25 éve halt meg Hegedüs Géza – Ki a polihisztor? Több tudományág összhangteremtő vagy egyszemélyi tudósa. Voltak, vannak s talán lesznek is még effajta kiválóságaink, akikre mint magyar honfitársainkra büszkék lehetünk. Igaz, a szakosodással egyre kevésbedik a számuk. Ha az utóbbi fél évszázadra visszatekintünk, szerencsére még sorjáznak az ilyen fényes nevek: Benedek István, Németh László, Szentágothay János, Vekerdy László… És közibük tartozott az a Hegedüs Géza, aki már negyed százada nem lehet közöttünk: 1999. április 19-én halt meg, 87 éves korában.

Egy polihisztor a közelmúltból és a nyelv - 25 éve halt meg Hegedüs Géza

Sokat-tudói mivoltát megalapozta a gyermekkorától meglévő hatalmas tudásvágya. Korai „szerelme” a história volt; következetesen búvárolta aztán egész életében. Filozófiai és jogi doktorátust szerzett; tanított egyetemen, és hosszú időn át előadott a jövő színészei számára a főiskolájukon. Száznál több könyve fémjelzi gazdag alkotói pályáját. Írt rádiójátékokat, és rengeteg népszerűsítő előadást tartott a kultúra számos területével kapcsolatban. Nevét nem jelzi ugyan a nyelvészet, ám igenis volt kapcsolata a nyelvvel, és nem is akármilyen! Essék szó tehát Hegedüs Géza e meggyőző viszonyulásáról!

Egyik önéletrajzi regényéről szólva méltán vette észre Bodor Pál, hogy ízes, élvezetes és tanulságos a szerző természetes hömpölygésű mesemondása. Azaz: az egyéni, máséval össze nem téveszthető stílusa. Mintegy ennek a magyarázata, kifejtése az, amit Hegedüs Géza még a 60-as évek végén vallott egy interjúban. És nem is csupán szépirodalmi nyelvezetéről!

„[…] A magyarok közül […] Bessenyeit tisztelem szellemi dédapámként. […] Nem hiszek abban, hogy népszerű és elegáns fogalmazás elsekélyesítené a tudományos tartalmat. Dicséretesnek tartom, ha egy esszé stílusát olcsónak nevezik: ha olcsóbb, könnyebben megszerezhető a benne foglalt ismeretanyag. Lehet, hogy a szakmai zsargon szerelmesei idegenkednek ettől, de hogy az ilyen írások tartalma több emberhez jut el, az bizonyos. És szerintem ez a fontos. […] Szívesebben vagyok tudományosan művelt szépíró, mint szépirodalmi dilettantizmussal terhes tudós. […]”

Nagyjából akkoriban mondhatta mindezt, amikor maradandó élményemként közvetlen közelről hallgathattam őt 1968-ban a Kossuth Klubban. „Apák és fiúk” címmel tartott lebilincselően érdekes előadást egy nagy orosz íróról. Még most is hallom a legelső mondat jellegzetes raccsolású kezdését: „Turgenyev ebben a legényében…” De ha már a fonetika síkjára tévedtünk, szóljon ő maga: szintén a hangokról. Mégpedig Illés Lajos irodalmárunk interjújában Lola kutya intelligenciájáról!

„[…] Például az jellemezte, hogy bizonyos mássalhangzókat nem volt szabad kiejteni előtte. Ha »s« hangot hallott, akkor sétálni akart. A »c« […] a cukorra emlékeztette, az »f« pedig a fürdésre. Azonnal elbújt […] Végül szüleimmel franciául beszéltünk, de hiába. Két hét sem telt el, már ezen a nyelven is értett. […]”

Hegedüs Géza nyelvi-nyelvközeli tájékozottságát ékesen bizonyítja a szótár-, sőt akár enciklopédia-készítő hajlama is. Idős korában lepte meg olvasóit a „Tudniillik, tudni illik” című gyűjteményével, amelyben száz fogalomról szólt röviden és ábécé-rendben. Érdemes újraolvasnunk témánkba vágóan például ezeket a szócikkeket: Címek és megszólítások; Nómenklatura; Stílus; Virágnyelv. Nem is beszélve több szólás- vagy közmondás- meg szállóige-elemzéséről…

Egy polihisztor a közelmúltból és a nyelv - 25 éve halt meg Hegedüs Géza

Idézzük még meg a költő Hegedüs Gézát! Gyönyörű vallomása a „Szonett az anyanyelvről”, amelyet így zár:

„Te vagy az otthon és a nagyvilág,
A nyelvtanod törvény, melyen át
a mondhatók szabályait megértem.”

Napjainkban válik igen aktuálissá egy másik Hegedüs-szonett, a „Vitám Bábellel” e kívánsága:

„Oh emberelme, adj egy közösségi nyelvet,
mely összefogja azt a sok ábrándú elvet,
mely közös céljainkról más nyelvtannal ítél.”

Zárjuk megemlékezésünket egy teljes egészében idézendő versével. Címe: „A szó hatalmáról”.

„Te, verstörvények igazgatta szó,
szavaknak jóelőre tervezett
zenéje, melytől széppé lesz a jó,
s igaz élménnyé nő az élvezet,

és ítéletté változik a kép,
amely lelkünkben arcot, testet ölt,
s így megérti az egyes és a nép,
hogy tanítója, aki érte költ

laza szavakból kemény költeményt
és őhelyette mond ítéletet,
verses szavakba foglalja a tényt,

hogy élménnyé tegye az életet –
te, verstörvények igazgatta szó,
a látvány általad lesz látható.”

 

Holczer József

Kapcsolódó cikkünk