BIBLIOTERÁPIA avagy gyógyulás olvasással – Az irodalom mint „gyógyszer”… A mesék nem arról szólnak, hogy minden rendben van, hanem hogy mindent rendbe lehet hozni. (Boldizsár Ildikó) A címben szereplő „Biblio” szó itt nem Bibliát jelent, hanem könyvet. (A Biblia a „könyvek könyve.”) Terápia = gyógymód. Akkor mi is a biblioterápia?

biblioterapia

Nem más, mint válogatott olvasmányok felhasználása a segítő, fejlesztő munkában és pszichológiai problémák kezelésében, illetve megelőzésében. Általános személyiségfejlesztésre irányul.

A legjobb eredményeket a depresszió kezelésében érték el vele, hatása hosszú távú. A terápiás célú olvasás alapja hagyományosan, a biblioterápia eredeti meghatározása szerint igen sokféle szöveg, olvasmány lehet, mégis a szépirodalmi művek alkalmazása a legelterjedtebb. Ennek köszönhető, hogy gyakran – hazánkban is – szinonimaként kezelik a biblioterápia és az irodalomterápia kifejezést.

Napjainkban a biblioterápia már az azt alkalmazó szakemberek (pl. könyvtárosok, pedagógusok, szociális munkások, mentálhigiénés szakemberek stb.) széles körének az a határozott kísérlete, hogy a könyvek és egyéb dokumentumok segítségével befolyásolják, áthangolják az olvasó attitűdjeit, viselkedésmódját, és pozitív irányú fejlődéshez, változáshoz segítsék a terápia résztvevőjét.

 

A szavak erejébe vetett hit egyidős magával az emberrel. A szóbeliség korában a közös mesélés, a mítoszok, legendák, történetek elbeszélése, meghallgatása eszközként szolgált a lelki egyensúly fenntartásához. Mióta az emberek történeteket mesélnek egymásnak, azóta befolyásolják a személyiség fejlődését az irodalmi művek.

A magyar népi pszichoterápiás módszerek és ráolvasások pszichoterápiás szempontból is szuggesztív és hipnotikus erejűek voltak. A hagyományos hindu orvoslásban is alkalmazták a mesék és azok átgondolásának gyógyító erejét. Az első jegyzett „biblioterapeuta” a római pszichológus, Soranus volt, aki mániás és depressziós betegeit drámákkal kezelte.

Célok a mentális problémák gyógyítása, a személyiségfejlesztés, az önismeret, a szociális képességek fejlesztése, a közösségépítés, esetleg rekreáció témakörein belül mozognak. Az alapelgondolás a biblioterápia működési elvéről az, hogy egy olvasmány segítséget nyújthat abban, hogy a résztvevő külső szemszögből láthassa a problémáit, példát vagy épp ellenpéldát.

   

Ismerjen rá, következmények nélkül gondolhasson át megoldásokat. Fekvőbetegek, külső okokból helyhez kötöttek kezelésében gyógyító hatású már az is, hogy változatosságot nyújt, reménytelenségéből kimozdítja a pácienst, így hosszas kórházi kezelések kiegészítőjeként, az okozott depresszió ellen alkalmazható. A szépirodalmi szövegek sokszor hétköznapi, emberi problémákat fogalmaznak meg művészi kifejezésformában.

A szóbeliség ilyen típusú alkalmazása arra ösztönzi a résztvevőket, hogy igyekezzenek szókincsüket problémáik pontos kifejezésére használni. A szövegről folytatott beszélgetés tükrözi a szöveg verbális színvonalát, s a megszokott panaszkodás vagy tehetetlenség továbblendül a megoldás keresése irányába. A feldolgozott szöveg szereplőivel való azonosulás által lehetőség nyílik először a szereplők konfliktusainak feloldására, később a tanulságokat a saját élethelyzetre vetítve a saját problémák megoldására is.

Hazánkban évszázadokon keresztül szerves része volt a család és a faluközösség életének a közös mesélés, éneklés, történetmondás. Hasonlóan a világ többi részéhez, ennek fő szerepe – a szórakozás mellett – az volt, hogy szabályozza az emberi együttélés, a viselkedés normáit, lelkierőt, lelki támaszt és vigasztalást nyújtson. A könyvek és a benne lévő történetek, a belőle levont tanulságok mindenkiről, mindenkihez, mindenkinek szólnak. Kapcsolódnak életünkhöz és a bennünk lévő lélekhez. Faluhelyen nagy becsben tartották a jó mesélőt, sok közösségi eseményre meghívták. (Ennek nem „dologidőben”, hanem késő ősztől kora tavaszig volt a szezonja.)

A mesék nem csak arra szolgálnak, hogy szívünkben ne bontsa ki fekete bársonyvirágát a gonoszság, nem csak arra, hogy tudjunk miről beszélgetni a kopasz fejű teliholddal, ha éjszaka megpihenünk a szegletes útjelző kövön, nem csak arra, hogy sírhatnékunkat tápláljuk, mikor ránk támad tulajdon árvaságunk, de arra is, hogy a belénk ragadt rossz anyagot kihajtsa a lelkünkből és testünkből is. (Cserna-Szabó András)

Akkor is beszélhetünk irodalomterápiáról, ha a terápiás beszélgetésen fizikailag nincs jelen a könyv, hanem a kiindulópontot egy-egy idézet, vagy a kollektív emlékezet egy gyöngyszemének a felidézése adja. Idős, beteg embereknél vagy gyerekek esetében ez például gyakori, jól bevált módszer.

Gyerekek fejlesztőterápiája folyhat a gyermekkönyvtárakban, az iskolára való felkészítés során és magukban az iskolákban is, valamint nevelési és pályaválasztási tanácsadókban, a gyermekotthonokban és a gyógypedagógia területén. Az irodalomterápiás foglalkozás mindig egy előre kiválasztott irodalmi mű köré szerveződik, mely lehetőség szerint a csoport tagjainak hasonló problémáját célozza meg. Támogató javaslatokat ad a krízishelyzetek megoldásához.

Az olvasás segít élni, átélni és túlélni bajainkat. Olyan világ részesévé válunk általa, melyben a segítés, a mások megértése a cél. A könyvek segítenek abban, hogy megértsük: a legreménytelenebb helyzetekből is van kiút, hogy a szenvedés enyhíthető, és minden élethelyzetből erőt meríthetünk, s megoldhatjuk lelki problémáinkat.

 

Felhasznált irodalom:

Irodalomterápia

Emőd Teréz: Biblioterápia és nevelés

Olvasásra ajánlott művek a témával kapcsolatban:

• Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv a mese: Vallomások életről, irodalomról, olvasásról. Budapest : Magyar Olvasástársaság, 1999.
• Bartos Éva: A könyv, az olvasás, az irodalom terápiás alkalmazása. In: Könyvtári kis híradó, 2001. 3. sz.
• Bartos Éva: A könyvtár szerepe a társadalmi beilleszkedési zavarok leküzdésében. In: Könyvtáros, 1987. 8. sz.
• Bartos Éva: Biblioterápia a könyvtárosi munkában. In: Könyvtári Figyelő. 1987. 5.
• Bartos Éva: Biblioterápia a pedagógus tevékenységében : lehetőségek és próbálkozások. In: Taní-Tani, 2003.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

A szerző előző írása

 

Hozzászólások