Móra Ferenc 140 éve született -„Megtanultam, hogy a kincset a szívében hordozza az ember”-vallja. Író, újságíró, muzeológus, elismert és népszerű szerző, akinek a nevéhez a versíráson kívül régészeti témájú cikkek és a magyar ifjúsági irodalom klasszikusai is köthetők.

Móra Ferenc (Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. – Szeged, 1934. február 8.) író, újságíró, muzeológus. Szegényparaszt családból származott, apja, Móra Márton foltozó szűcslegény, majd szűcsmester, anyja, Juhász Anna kenyérsütő asszony volt. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett.

A század elején a Szegedi Napló munkatársaként került Szegedre. A lapnak 1913–1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amelyik nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904-től a Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa volt, emellett a régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója lett.

Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-től a Világ c. liberális napilap munkatársa volt, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt.
Pályáját versírással kezdte (Az aranyszőrű bárány, elbeszélő költemény, Szeged, 1902; Szegénysoron, Szeged, 1905), később is írogatott verseket (Könnyes könyv, Budapest, 1920). Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója volt. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos stílus jellemzi.

Mint publicista játékosan, ironikus irányban is bátran bírálta a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. Ennek adott hangot a Hannibál feltámasztása c. regényében, amely az író életében önállóan nem jelenhetett meg, csak 1955-ben adták ki Szegeden, azonban ez nem az eredeti teljes szöveg volt, hanem cenzúrázott változat, amely több mint 200 változtatást – természetesen nem az író szándékai szerinti változtatást – tartalmazott. 1956-ban Hannibál tanár úr címmel filmre vitték, szintén az akkori hivatalos kultúrpolitikai „irányelveknek” megfelelően.

1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. 1905-től Az Én Újságom c. gyermeklapba írt, 1922-ig több mint ezer írása jelent itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták, a magyar ifjúsági irodalom klasszikusává tették. Mély barátság fűzte Juhász Gyulához.

1904-ben került a szegedi múzeumhoz Móra Ferenc a természetrajzi tár rendezésére. E tevékenységen túl részt vett a néprajzi gyűjtésben is, de – mint múzeumi szakember – közismertté ásatásai révén vált. Az akkori igazgató Tömörkény István volt. A munkáért a város fizetést nem tudott biztosítani, de annak végeztével Tömörkény Mórát, mint szakdíjnokot maga mellé vette.

Első ásatására Tömörkény küldte ki. 1907-től indult a csókai ásatása, melyet aztán hét szezonon keresztül folytatott. Ez tekinthető egyik legnagyobb ásatásának. Komoly értéket jelentenek az Alföldön, és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti tanulmány. Szeged, 1926).

1908-ban részt vett egy kolozsvári régészeti tanfolyamon, ahol a tudomány akkori állására, és a legkorszerűbbnek tekinthető ásatási módszereken túl alapos tipológiai ismeretekre is szert tett. 1917-től, Tömörkény halálától Móra vette át a Kultúrpalota irányítását. 1920-ban felvette a múzeum numizmatikai gyűjteményének kezelésére Banner Jánost, aki 1925-től már önálló ásatásokat is folytatott a megyében. 1924-től a korábbiakhoz képest nagyobb felületű és több ásatást folytatott a Dél-Alföld teljes területén, illetve még szabadsága alatt is foglalkozott régészettel, például amikor 1932-ben a Balatonnál egy bronzkori urnát bontott ki.

Termékeny író volt, több nemzedékhez szóló. „Közel 30 éve garázdálkodom az irodalomban, összeirkáltam egy kazal könyvet, amiknek nagyon különböző címeik vannak, de egy klisé mindnyájában megtalálható: a magyar paraszt” – írja egy helyen. Akármelyik írását olvassuk is , akárhogyan mutatja is be elbeszélésében Móra a magyar parasztot, minden esetben az írónak a paraszt iránt érzett mélységes szeretetét tapasztaljuk. Írásainak célja, hogy becsülje meg a társadalom a parasztságot, sokkal jobban, mint ahogyan eddig tette. Ezt a rokonszenvet, melyet az olvasó is érez, nemcsak művének eszmeiségével, nemcsak remek jellemábrázoló képességével éri el Móra, hanem a művészi és érzelmi hatás érdekében felhasznált egyéb sajátos formai eszközeivel is. Mórát többek között azért is olvassuk szívesen, mert úgy ír, mintha élőszóval mondaná el történeteit. Kitűnően tud adomákat, érdekes eseményeket előadni, kellemesen tud csevegni. Kedvesen bizalmaskodó, beszélgető modorához, csevegő stílusához az is hozzátartozik, hogy rendszerint nem tér rá azonnal a címben jelzett eseményre. Írásaiban a szelíd, megértő humor tükröződik. Móra világát egy részlettel elevenítjük fel az olvasó előtt.

Részlet: Mihály folyamatba tétele c. novellából:

– Mit akarnak magával? – bámultam rá.
Most aztán kitört Átokháza fiából a vulkán. Ráütött a hivatalos papírt szorító öklével az asztalra.
– Hát benne van az írásban, láthassa! Hogy engöm hat hét múlva folyamatba tösznek! Engömet, aki légynek se vétöttem soha! Forduljon el a csillagos ég a halála óráján is attul, aki ilyesmikkel töszi csúffá a szögény embört! Inkább fogom az asszonyt mög a két gyerököt, oszt magam jószántából nekimögyök velük a Tiszának, de azt nem engedöm senki istenfiának, hogy engöm folyamatba mártogasson! Érti-e, mögmondom magának szömibe!
Nem volt énnekem egy csöpp nevethetnékem sem, míg hányta Mihály a füstöt meg a szikrát. Arra a gyötrelemre gondoltam, amely négy hétig marta ezt az együgyű embert. Az éjszakákra, amelyeken álmában a vízbe mártogatták a csendőrök, és mikor fölébredt olyan vizesen, hogy nem volt a testén tenyérnyi száraz, nem tudott többet elaludni az éber rettegéstől. Ó, tudom én ezt még gyerekkoromból, hazulról, hogy elállt a házunk szívverése hetekre, ha a bakter pecsétes írást adott be az ablakon. Pedig csak adócédula volt, nem folyamatba mártogatás.
Megvártam, míg kiadja a mérgit, akkor vettem ki a végzést a kezéből.
– Hallgasson ide, ember, majd én olvasom el. Érti már? Nem arról van itt szó, hogy maga tétetik folyamatba, hanem az eljárás. Az se folyamba, hanem folyamatba.
– Hát igön. Maguk úgy mondják, hogy folyam vagy folyamat. Mink mög csak úgy mondjuk, hogy víz. Ha folyamvíz, akkor Tisza.
– Az – mondom -, de az se bizonyos. Látja, a maguk pulija is Tisza, mégse folyamvíz.
– No, az nem – mosolyodott el. – Nem is volna jó, ha az volna, mert éppen most fiadzott ötöt.
Most már lehetett vele okosan beszélni, mert mosolygott.
– Látja, Mihály, az ennek az írásnak az értelme, hogy ha maga hat hét alatt be nem bizonyítja az állampolgárságát, akkor visszaveszik az engedélyt.
– Az van benne? – ámult el Mihály. – így meg löhet érteni, de hát akkor miért nem így írják?

Ha Móra Ferenc neve elhangzik előttünk, bizonyára gyerekkori olvasmányként eszünkbe ötlik a Didergő király, a Zengő ABC vagy a Kincskereső kisködmön. Felnőttként föltehetően szívesen olvastuk a Rab ember fiai vagy a Négy apának egy leánya című műveit.

Móra Ferenc életében is a legnépszerűbb magyar írók közé tartozott; születésének 140. évfordulóján még mindig az; nyilván így marad a jövőben is. Könyveit jó olvasni: az olvasó gyönyörködik, néha együtt izgul a hősökkel, közben mosolyog, bár érzi, hogy tragédiákról van szó. Az olvasó szívébe zárja az írót.

Ha az irodalmi érték a szeretetreméltóság -, márpedig ez is irodalmi érték lehet -, akkor Móra Ferenc helye a legelsők között van. Elválaszthatatlan egységben jelenik meg írásaiban a derűs szelídség és a meg nem alkuvó, kemény férfiasság.

Biztos van a polc rejtett zugában Önöknél is, kedves Olvasó, néhány Móra-kötet… Porolják le, s olvassanak a kicsiknek belőle egy jóízű mesét, vagy adják oda olvasni a nagyobbaknak, esetleg időutazást téve kukkantsanak bele Önök is! Felüdülnek lelkileg! Visszapillanthatnak a boldog gyermekkorba! Megvan már, melyik Móra-művel kezdik?

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

 

Hozzászólások