Több mint öt évet kellett várnunk arra, hogy Bornemisza Attila megajándékozzon minket, olvasókat új kötetével. 2018 végén jelent meg a költő várva várt versgyűjteménye, amely az Emberarcú magasságok címet kapta.

„Versei hatnak, megragadnak, felemelnek, ha játszik, elbűvöl a szavaival, bravúrjaival, mert varázsló is, érzések, szavak, rímek, formák hajlanak keze alá” – írja Takács Tibor költő szerzőnk versei elé. Ily’ módon mutatja be a kötet Bornemisza Attila életének korszakait, melyek nem választhatók el a közösségtől, a hazától, a magyarságtól, a történelemtől. Költészete az egyéni és a közösségi lét szépséges lírai megjelenítése, a görög-latin örökség őrzője.

Gyermek- és ifjúkoráról, az indulás éveitől a tizenkettedik könyvig megtett út szépségéről, nehézségéről, a gyökereiről, a „nehéz” örökségről, családról, a 2018-ban megjelent új kötetéről beszélgetek Lovag Bornemisza Attila költővel, íróval, a Cserhát Művész Kör elnökével.

Elsőáldozóként

Kérlek, mesélj magadról, gyermekkorodról és a családról!

Veszprémben születtem, egy ősi püspöki városban, ahol a kemény pártrendszer ellenére is volt az iskolákban hitoktatás, és minden vasárnap templom, misére járás. Polgári család volt a miénk, ami amúgy is rányomta bélyegét az ifjúkorra. Hitmegőrzés és család. Szüleim nagy súlyt fektettek a zene, a sport tanulására, így először csellón, majd zongorán, végül gitáron tanultam a zeneiskolában. A sportok közül pedig a birkózás és a labdarúgás tetszett a legjobban, mindkettőt míveltem is, persze alapfokon. Édesapám rúdugró volt. Olimpikon, és hatással volt az én sportolásomra is.

A város szépsége elbűvölt, igy gyerekkoromat a Bakonyban és a Balaton partján, Balatonfüreden töltöttem nagyrészt. Nagymamámnak volt kis háza, szőlője. Így bejárhattuk a csodák földjét, Veszprém megyét. Később „régészkedtünk” kis barátainkkal, és a Gulyadombon kiástunk római cserepeket, római pénzt. Ezzel fel is hívtuk a helyi régészek figyelmét arra, hogy mennyi mindent takart a külső városrész. Így éltünk. Anyám, Ihász-Kovács Éva vegyészként, tudományos főmunkatársként a Veszprémi Egyetemen, nevelőapám, Cserhát József pedig újságíróként a Naplónál dolgozott. Sokat utazott, riportokra járt, hisz költő is volt. Anyámat egy vegyi robbanás miatt megoperálták, de a szeme világa megromlott, csak a homályos látásig kapta vissza. Ekkor újból elkezdett írni. Mivel már gyermekkorában Márai Sándor fedezte fel, nemsokára Máraiéknál volt két évig Lola asszony felolvasónője.

A kis csellós

Hol végezted a középiskolát? Hogyan alakult az életed az érettségi után?

Várpalotán a bányaipari szakközépbe jártam, majd utána hazajöttem Veszprémbe. Itt még az asztalosságot is kitanultam, ám édesanyámat váratlanul lehelyezték Somogyba népművelőnek, és én is vele mentem! Ott új élet kezdődött Marcaliban, Sávolyon és végül Somogyfajszon. Megszerettem a falusi életet, a kedves embereket, akik minden munkára megtanítottak.

Sok magyar városban éltél. Melyek ezek? Hol érezted magad igazán otthon? Melyik városhoz fűz a legszebb élmény? Ha átéltél ilyet, kérlek, oszd meg velünk!

Igen. Veszprémben, Marcaliban, Kaposváron, Pécsett, de később mint újságíró gyakornok szinte minden városban egy pár hónapot. Nem volt olyan hely Magyarországon, ahol ne éreztem volna magam jól, egyik helyen ezért, a másik helyen azért.

Képes Újság fesztiválon

Már a felvezetőmben utaltam a „nehéz” örökségre. Hogyan hatott rád édesanyád költészete, emberi magatartása, mindig másokért való küzdelme? Mennyire határozta meg életutad? Valóban „nehéz” örökség ez?

Nagyon büszke voltam, hogy a szüleim költők, újságírók. De akkor még gyermekien nem érdekelt annyira. Mindenhol büszkén azt mondtam: „Anyukám a második Petőfi”! Nehéz örökség? Igen! A cserháti, a Bornemisza és Ihász-Kovács Éva öröksége nagyon fontos irodalomtörténetileg. Oda kell figyelni, és rengeteg munka ez, de szívből csinálom! Látod, ezért időm se nagyon volt a saját irodalmamra, noha írtam mindig verset, de talonba raktam, hogy egyszer majd foglalkozom vele. Visszatérve a családi örökségre, rengeteg tervem van még, de a Cserhát Józsefről elnevezett körben is – mint elnöknek – kiválóan kell dolgoznom, hogy ez a munka fennmaradjon! Egyszer Fodor András Kossuth-díjas költő azt mondta: „Nagyobb dolog a ti művésztársaságotok, mint az Írószövetségi munka, mert ez legalább fennmarad az irodalomtörténetben, és ki tudja, merre megy a szövetség hajója”.

Édesanyámmal, Dáma Ihász-Kovács Éva költővel, esztétával egy országos fesztiválon

Mikor írtad első verseidet?

Első versemet 5. osztályos koromban írtam, amikor egyik padtársam apukája kifestette az osztálytermet, és a versem felkerült a faliújságra! Otthon azonnal elmondtam, és kértem, feltétlenül tessék megnézni a csodás versem!

Kik a példaképeid?

Elsősorban édesanyám, Ihász-Kovács Éva költő, majd Cserhát József nevelőapám, a híres népi író, Nyugatos költő. De a türelemben: Buddha, a szeretetben Jézus Krisztus, a politikában Gandhi, számtalan zeneszerző, énekes. A könnyűzenében: Szekeres Adrien és az ABBA, Beatlis, Omega, Illés.
A zeneszerzők közül Mozart, Beethoven. A költők, írók sorából Ady, József Attila, Batsányi János, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Kazinczy Ferenc, a „Nyugatosok” mind. Mindenki, aki tett a hazáért! Nem politizálok, inkább úgy mondom: alanyi magyar vagyok!

Attila 23 évesen

Elnöke vagy a Cserhát Művész Körnek. Mesélj nekünk Cserhát Józsefről! Miért éppen róla kapta nevét a Művész Kör?

Cserhát József Veszprém város díszköltője volt, halála után engedélyt kértünk édesanyjától és párjától, Ihász-Kovács Évától, hogy a mi kis veszprémi ifjúsági irodalmi klubunkat hadd nevezzük el róla. Egy szép ünnepség keretében meg is alapítottuk a Veszprémi Cserhát klubot. Nagy múltú költő, a Kelet Népétől az Erdélyi Helikonig nagy irodalmi munkásságot tudhat magáénak Aztán fejlődött a klub, és amerre mentünk lakni, vittük a kört magunkkal, így lett mára országos társaság. Közben Veszprémben megszűnt a klub.

Cserhát József Batsányi-díjas költő, a kör névadója – Utolsó képe, 1969.

Kik voltak a Batsányi-Cserhát Művész Kör megalapítói? Miért vettétek föl a Batsányi nevet?

A Batsányi nevet azért vettük fel, mert Cserhát József költő a Batsányi kultusz zászlóvivője volt. A Tapolcán született Batsányi János forradalmár költő és felesége, Baumberg Gabriella költőpáros ünnepségein részt vettünk, és úgy éreztük, hozzátartozik névadónk munkájához. Édesanyámmal alapítottuk meg 1996-ban, de a név még nem hivatalos, mert jogelődje, a Batsányi Társaság jelenleg nem üzemel, így csak odaírjuk és várjuk az engedélyt. A Társaság vezetői: Bornemisza Attila elnök, Dáma Dezső Ilona író, országos titkár, Dáma Simon M. Veronika művészeti vezető. A csoport kulturális és segítő vezetői: V. Sándor Irén költő, festőművész, Sándor István József festőművész, Kascsák József festőművész, Sipos Mari költő, Kiss Rita textilszobrász, Dáma Erdős Anna költő, Frankóné Kecskés Borbála költő, Bartók Anikó költő,Balázsi Judit előadóművész, Bacsa Ferenc operaénekes és sokan mások.

Mikor és ki alapította a ma is létező Délibáb művészeti folyóiratot? Mit lehet tudni a lapról? Kaptok-e valahonnan támogatást?

1992-ben a hűvösvölgyi házunk ebédlőjében anyukám kijelentette: „Délibáb az egész mai irodalom”. Jelen volt Dr. Györgypál Katalin, a Kláris és Porubszky Ildikó, a Zsarát főszerkesztője is. Én pedig rámondtam: Alapítsuk meg a Délibáb újságot. Mivel mindenki helyeselt, már az évben karácsonyra egy 8 oldalas kis újság el is készült. Először az Art XXI Alapítvány, a Nemzeti Alapítvány, a Magyar Országgyűlés, Takarékszövetkezetek, a II. kerületi Önkormányzat, a Miniszterelnöki Hivatal, a Nemzeti Kulturális Alap, később a XVI. kerületi önkormányzat, majd mára a kör saját magát támogatja a tagjai által, de néha kérünk rá támogatást. Elsősorban a kör tagjainak írásai, festők alkotásai jelennek meg benne, másodsorban a tehetséges irodalmi műveknek /nem tagoknak/ is helyet adunk. Mára van honlapja is: www.delibab-cserhat.hu – A lap irodalomtörténetet, a kör híreit adja közre. Mostanra már nagy az olvasótábora.

 Folytatás következik…

 

Bornemisza Attila

Emlékezés Édesanyámra,
Ihász-Kovács Éva költőre

Homokvár alá eltemetett élet.
Homokszó szavakkal köszöntelek Téged.
Arannyal öntöm le szobrod az Időben,
mert most a Létben itt állunk kidőlten.
Fénysugarak a fák, a virágok kokárdák.
Mindez alig látszik, melledre felvarrták:
felvarrták az élet fenti angyalai,
emléknapodon kopogtat Valaki.
Valaki? Egy költő szétszórja rímeit,
s csodálkozva kérdi, mi történt, íme, itt,
mennyországba lépett kedves Anyám, Éva?
Ünnepli a család és az egész Éra
és minden művészköri tagja,
aki az Ő kezét csak egyszer szorította.
Ünnep légyen nálunk, ünnepel a Fáma,
Gombokat szabott a sors a ruhádra.
Pedig hogy szenvedtél, ezer bajjal, Anyám.
Most pedig énekelsz az Úrnak asztalán?
Lángos betűk írták nevedet az égre.
Elmondják, hogy boldog mindőnk Évikéje,
Hisz már klasszikus vagy, írja épp egy honlap.
Nyugalmat találtál a mennyei Honban.
Szeret a családod, Édesanyám Évi,
ezt a szeretetet felnőtt fiad méri,
kinek a szeretet fénylik homlokáról
és az ő szerelme egy Angyal, egy bátor,
nem ismerhetted őt meg még igazából.
Hiszen csak ködből van, fején az égkendő,
ma is ünnepellek, s néha szól a költő:
legyen emberséged versekből felöltő,
Éltél jó sokáig, lelkem tiszta Anyja,
Arcodon Szűzanya mosolya maradt ma,
aki családunkat szívébe fogadta.
Legyen meg a békéd százezer alakba’,
s álmod mindig tiszta, mennyei ablakban.
Matriárka voltál e kedves családban.
S ma itt ünnepelünk gyászos- boldogságban.
Hosszú-hosszú évek raktak rád bilincset,
emelt fővel bírtad sok- sok szenvedésed.
Szerettünk, jó anyám, szerettünk Tégedet.
Emléknapodon ünnepeljük szíved.
S ha elmúlik e nap is, megmaradunk neked.
Fenn a mennyországban is szeresd Tieidet…

/Ma éppen öt éve mentél fel a Mennyországba…./

Éjszaka

Álmosan kúszott felém az éj, a sötét…
Reám villantva némán alélt tekintetét.
Köröttem alvók halk szusszanása.
Furcsa monoton zaj senki se lássa,
Hogy véled most az éjben találkozom.
Múzsám, költészet, istenek álma.

…és jő andalogva, csendben a Gondolat…
Lopva, surranva jő s te add meg magad…
közben jeges szél süvít az éjszakába…
De te csak tobzódj… megújult vágyakon…
s fennkölt gyötrelemmel várj a Múzsára.

Még látod, hogy rohan a perceken az idő…
de az agykéreg már tétova, feledő..
s lassan nehezülnek a szemek…
de nem! riadok fel.. én költő leszek,
s a kályhában még nem hamvad el a parázs…
s pislogva bámulja készülő versemet…

S írni késztet az éjben – egy titkos vágy – a Hang…
egy tv halkan felzeng itt alant,
alkotni egyre, alkotni vágyom,
a Múzsa, a kedves egy székre állott,
hogy jobban lássak az éji világban…
tartja lámpának a holdvilágot…

Ének a Néphez

Én, a nép fia énekelek és kitárom szívemet feléd,
te hajnalszépségű barátnőm,
lélektestvérem aki megmaradtál és bennem élsz,
Mint ikerkiáltás olyan a reggel,
nem veszett el a sóhaj, mert benne vagy a fényben immár,
mely szórja színeit a földnek,
hogy a búzatáblák feltöltődnek, s ebből lesz majd a kenyér.
Ne félj, szárnyalok Néked, mint pacsirta,
de szállok fenn, mint a sas,
magas felhők fölé viszem lelkedet,
és sóhajtásom is egy lehet Veled,
te Fény – testvérem, aki vagy.
Lehet egy kósza Pillanat, de átkarollak
És eléd viszem a világot, hogy világod napfényes legyen.
Völgyben és hegyen is ott állsz harcra készen?
Amíg az angyalok sírnak az éjben.
Hisz te vagy a végzet, Sors minden!
Rád aggatom a hitem, s hitetlenségem,
Mert várt időnk nem járt még le,
Dőre angyalok sietnek és tűnnek el az idő molyrágta tengerében!
Te ében, te szép, te csúnya,
Te hat fehér paripa, ez hazánk,
S a koporsóját már átfestették trikolórra,
Várj, jövök, maradj, menj!
Mégis állj! Üt az órám, menni kell,
Mert a világnak élni kell! Itt vagy, harcostársam?
Átalakítjuk ezt a világot. Nekem a fáradt,
Eres kezű emberek sírása a patak,
Könnyeiket iszom, és erőt adnak a megbecsüléshez,
A néphez melyből származom!
Gyere, ne várjuk meg az estét,
Örökre itt légy, te szélpajtásos leány,
Csodám, aki megtanult élni, és szabadon száll!
Ne hagyj itt! Megyek, és szállok én is!
Elmúlt a látomás, most békésen pihegnek a fellegek.
Ők is csak reád vártak! Nagy fehér fényként
Borítsd be a földet verseim aranyával:
Várlak mindig, jöhetsz, de úgy, ahogy vagy,
Munkaruhában, kócos hajjal és álmos szemekkel is,
Mert így vagy igaz és nem hamis.
Ébresszük fel az emberiséget!
Béke vagy, és így hívlak Téged!
S várom a feloldozást!

 

 Orosz Margit költő

 

 

Hozzászólások