,,A művészet finom és érzékeny hártya közöttünk és a világ szíve között, és persze jobb, ha az embert vékony hártya borítja, nem pedig páncél.” (Hermann Hesse)

 

nagylaci7

 

Kedves László, kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

Életem kecskeméti iparos családban kezdődött 1935. május 10-én, akkor hatalmas jégverés volt Kecskeméten. Ha gyerekként kérdezték: Mikor születtél, Lacika? – azt mondtam, „jégvejjés”-kor. Összes rokonaim fémiparosok voltak. A kecskeméti Piarista Gimnáziumba jártam iskolába, de sajnos államosították. Amikor visszakapták a tanítási jogot, folytattam a gimnáziumot a piaristáknál. Azóta is hálás vagyok nekik.

Mi a végzettséged és a foglalkozásod?

Biológus vagy botanikus szerettem volna lenni. Az egyetem szóba se jöhetett az egyházi iskola miatt, még Rákosinak is írtam ez ügyben. Édesapám helyre billentette az agyamat, és saját családi műhelyünkben lettem esztergályos. Aztán saját speciális műhelyt csináltam (én lettem a piszkos maszek), és aranykoszorús mesterként mentem nyugdíjba. A műhelyt két gépészmérnök fiam kiválóan viszi tovább, amire nagyon-nagyon büszke vagyok.

 

nagylaci1

 

Vissza a fiatalságomba: Korán érdeklődtem a művészetek iránt, a piaristáknál egy Fux nevezetű világi (nem pap) volt a rajztanárom, sokszor megdicsért. Egy magyar dolgozatomra miniszteri dicséretet kaptam, szavalóversenyen első lettem. A kamaszkor körül a festészet érdekelt, de a barátaim azonnal, amint a kép kész lett, elhappolták, így felnőtt koromra egyetlen kép maradt. Így nem tudom bizonyítani tudásomat, de azért nem, mert akkori barátaim a forradalom alatt egytől-egyig disszidáltak: Báron Tibi, Rendecki Sanyi, Kiss Tibi…

Ezen körülmények miatt a képeket nem vitték magukkal, így nem tudok a hollétükről. És jött a dologidő otthon: nősülés, munka, megélhetés, és a festésnek vége lett. Nem is gondolhattam rá. Jött a család.

 

nagylaci2

 

Mikor kezdtél el újból komolyabban festeni?

Amikor említettem, hogyha nyugdíjba megyek, majd festeni fogok, csak nevetgéltek körülöttem, nem hittek nekem. Azt szeretnék ők látni! És valóban, negyvennégy év után újra kezembe vettem az ecsetet, és még magam is csodálkoztam, mivel igazán jól sikerült az első kép ennyi idő után.

Mit jelent számodra egy-egy kép elkészítése?

Számomra a festés egy csoda. Amikor elkészül egy kép, kettéválok, és lesz belőlem egy művész és egy hétköznapi ember, aki csodálja az alkotót, és ez nagyon jó érzés-élmény. A technika, amivel dolgozom, nem tervezett, ki sem tudom fejezni, csak a szem, az ösztön és az ecset diktál. Szeretem az egyszerű és természetes dolgokat.

 

nagylaci3

 

Mik a kedvenc témáid?

Nincsenek kedvenc-témáim, de ha mégis, a természet az. Hiszen fiatalon botanikus akartam lenni, az otthonom körül rengeteg hatalmas növény és fa van.

Laci, emlékszel még, hogy mikor találkoztál a Költők Baráti Körével?

Annak már közel tíz éve. Nagyon-nagyon sokat köszönhetek Nagy L. Évának és Kovács István Józsefnek azért, hogy az emberek megismertek mint festőt. Évikét még munkahelyén ismertem meg és biztatott, hogy menjek el a Költők és Írók Baráti Körébe. Ők szervezték, és nekik köszönhetem, hogy az Erdei Ferenc Kulturális és Konferencia Központban több ízben is kiállították a munkáimat. Évike biztatott, hogy ne csak fessek vagy fát faragjak, hanem írjak is. Rengeteg élményem és történetem volt, és még van ma is, ami kikívánkozik. Így lettem a Baráti Kör tagja és a Toll és Ecset Alapítvány önkéntese.

 

nagylaci4

 

Milyen vágyaid, álmaid vannak még?

További életem vágya és álma egyszerű: ha az eddigi életemben megélt és elért dolgok tovább sikeresen folytatódnak, már boldog vagyok.

Milyen üzenetet tudnál megfogalmazni a jövő nemzedékének?

A mostani fiatalokat csodálom, mert jó magasra teszik a mércét a jövőjüket illetően. Ez helyes… Az az ember, aki olyan tükörbe néz, ami őszintén megmutatja képességeit, és nem „görbe” a tükör, akkor mindig többre és többre törekszik, boldog és megelégedett ember lesz. Őszintén kívánom, hogy váljanak valóra álmaik…

 

nagylaci5

 

ESZMEFUTTATÁS: Vallom, hogy a léthez nem szükséges más, csak nőstény és hím, azonban a „Jelen-Lét”-hez tudás, művészet és lélek szükségeltetik, máskülönben pár kiló hús vagyunk. Ha jelenlétünkről elgondolkozunk, rájövünk, hogy „mai” világunk életre-halálra ítéltsége, bármilyen furcsa is, de nem a mi (emberek) döntésének függvénye. A globalizáció egy ránk erőltetett szűk egyenruha, amely az egyéniség elpusztítása mellett elsilányítja a művészeteket, eltörli a népek színes jellegzetességeit. Tagadja a szeretet szükségességét. Az érvényesüléshez elég a kapcsolat, a pénzszerzéshez elég a könyök. Az érző ember előtt egyre inkább világossá válik, hogy szeretet, a másik ember megértése és tolerancia nélkül a jövő elképzelhetetlen. A világ megmaradásakor a FENTI segítség kell és rendületlenül hinni a jóságban.

 

nagylaci6

 

Lacikám, nagyon szépen köszönöm neked ezt a beszélgetést és dicsérő szavaidat. Büszke vagyok a barátságodra. Nemsokára köszönthetünk téged a 80. születésnapodon.

A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet. Most már csak alkotással eltöltött boldog napjaid legyenek, a Teremtő segítsen továbbra is!

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások