Rendhagyó irodalomórára érkezett 2018. december 15-én a Csepeli Mátyás Király Általános Iskolába Csórics Balázs színművész, intézményünk régi diákja Turúné Tóth Anikó meghívására. A 6. z osztály tanulói Arany János: Toldi Előhangjával ismerkedtek meg.

Csórics Balázs színművész

A művész bevonta a tanulókat a képalkotás izgalmas folyamatába, így a mű élményteremtő megismertetésébe. Az ily módon megszerzett tudás lehetőséget teremtett az önismeret, a képzelet, a kreativitás és az érzelmek kifejezésére, fejlesztésére. Sőt, a saját élményeiken, reflexióikon átszűrve meg is érthették az Előhangban leírt világot. Az is tudatosodhatott a gyerekekben, hogy a képzelet során kialakuló érzelem energizáló, mozgósító hatású, amely következtében eredményes lehet a tanulás. A szöveg ritmizálása pedig a bevésést, a könnyebb megjegyzést segítette. A foglalkozás végére az Előhang filmváltozatát is leforgatták.

A következő interjú az irodalomóra utáni beszélgetés eredményeképpen jött létre.

Hol végezted az iskoláidat?

Itt kezdtem a Csepeli Mátyás Király Általános Iskolában. Egy másfél éves kitérőt tettem 3-4. osztályban a Magyar Rádió Gyermekkórusába, aztán visszatértem ide, és itt fejeztem be az általános iskolát. Innen a Veres Pálné Gimnáziumba mentem, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szereztem zenés színész diplomát.

Miért választottad a színészi pályát?

Azt hiszem, mindig színésznek készültem. Már pici koromtól része az életemnek a zene, mindig szerettem verset és mesét mondani. Ha mélyebben belemegyek, azt hiszem, azért lettem színész, mert mindig is foglalkoztatott, hogy az emberek miért viselkednek úgy, ahogy. Mi hajtja őket, mi a motivációjuk, mi fáj nekik, mi ad erőt, hogy működik az élet. Ezekre a kérdésekre keresem a választ a mai napig a színházban.

Hol és milyen szerepekben láthatott a közönség?

Valószínűleg a legismertebb a tévés munkásságom. 4,5 évet töltöttem a Barátok közt című sorozatban, ami összehasonlíthatatlanul nagyobb felület, mint a színház, de emellett persze folyamatosan dolgoztam színházban is. Megfordultam a Madách Színház deszkáin több előadásban, 4 évig voltam tag a József Attila Színházban és 7 évig voltam része a Vámpírok bálja produkciónak.

Az általános iskoláddal a mai napig tartod a kapcsolatot. Milyen rendezvényeken szerepeltél?

Igen, több alkalommal szerepeltem a különböző rendezvényeken, hadd említsek néhányat.

A 2015-16. tanévben megemlékeztünk a költészet napjáról könyvtári foglalkozás keretében. A foglalkozást a jelenlévő Rostás-Farkas György József Attila-díjas író, költő, újságíró az életéről, irodalomhoz fűződő élményeiről, példaképeiről szóló gondolatai és az én zenei előadásom zárta.

A korábbi években Bakos-Kiss Gábor színművész kollégámmal 1956-os emlékműsort adtunk az iskola tanulóinak.

2016-ban író-olvasó találkozó volt Weninger Endrénével, a Kölyökkorom kalandjai írójával. A jelen lévők a szerző és a szereplő diákok olykor humoros, olykor megható szavai nyomán bepillantást nyerhettek egy egyházi iskola mindennapjaiba, és megismerkedhettek a történet egyik valós szereplőjével, Soós Ritával. Gyöngyösi Szabó Katalin előadóművésszel pedig zenés-prózai előadással színesítettük a programot.

2018-ban rendhagyó irodalomórára érkeztem volt osztályfőnököm, Turúné Tóth Anikó meghívására.

Mit üzensz a Csepeli Mátyás Király Általános Iskola diákjainak?

Ha visszatekintek az életemre, azt kell mondanom, hogy mindennek megvolt, megvan és meglesz az értéke, értelme és funkciója. Akármilyen közhelyesen hangzik, minden okkal történik. A dolgunk az, hogy minden pillanatot megtanuljunk megélni, és kihozni belőle a lehető legjobbat.

Amire engem nevelt az élet: mindennek megvan a maga előnye. Ha kívülálló vagy, úgy és olyan sok mindent látsz, mint senki más. A feladatod megtanulni kifejezni, mit látsz, és mi van benned. Megmutatni, milyen erő rejlik a látásban.

Ha központi figura vagy, olyan erős hatásod van a figyelemre, mint senki másnak. Amire figyelsz, amit csinálsz, azt mindenki csinálja. A feladatod: megtanulni kívül maradni. Megnézni, mire és miért irányítod a figyelmed. Megmutatni, milyen erő rejlik a figyelemben.

Összességében azt hiszem, hogy ennek a két végpontnak kell megtanulniuk beszélgetni. A központnak a peremmel. Mindkét feladat nagy, de nagyon megéri. Nincs nagy titok. Figyeljetek egymásra, mert abban van az igazi erő, és olyan lehetőségek kapuját nyitja, amikről álmodni sem mertek.

Mindenkinek megvan a maga szerepe, mindenkinek megvan a maga képessége. Keressétek meg magatokban és egymásban! Játsszatok, kutassatok, fedezzetek fel!
Jó mulatást hozzá!

 

Kozák Ágnes, Turúné Tóth Anikó tanárnők

 

 

 

Hozzászólások