uralkodóházak körében kialakított kiterjedt kapcsolatai is segítették, hiszen expedícióihoz anyagi segítséget is kapott tőlük. A helybeli lakosság elnevezte őt a Homok Atyjának (Abu Ramla), mivel a sivatagon keresztülvágva találta meg az addig érintetlen Zarzura oázist (1932).

Egy évvel később a Universal Filmstúdió támogatásával indult felfedezőútra, és a siker ezúttal sem maradt el mellőle: a Líbiai-sivatag homokkő sziklabarlangjaiban (Képek Völgye) őskori, vörössel festett strucc-, pálma- gazella-, és zsiráfábrázolásokat talált a falakon. Ekkor fedezte fel az ún. Úszók barlangját. A növényeket és vizet ábrázoló rajzokból arra a következtetésre jutott, hogy egykor a sivatagban még időszakos vagy állandó vizek voltak. 

Almásy László számolt be először arról is, hogy a Nílus egyik szigetén, Vádi Halfa közelében egy magát „magyarabnak” nevező berber törzs él. Tagjai magukat magyar hadifoglyok és katonák leszármazottainak vallották, őseiket II. Szulejmán szultán serege fogta el és hurcolta el hazájukból, majd sorozta be saját hadseregébe.

Német kém volt?

A magyar légierő kötelékében szolgáló Almásyt áthelyezték a Rommel által vezetett Afrika-hadtesthez, ahol felderítőként szolgált. (Ezt örökíti meg “Rommel seregénél Líbiában” című könyvében). Érdemeiért megkapta a Vaskereszt kitüntetést.

Német egyenruháját és érdemérmét azonban Budapestre visszatérve többször is arra használta, hogy üldözött zsidókat mentsen, és lakásában menedéket nyújtson nekik. A háború után Almásyt mégis többször letartóztatták, háborús bűncselekményekkel vádolták, bántalmazták. Végül hónapokkal később felmentették. 1947-ben azonban ismét veszélybe került, ezért menekülnie kellett. Bécs és Trieszt után Kairóban telepedett le, ahol repülés-oktatóként tevékenykedett. 1951-ben Ausztriában járva súlyosan megbetegedett. Salzburgban hunyt el 1951. március 22-én, ott is helyezték örök nyugalomra.

Hogyan lett Almásy Lászlóból Az „angol beteg”?

A kilenc Oscar-díjat nyert filmben felvillannak az életéből vett valós motívumok: kutatásaira, az általa felfedezett sziklafestményekre, illetve a repülés iránti szenvedélyére egyaránt utalnak.
Almásynak is voltak repülőbalesetei, szerencsére azonban egyik sem volt olyan tragikus kimenetelű, mint a filmben. Visszaemlékezéseiből azonban tudjuk, hogy a légierő kórházában egyszer látott egy kanadai pilótát, aki ülésével együtt kiszakadt a lelőtt gépéből, és súlyos égési sérülései miatt egy héttel később elhunyt. Erre az emlékre épül a film alaptörténete.

És a romantikus szál? Almásynak több szerelme is volt, de sosem nősült meg. Norvég menyasszonyát állítólag egy félreértés miatt nem vette feleségül.
Érdekesség, hogy az Almásy 1929-es expedíciójáról forgatott némafilm fennmaradt, és be is mutatták “Az Angol beteg” premierjével egy időben.

Weninger Nóra

2013. augusztus 22.

Hozzászólások