,,Hiszek a költészet öncélúságában, abban, hogy egy versnek, egy regénynek semmi más célja nincs, nem is lehet, mint hogy szép legyen.” (Kosztolányi Dezső)

A Művészeti Kör vezetője javasolta, hogy Máriával készítsek interjút, mert ő egy tehetséges költő. Ismerkedjünk meg vele! Megkértem, hogy a bemutatkozását kezdje a gyermekkoránál.

erdodi1

Az 1956-os forradalom idején születem Kalocsán. Mivel Apa katonatiszt volt, sokszor áthelyezték a szolgálati helyét. Emiatt szinte az egész országot átutaztuk. Amikor leszerelt, a várpalotai szénbányában dolgozott mint vájár. Ősibe kerültünk albérletbe, ahol megszületett az öcsém, András. Így már a bátyámmal, Jánossal együtt hárman voltunk testvérek. Napi szinten versengtünk, hogy ki tologassa a babakocsiban a kis tesót. Ezek nyugodt idők voltak. Emlékszem, Anya rengeteget mesélt az ő kalandos gyermekkoráról, melyeken jóízűeket nevettünk.

Majd Várpalotán kaptunk lakást. Itt jártam iskolába, és itt ismertem meg a barátnőmet, aki teljességgel ismeri lelkem viharait, örömeit, és mindig mellettem áll. Suli után sokat sétálgattunk a házak között, és a hintán ülve önfeledten énekeltünk. Örökké vidám, játékos gyerek voltam, aki mindenben a szépet látta. A tanulás mellett a legfontosabb dolgom volt, hogy a kilenc évvel fiatalabb öcsémre vigyázzak. Ha valahová gyorsan el akartam menni, a hátamra vettem a gyereket, s úgy futottam vele, sokszor a nem megengedett helyekre is. Fontos volt időre hazaérni, és bizony néha lebuktunk, mert lihegtem és szakadt rólam a víz, és félve válaszoltam a „Már megint hol jártál?” című kérdésre.

erdodi2

Testvéreim

Az általános iskola után azonnal dolgozni mentem egy régi szemlélet miatt, hogy egy lánynak nem fontos továbbtanulni, és ne kerüljek el más városba.  Közben népi táncot tanultam, és tagja lettem a Bányász Kórusnak. 1974-ben férjhez mentem, és 15 hónap különbséggel két gyermekem született. Krisztián és Mónika. Még kicsik voltak, amikor egyik télen úgy vittem őket oviba a térdig érő hóban, hogy a fiam a hátamon, a kicsi lány az ölemben, és siettem, hogy elérjem a munkába induló buszt. Felépítettünk egy nagy családi házat, de még egy évig sem laktunk benne. 24 évesen már elvált voltam. Egyedül neveltem fel a gyermekeimet. Szüleim közben belátták, hiba volt, hogy nem taníttattak tovább, ezért ekkor ösztönöztek arra, hogy tanuljak, s ehhez minden segítséget megadtak.

Mi az iskolai végzettséged és a foglalkozásod?

15 évesen a Bakony Műveknél dolgoztam. A szalagmunka mellett préseltem, tekercseltem, zárat és dinamót szereltem, fúrtam, forrasztottam, csomagoltam.
Kapusa voltam a munkahelyi női focicsapatnak, mellyel igen szépen szerepeltünk. Aranyérmet kaptunk egy járási bajnokságon elért 15-0-ás eredményért.

erdodi4

Én és a gitár

Elvégeztem Hévízen egy munkahelyi tornát vezető tanfolyamot. A napi 20 perces szünetben én vezényeltem le az ülő munkát megkönnyítő tornagyakorlatokat. A 4 és fél év GYES után visszamentem dolgozni. Ám hamar kiderült, jobb anyagi feltételek és fejlődési lehetőségek várnak rám a Péti Nitrogénműveknél. A három műszak mellett leérettségiztem. Megszereztem személyautóra a jogosítványt. Tagja lettem a Péti Ifjúsági Szervezetnek, és Szakszervezeti Ifjúsági Tag voltam. Elvégeztem egy Mérlegkezelői tanfolyamot és egy Számítógép-kezelői tanfolyamot. Minden előzmény nélkül beültem egy targonca-vezetői oktatásra, amihez utólagosan kaptam meg az üzemvezetői hozzájárulást. Így lett dízelvillás, elektromos villás és elektromos platós targoncákra jogosítványom.

Később beiskoláztak 2 évre. Vegyipari szakmunkás bizonyítványt kaptam. Nagyon gyakorlatias vagyok. Az élet rákényszerített, hogy egyedül oldjak meg dolgokat. Megtanultam tapétázni, falat és ablakot festeni. Tudom használni az ütvefúrót és a láncfűrészt is. A kertemben is egyedül kell megoldanom szinte mindent. Metszek, ások, kerítést készítek… 2011 júliusától nyugdíjba mehettem a 40 év jogán. Innentől kezdve úgy éreztem, hogy egy soha le nem járó szabin vagyok és másként szebb az élet.

erdodi3

Gyermekeim

Mikor lettél az írás szerelmese?

Szeretem a verseket olvasni. Hagyni, hogy azt érezzem, lássam, amit a pillanat ad. Bolondos, játékos verseket írogattam bulikra, szülinapra, s eszperente nyelven szerkesztett esetekkel nevettettem meg embereket. Aztán a válásom után pár évvel, amikor megérintett a szerelem, szavakkal tettem láthatóvá érzéseimet. Napi szintem írtam a verseket magamról miatta, neki… Ez az érzés régmúlt idők költői által is megírt felemás állapot. Kavarognak a betűk, s varázsszavakká állnak össze, melyeket, ha kimond az ember, csodás világban ébred újjá, hol könnyű, boldog, fáj és szenved egyszerre. Szerencsére sok évig elbűvölve tartott e múzsa. Aztán elég volt egy szép gondolat, egy kedves esemény, és máris megverseltem.

Van-e összefüggés a versírás kezdete és a magányosságod között?

Igaz, hogy korán elváltam, és azóta nem mentem férjhez, de soha nem voltam magányos. Ha így lett volna, biztos más „ízűek” lennének a verseim. Imádtam a gyermekeimmel játszani, és igyekeztem minden problémás helyzetet megoldani. Amikor a homokozóban 5-6 gyerek között én is túrtam a homokot, amikor a fűben keresgettük az elveszni látszó tollaslabdát, és amikor bicajozni tanultunk, Anya mindig mondta: „Lányom, te még mindig egy nagy gyerek vagy.” A szüleim úgy voltak jelen az életemben, hogy soha nem akartak irányítani, de a véleményük sokat számított. Ők már nem láthatták szerelmes éveimet, és nem olvashatták a verseimet.

SAMSUNG DIGITAL CAMERA

Mit jelent neked, ha versbe foglalhatod gondolataidat?

Szinte mindig megverselem érzéseim viharát. A jót és a rosszat is. Van sok gondolat leírva, amikből még csak ezután születnek meg a versek. És álmaim is vannak szavakba rejtve. Rengeteg képem van. Szinte minden pillanatot meg akartam örökíteni, bárhol jártam, mert akartam, hogy más is részese legyen az örömömnek. Ha valahol láttam valami csodásat, mindig sajnáltam, hogy azt nem láthatja velem az, akit szeretek. Ezért megírtam.  Nem csak versben, prózában is Amikor újra olvasom egy-egy írásom, elindít bennem egy filmet. Újra látom a történést és érzem az ízét…
Ahogy sétálok egy várfalon, ahogy táncolok egy parkban boldogan. Ahogy Párizsban fülig érő szájjal állok az Eiffel tornyon, mert azt kaptam a szülinapomra. Ahogy ülök egy sziklán a naplementét bámulva, amikor a Nap már csak derékig ér a tenger túloldalán, s bíbor fényű szőnyeget fest a vibráló vízre… Amikor ősz színű fák között jutok fel a hegyre, amikor hóbundába öltözött fenyves mellett síelek lefelé néha megállva, hogy kellően magamba szívhassam a levegővel a csodát… Ahogy fentről nézek egy zuhatagot, melyet szivárvánnyal ékesített pára kísér, s lent lassan tóvá szelídül… Ezt mind le kellett írnom, hogy mások is olvassák, s csak remélni tudom, hogy közben látják a képeket. Sok ecsetvonásból áll össze egy kép. Mi szavakkal festünk, s minden kis alkotásunk önarcképünk egy része, mely soha nem készülhet el igazán, mert lelkünk állapota mindig változtatja.

erdodi6

Kiállításmegnyitón a Stefánia Palotában

Mi ad leginkább ihletet számodra: zene, életérzés, történés?

Szinte minden képes versre indítani.  Szüleim halála, a barátnőm szeretete vagy egy szép kirándulás. De a zene az, ami belülről simogat, vagy beletúr a lelkembe… Legtöbbször ilyenkor fogalmazódnak bennem a versek. Sok éve egy barátomtól kaptam egy kazettát. Kérte, hogy fülhallgatóval hallgassam meg a rajta lévő zenét. Leültem a szőnyegre, behunytam a szemem, és megszólalt a csoda. Körülvett a zene, játszott velem a dallam. Csilingelt, sípolt és búgott és közben teljesen elvarázsolt… És kész lett a vers. „A zene és én…ha keresel, itt ülök a zene közepén…”

Milyen témákat fogalmazol meg, miről írtál legtöbbször? Gyermekverseket szoktál-e írni?

Gyermekverseket nem írtam még. Azt gondolom, az előbbiekből kiderült, hogy a szerelem volt a főszereplő az életem színpadán és így a verseimben is. Az érzések párhuzamban vannak a történésekkel. Ha szeretsz, az elveszítés gondolata is felerősödik. Ha jól érzed magad, nyílik a réten a szivárványvirág.
Borús felhőkből hullnak könnyeid, ha baj van. Téma még minden ünnep. Van mikulás vers, locsoló vers, szülinap, névnap és a négy évszak kimeríthetetlen palettája.

Van-e mentorod vagy kritikusod?

A leányom az, aki már a kezdetek óta ismeri írásaimat. Néha kritikus, néha csak mosolyog. Ő is ír verseket. A barátnőm mindenben őszinte kritikusom, mert ismeri az életem történéseit és az abból fakadó érzéseimet.  Egy kórustársamnak is elküldöm néhány versem. Sokszor könnyes szemmel meséli, mennyire megérintem az ő lelkét is.

SAMSUNG DIGITAL CAMERA

Van egy régi barátom, Ősi Kovács Imre, akivel éveken át sokat beszélgettünk szép dolgokról, hogy fest, rajzol, farag…(akkor még mind a két kezével). Amikor szóba került, hogy verseket írogatok, a költészet lett a mindenkori téma. Sok verset kívülről mondott el nekem. Imádtam hallgatni kellemesen búgó hangját, mely csak megerősítette bennem a vers szeretetét. Már akkor azt mondogatta, írj, írj és írj! Az „Akarok!” jelszóval legyőzte betegségét és újra fest és ír. Bár már csak bal kézzel, de szebben és kifejezőbben, mint valaha. Igazi példakép. Az Ő szavait hallom mindig mögöttem, hogy „menj és csináld, nézd, mennyi út áll előtted!”

Hol jelennek meg írásaid? Hogyan kerültél a Kovács Imre vezette körbe? Tagja vagy-e még más irodalmi társaságnak?

Amikor a lányom bekerült Imre festőműhelyébe tanulni, onnantól kezdve lettem én is tagja az Ősi Kovács Alkotóműhelynek. Imre gondoskodott arról, hogy folyamatosan legyen elfoglaltságunk. Feladatokat kaptunk, és éreztette velünk, hogy milyen fontos, hogy figyeljünk és segítsünk egymásnak. Nagyon sok kedves embert ismertem így meg, többek között Ladányi Mayát, akivel már többször szerepeltünk együtt. Itt megemlítem, hogy engem kb. 30 éve Mayának hívnak. Sok ismerősöm nem is tudja az igazi keresztnevem. Verseimet számos festménykiállításon és irodalmi esten olvastam fel  Egy pályázat során tagja lettem a Batsányi-Cserhát Művész Körnek, ahol ünnepélyes keretek között ART díjat kaptam.

Jelent már meg versesköteted?

Imrével való barátságunk elején egyszer megkérdezte, van-e annyi versem, amiből egy könyvecske lenne. Így lett az első, csak négy példányban készült könyvem, a VARÁZSSZÓ, amiben hozzám írt versek és naplórészletek is vannak. Természetesen egy példány Imrénél van. Egyet a kedvesem kapott, egyet barátnőmnek ajándékoztam. Tagja vagyok egy amatőr versíró csoportnak az interneten. Az ott publikált verseimből egy, „ A csókod íze…” bekerült a SZÁZ SZERELMES VERS című kiadványba, és egy „ Távolléted káosza” a VERSBE ÁLMODÓ című, 2009-es POET évkönyvbe.

SAMSUNG DIGITAL CAMERA

Hurrá, a tenger!

Milyen álmaidat szeretnéd valóra váltani?

Nagyon sok mindent szeretnék még. Apró dolgokat a nagyok mellett. Mindig voltak terveim, vágyaim. Az első, hogy a családomat nagyon, nagyon sok évig boldognak lássam. Az se lenne rossz, ha egy könyvesbolt kirakatában egy bársonykötésű könyvecske állna büszkén, amiben csak az én verseim lennének… Ébren álmodó vagyok. Tudom, hogy minden rajtam múlik. Minden tettemnek eredménye és tanulsága van, és ez így van jól.

Köszönöm szépen, hogy megismerhettünk. Kívánom a magam és a szerkesztőségünk nevében, hogy verselj tovább a saját és mások örömére egyaránt.

 

Anya, hol vagy?

Anya, hol vagy?
Miért nem vagy velem?
Hol vagy? Miért nem fogod a kezem?
Gyere, öledbe hajtanám fejem.
Túrd meg hajam, ez jó volt nekem…

Sír a rög alatt
Rög a sír alatt
Gondolataim a
Tudat alatt…

Anya, hol vagy?
Szükségem van rád!
Miért nem énekel, dúdol a szád?
Oly késő… a semmit dalolnád…
A csend szól-hallgat a kisszobád.

Sír a rög alatt
Rög a sír alatt
Azt hittem van új
a nap alatt…

Anya, hol vagy?
Idézem emlékeidet:
A kedves történet, nézem fényképeidet.
Törékeny alakod, ég színű szemeidet,
A soha nem nyugvó dolgos kezeidet.

Sír a rög alatt
Rög a sír alatt
Szívem a nem múló
Fájdalom alatt…

Anya, hol vagy?
Elszabadult a nem kívánt álom.
Leszakadt rólam, mint a régi szandálom.
A valóság terhe alatt lassan összecsuklom,
Félek bevallani – nagyon is jól tudom.

Sír a rög alatt
Rög a sír alatt
A mindenek fölött
A virágok alatt…

Anya, hol vagy?
Kiáltom kétségbeesve.
Futok szanaszét, alul lelkesedve,
Idegen arcok közt elkeseredve.
Egy márványlap előtt térdre esve…

Sír a rög alatt
Rög a sír alatt
Én pedig saját
Magam alatt…

Vajon mennyi homok van még?

Beleszülettem az életbe
s indul a homokóra
sok fura dolog történik
míg beépülök a napokba…

Édes érzések közé
keserű megtapasztalások bújnak
s míg látszólag ráérősen hull alá a homok
az életet felfedezni indulok…

Játékosan megy az okoskodás
barátokkal hátizsákos kirándulás
mire hazatérek
már nem vagyok iskolás…

A felnőtteknek című ajtó mögött
vajon mi vár rám?
Az igazi kihívások között
már nem fogja kezem Anyám…

Vajon mennyi homok van még?
Sietnem kell, hogy legyen elég?
Vajon hogy van kiszámolva?
Elég lesz minden útra?

Míg a kérdésekre választ kapok
minden reggel a Napba bámulok
magamra veszem fényes sugarát
s elindulok az árnyékaimon át…

Barátnőmnek

Lényed nekem egy csodás barát,
ismerjük egymás örömét, bánatát.
Együtt kedves minden alkalom,
ajándék az őszinte bizalom.

Ha fájsz, ha örülsz,
fejed a vállamon
bármit mondasz
könnyezve hallgatom.

Olyan jó, hogy vagy nekem.
Csat te tudod, mit rejt a szívem
Életem egyszerű, s egy nagy titok,
melyről csak neked szólhatok.

Ha szenvedni látsz, fogod a kezem,
s minden kincsed odaadnád nekem.
Velem nevetsz, ha boldog vagyok,
mindezért csupán köszönetet mondhatok.

Felidézzük együtt a gyermeki múltat.
A kedves emlék soha nem fakulhat.
Nem lehet tér, idő és távolság,
összetart minket az igaz barátság.

Csomag neked

Ha neked mikuláscsomagot készítenék,
elgondolnám, bele mit is tehetnék.
Lenne benne ezer édes emlék,
minden apróságban én magam lennék.
Néhány fénykép-gondolat keretbe,
mit, ha nézel, megelevenedne.
Ősszel írott, lepréselt levélkék,
bármikor írott szerelmes versecskék.
Lenne benne mozijegy darabka,
mellyel felmehettünk a Titanicra.
A bennünket simogató szél
s a hangom, mely hozzád beszél.
Csokorba szedve néhány édes érzés,
bűvöletbe ejtő, mélyen szemedbe nézés.
Megfoghatatlan, bűnbe rántó ölelés,
a magamnak akaró Téged követelés.
Benne lenne még sós ízű gyöngye szemeimnek
s a gombócok, melyek a torkomban nőnek.
Álmok melyek darabokra törnek,
s a szívem, melyben újra rendeződnek…
Nem tudom, mekkora az örök szerelem,
de azt is a csomagba teszem.

Új remények ébrednek…

Mikor a tél hóbundáját levette
Mocskosan szürke palástját
Hanyagul szétterítette.

Elfedett mindent, hogy a tavaszt nehezítse
Aludjon a természet,
Semmi fel ne ébressze..

Kopasz fák erdeje kúszik fel a hegyre
A Naphoz melegedni,
Vendégségbe menne..

A még fagyos ágak recsegve nyújtóznak
A lehullott őszi levelek helyén
Apró rügyek szunnyadnak..

Álmodják a meleget, a tavaszi szellőt
A kék égen habzó
Pille röptű felhőt..

És akkor a tavasz felkapcsolta a Napot
Mely megvilágította mindazt
Amit a tél itt hagyott..

A fekete-fehér világban felsejlik egy örökzöld
S a langyos napsugártól
Libabőrös lett a föld..

Ébresztőt ragyog a Nap, ideje megújulni
Az odukba is bekacsint
Ideje előbújni…

Csicseregjen minden madár, legyen meleg a szívekben
És a tavasz új színeket,
Új reményeket ébresszen….

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások