Búcsú – Sokáig halogattam ennek a búcsúzásnak a megírását, mert nagyon nehéz. De már nem várhatok. Három nap múlva temetik Évikét. Nagy L. Éva költő, szerkesztő, újságíró az, akitől most búcsúznom kell. A Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének nagy veszteségei voltak az utóbbi hónapokban.

Antalfy Pista bácsi és Nagy L. Éva a két évvel ezelőtti karácsonyi összejövetelen

Szeptemberben veszítettük el Antalfy István 95 éves költőt. Októberben Kiss András fotóművész hagyott itt bennünket 89 éves korában. És december 22-én – 65. életévében – elhunyt Nagy L. Éva költő, a Baráti Kör titkára. Túl fiatal volt ahhoz, hogy örökre elmenjen!

+ Nagy L. Éva (1954-2019) Kecskeméten született Szakálas Éva néven. Szüleit gyermekkorában elvesztette, s ez a tragédia egész életét meghatározta. Az árvaság érzése, a sors kegyetlen kiszolgáltatottsága miatt nehéz esztendők vártak rá. Mindvégig Kecskeméten élt.

A kereskedelemben dolgozott, vezető beosztásban. A Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének titkára, az Üzen a Homok című irodalmi folyóirat alapítója, főszerkesztője és a Toll és Ecset Alapítvány alapítója volt.

A versek írásában találta meg a megnyugvást. Öt verseskötete, két hangoskönyve (internetes kötete) és három verses kifestőfüzete jelent meg. Igaz Barát címen zenés-verses CD-lemeze is készült. Tagja volt a Magyar Újságírók Közösségének (MÚK). 2006-ban irodalmi munkásságáért és példamutató emberi magatartásáért Fehér Mária-díjban részesült. 2012-ben Art–Arany díjat kapott a Batsányi-Cserhát Művész Társaságtól. Fáradhatatlanul dolgozott a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Köre programjainak szervezésében és összetartásában.

2013-ban Alkotói díjat kapott a Montázsmagazintól riporteri munkájáért. A magazin ÍRÓKLUB rovatában jelentek meg a riportjai. Örült annak, hogy ország-világ elé kerültek azok az emberek, akiknek kiváló írói vénájuk van, vagy az ecsetet forgatják nagy könnyedséggel. Az is lehet, hogy gyémánthúrok zengenek a torkukban.

Vidáman, mosolygósan

Teret adott azoknak is, akik nyugdíjba vonulásuk után fogtak az íráshoz. Ehhez a nagyszerű időtöltéshez, melynek során kiírják a lelkükben felgyülemlett szép gondolatokat vagy a bánatukat. Öröm volt számára, ha fiatalokról írhatott. Ő már tudta, hogy mennyi kitartás, munka és kellő alázat szükséges az életben ahhoz, hogy bármit is elérhessenek.

„Büszke leszek arra, ha valaki is sikereket ér el ezáltal, hogy szerepeltettük az újságban” – hangzott el egy vele készült interjúban.

Bámulatos gyorsasággal készítette elő közlésre a színvonalasnál színvonalasabb interjúkat. Kereste az alkotóművészek, írók és költők életének, lelki rezdülésének azon pillanatait, amikor és ahogyan megszületett az elhatározás: a művésszé válás óhajtása és vágya.

Az olvasók pedig hálásak voltak – ez kitűnt a kommentjeikből -, hogy a kortársak életútjának bemutatásával egyre többet tudunk meg küzdelmeikről, álmaikról, emberségükről és művészetükről.

Lírai versei időtállóak. Nagyszerű szóképek, megszemélyesítések vetítik elénk a borongós életutat. A fájdalom kiáltása hangzik, és mi megcsodáljuk a borzalmasan szépet.

Nagy L. Éva: Hálaadás

szunnyad a lelkem megpihent
nem fáj talán már semmi sem
mint anyaméhben magzatot
óv véd ma már egy szent burok
köszönöm neked Istenem
hisz te véded az életem
átsegítettél jól tudom
gyötrelmes nehéz napokon
hogy mit mérsz reám –
nem tudom
de tiéd ma már éjem
s nappalom

Unokáit nagyon szerette. Sokat fáradozott értük, hogy nekik jobb életük legyen. 

Nagy L. Éva: Unokáimhoz

reám szakadt az égből
két fénylő darabka
lobbanó alkonyi fények
fejem felett szétrepültek
s lelkemben feszültek
unokáim enyém lettek
Istennek volt ily nagy terve
lettem anya apa
szigor és szeretet fénylő csillaga
lelkemben ifjúvá váltam
nem sírtam nem kiabáltam
a teremtés örömcsillagait
fedetlen szívemhez emeltem
hiszen ők a véremből lettek
láva vagyok melegítek
az életemet felcseréltem
forrás leszek itatgatok
a bánattól eltakarok
mindig értük imádkozom
amíg kellek velük vagyok
jönnek szelek jönnek fények
átélünk mi jót és szépet
nem várok és mégis kapok
szemük ragyog
boldog vagyok
csak ennyi, mit hátrahagyok

„2020. január 9-én 13.00 órakor búcsúzunk tőle a Kecskeméti Köztemetőben. Aki a sírhoz szeretne virágot vinni, édesanyám kérésére fehér virágot tegyen! Köszönjük mindenkinek a részvétnyilvánítást és az együttérzést!” (Kunkli Éva)

Nagy L. Éva: Istenem

a szám félkörívére tapadt
az éjszakák didergése
a tiltás jégverése
a könnyek keserű íze
a köznapok szigorúsága
a hétköznapok magánya
a törtszárnyú madár
segélykérő hívogatása
kitárt könyörgő karjaimmal
zsoltáraimmal
így jövök hozzád
zuhanok hozzád
Istenem

 

 

Isten legyen veled, Évike! Köszönök, köszönünk mindent!

 

Weninger Endréné

 

 

Hozzászólások