Könyvajánló hónapról-hónapra – Iván Péter hangoskönyv-szerkesztő decemberi ráadás könyvajánlója. Budapest Nagyregény.

Könyvajánló hónapról hónapra 12.3 - Budapest Nagyregény

23 kortárs magyar író vall Budapestről a város születésének 150. évfordulóján. A Budapest Nagyregény 23 kerület-fejezete 23 önkéntes felolvasó tolmácsolásában szólal meg. A hangoskönyv szerkesztője, Iván Péter fogadja a 23 helyről beérkező fájlokat, vág, javít, hangerőt és zajszintet egyenlít, finomít a katalóguscédulán – mindenekelőtt azonban olvassa, hallgatja, habzsolja a Budapest Nagyregényt…

Összejött egy születésnap kapcsán huszonhárom kortárs író. Budapest múltját kíváncsian, borzongva, megilletődve vizsgálgatják, kutatják, sűrítik atomkori legendákká, tovább örökíthető történetekké. Ám a jelenkori Budapest utcáin ilyen vagy olyan okból mindegyikük ázva-fázva, szeretetlenül, az aggodalomtól lázasan kóborol.

A szerzők többsége Budapest jelene elől novelláiban Budapest múltjába bújik. A legtávolabbra Szvoren Edina szalad, az ő nőlelkű tót atyafia a húszas évek Józsefvárosából szállítja költői bölcselmek közepette a szemetet a külső kerületekbe. Sokan helyezik hőseiket pár évtizeddel korábbra, vagy legfeljebb az ezredfordulóra, hogy onnan tekintsenek a főváros régmúltjába.

Vámos Miklós egy olvasótól olvasóig hányódó helytörténeti kiadvány útját követve skicceli fel Óbuda életrajzát; Bartók Imre örkényi ihletésű groteszkje az ötker sakkéletében mélyed el; Simon Márton két távoli szilveszteréj magányos kóborlóit hozza össze zilált ferencvárosi szövegkísérletében; Nagy Gabriella két egymással szemező bérház lakóinak perpatvarai örvén mondja fel a XI. kerület történetét; Tóth Krisztina kötelező kiskatarzist rejtő írásában újra ellátogathatunk a Vidámparkba.

Kiss Noémi Mátyásföld katonai objektumai fölött tesz egy lanyha kört; Szabó T. Anna egy tébollyal sújtott női ág utolsó hajtását ajándékozza meg egy vastapsot érő nagymonológgal; Szécsi Noémi Charlie-parfüm és gépolajszagú csepeli rendszerváltójában pedig fény derül a kötetet elárasztó nutriák eredetére. Krusovszky Dénes újra felveszi a gyermekparalízis szálát és a Pesthidegkúti mozgássérült lakótelepig vezeti. Grecsó Krisztián egy kurtán-furcsán elvarrt belső történettel, talán regényrészlettel járul hozzá a közös munkához.

A visszatekintést Cserna-Szabó András bravúrosan oldotta meg: kötetindítójában egy drogfüggő rockzenész motyogja el a kezdetektől felmenői, a Mandel/Blum/Fiore/Virág család történetét.

A szerzők általában szívükön hordozzák választott kerületüket, bár tipikus, hogy Mán-Várhegyi Réka kőbányai retró kísértethistóriájában a naplóíró kislány bukfencezik örömében, mikor a család átköltözik egy Örs vezér téri panellakásba. Karafiáth Orsolya alakjai keserűen átkozzák Újpalotát, a prózaírónak is remek költő, Závada Péter kispesti látképe pedig lokálpatrióta kiszólásai dacára is lehangoló.

A kemény mag testestül-lelkestül megmerítkezik a jelen időben. Fehér Renátó asszociációs szófolyama Terézváros minden szennyét elénk sodorja. Kemény Zsófi zűrös bulinegyede pedig még be is mutat a szórakozottan kacarászó olvasónak. Tompa Andrea egy központból száműzött pártmamelukot vezet végig Újpest nevezetességein. Németh Gábor lerobbant Lipótvárosi tetőteraszán szabadnapos szexmunkáslány jógázik egy nyolcvanéves túlélővel. Dunajcsik Mátyás külföldre szakadt Léleklátó meleg basszgitárosa a reptéren csodálkozik rá a magyar ugarra.

Háy János meg olyan gyilkos gúnnyal figurázza ki választott kerülete (amúgy jelenlegi lakhelye!) sznobériáját, belterjességét és kirekesztő hajlamait, hogy még egy magamfajta borsodi tahónak is megesik a szíve a budai lankák őslakosain. Még nagyobb látószögű Kemény István Duna-standupja: ő egész hazánk mentalitásáról állít fel elgondolkodtató diagnózist.

Hogyan lesz ebből a huszonhárom novellából nagyregény? A szerzők időnként átintegetnek egymás szövegeibe, referálnak írótársaik történeteire, betessékelik kerületükbe egymás alakjait. Vándormotívum a fővárosba aranyesővel hazalátogató Houdini, de gyakran feltűnik pár fontosabb család- és pártfunkcionárius, kocsmáros is, bár a sok használatban egészségi állapotuk és státuszuk fokozatosan hanyatlik.

A közromlás betetőzéseként az utolsó novellában, Dragomán György levegőtlen soroksári noirjában már csak egyetlen szerencsétlen figura vergődik családja régi házának padlóján leláncolva, kivégzőire várva. De a Budapest-mintás szatyrot, azt még utolsó perceiben is a mellére szorítja…

Az olvasmányos, változatos antológia óhatatlanul magán viseli huszonhárom szabad szellemű, világlátott, érzékeny budapesti írástudó aktuális lelkiállapotának fekete lenyomatát is. És nem baj, hogy a 150 gyertya itt csak halványan pislákol. Lehet, hogy éppen emiatt lesz a Budapest Nagyregény valódi irodalmi emlékkönyv.

(Nagy köszönet a kerületeknek hangjukat kölcsönző huszonhárom megszólaltató felolvasónak: Csernenszky Lászlónak, Fekete Ágnesnek, Fischborn Reginának, Forgács Sárának, Gulyásné Vastag Irénnek, Győryné Csomó Ildikónak, Haranginé Simon Tímeának, Jancsó Saroltának, Dr. Juhász Gabriellának, Juhászné Gyurka Ildikónak, Kelemen Erzsébetnek, Király Ildikónak, Korek Máriának, Kosztel Krisztinának, Mach Andrásnak, Michaletzky Krisztinának, Mikó Zsuzsanna Eszternek, Nagy Ágnesnek, Pál Erzsébetnek, Petrányi Juditnak, Rácz Brigittának, Stáhl Eszternek és Vass Istvánnak.)

Iván Péter – Könyvajánló hónapról hónapra 12.3 – Budapest Nagyregény –  ’23. december

Könyvajánló hónapról hónapra 12.3 - Budapest Nagyregény

 

Forrás

Hasonló cikkeink