A Toll és Ecset Alapítvány által kiírt, és a Montázsmagazinban meghirdetett versíró verseny különdíjasa lett Debreczeny György. Megkértem, hogy mutatkozzon be az olvasóknak, meséljen eddigi életéről, munkájáról, az irodalomhoz fűződő viszonyáról.

 

debreczeny03

 

Kedves Gyuri, tiéd a szó!

1958-ban születtem Budapesten, jelenleg is itt élek. Könyvtáros vagyok egy középiskolai kollégiumban. Olvasni már alsó tagozatos koromban is szerettem, kezdetben a Delfin könyvek sorozat köteteit. Első versem megírása idején hetedikes-nyolcadikos lehettem, középiskolai működésem alatt volt olyan időszak, amikor legalább napi egy verset írtam nagyalakú vonalas spirálfüzetembe, ezek közül néhány már később kötetben is vállalható volt.

Az egyetem elvégzése után merre vezetett az utad? Mi lett a foglalkozásod?

Na igen, az egyetem elvégzése után… Akkor nem vezetett semerre az én macskaköves utam, mert az egyetemet el se kezdtem. Egyszer felvételiztem magyar-francia szakra, s mivel akkor már megjelent az ellentétpárhuzamok (az első verseskötetem), majdnem biztos voltam benne, hogy felvesznek. Ám nem vártak sóval és kenyérrel, hanem az első forduló, az írásbeli után kiszelektáltak, én pedig ezt igencsak zokon vettem, s többé nem próbálkoztam.

Ami a tanulmányaimat illeti, elég vargabetűsen alakultak. Közgazdasági szakközépiskolába jártam, külkereskedelmi tagozatra, de az iskolát nem szerettem. Akkoriban olvastam el Benedek István Aranyketrec című könyvét, mely egy nyílt elmeosztály életéről szól. Nagyon megtetszett, s elhatároztam, hogy én márpedig pszichiátrián fogok dolgozni. Nem sokkal múltam 16 éves. Nyáron diákként dolgoztam egy hónapot a Völgy utcában, az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet férfi funkcionális idegosztályán, ősszel pedig érzékeny búcsút vettem nem szeretett középiskolámtól, s elmentem segédápolónak a Pomázi Munkaterápiás Intézethez. Munka mellett végeztem el az egészségügyi szakiskolát, s három év múlva, 1977-ben okleveles ideg- és elmeápoló lett belőlem. Levelezőn érettségiztem le, vén fejjel, immár 22 évesen, 1980-ban.

 

debreczeny1

 

Később dolgoztam ápolóként az öngyilkos osztályon az Alsóerdősor utcában, onnan ’82-ben kirúgtak egy versem miatt. A vers és a történet elolvasható ITT a dokk.hu-n.  Voltam sajtóklub ügyeletes, telefonfülke takarító, kérdezőbiztos, hirdetési igazgató, szakkönyvterjesztő vállalkozó. 1998-99-ben a boldogult OMIKK-ban (Országos Műszaki Könyvtár és Információs Központ) elvégeztem egy könyvtáros asszisztens tanfolyamot, majd 1999 és 2003 között a könyvtár szakot az ELTE TFK-n levelezőn.

Így aztán ősz fejjel, 45 évesen lettem „diplomás ember”, de akkor még nem gondoltam, hogy valaha könyvtárosként fogok dolgozni. Egy év múltán aztán mégis elkezdtem könyvtáros állást keresni, s 2004 ősze óta egy középiskolai kollégium könyvtárosaként dolgozom. Egyetemet még mindig nem végeztem, s nagyon úgy néz ki, már nem is fogok.

 

 

debreczeny07

József Attila szobránál

Mióta foglalkozol az irodalommal? Mikor írtad első versedet? Milyen indíttatásból kezdted el gondolataidat versben elmondani és bemutatni a nagyvilágnak?

Először talán a Toldi tetszett meg, úgy hetedikes-nyolcadikos koromban, s megpróbáltam magam is szépen rímelgetni, de hamarosan már a szabadvers vonzott jobban. Írtam néhány humoreszket is, bár ez már inkább a középiskolás időszakban történt, de végig a vers maradt a nagy szerelem. 19 éves koromban érett nyomtatott megjelenéssé a közlésvágy, 1977 őszén jelent meg első versem az Ifjúsági Magazinban.

Hány könyved jelent meg eddig? Kérlek, sorold fel őket!

Szám szerint kilenc, ebből kettő közös Bistey Andrással, illetve Nyírfalvi Károllyal. Íme a lista:

ellentétpárhuzamok (Kozmosz, 1982.)
elodázható elégiák (Szépirodalmi, 1989.)
Sőt mi több (Syllabux, 2011.)
nincs karácsony (Syllabux, 2013.)
területtel őrzött kutya (Syllabux, 2014.)
Csavarjuk le a tetejét! (Bistey András Holókövy Vajk Csaba igaz története c. prózájával közös kötetben) (Nagy Lajos Kiadó, 2015.)
tértivevényes csillagok (Syllabux, 2015.)
Két hang, tíz ujj – Nyírfalvi Károllyal közösen – (Vár Ucca Műhely, 2015.)
fáj is, meg nem is (Syllabux, 2016.)

 

debreczeny05

 

Gyuri, szoktál pályázatokon részt venni? Milyen elismeréseket kaptál eddig irodalmi munkásságodért? Egy biztos: erre a pályázati különdíjra nagyon büszke lehetsz, mivel a zsűriben olyan neves személy is volt, mint Dr. Turai Laura, az irodalomtudományok doktora. A pontszámok összesítésénél derült ki, hogy egy vagy fél pont különbségek voltak a győztesek között. Még egyszer gratulálok!

Pályázatokon nagyon ritkán szoktam részt venni. Voltaképpen a Toll és Ecset Alapítvány pályázatára is véletlenül bukkantam rá a Montázsmagazin Facebook posztján, s hirtelen elhatározás volt, hogy küldök verset. Örülök a különdíjnak, köszönöm! Díjakban nemigen részesültem. Íme, a kivételek: Lengyel József jutalomösztöndíj 1977-ben, Bánkuti Miklós díj 2014-ben.

 

debreczeny06

Ünnepi kömyvhét 2015.

Kik a kedvenc költőid, íróid?

Kamaszkoromban a kortárs költők közül először Ágh István, Csoóri Sándor, Nagy László, Rákos Sándor egy-egy kötete került először a kezembe, őket ma is kedvelem, miként a beateket, főként Corsot és Ferlinghettit is. Sokakat említhetnék még, Beckett, Genet, Queneau, Ionesco munkássága érdemel talán külön kiemelést, de szeretem például a klasszikus kínai irodalmat is (már ami magyarra fordítva olvasható belőle). De remek munkának tartom Thorstein Veblen A dologtalan osztály elmélete c. 1899-ben megjelent könyvét is. Most éppen Déry Tibor novelláit olvasom nagy figyelemmel és szeretettel.

Tagja vagy valamilyen irodalmi vagy művészeti csoportnak?

Egyik írószervezetnek sem vagyok tagja. Anno a József Attila Körnek tagja voltam. Amikor 1989-ben megjelent a második kötetem, s kérhettem volna felvételemet a Magyar Írók Szövetségébe, úgy döntöttem, nem teszem. Úgy látszik, már akkor sem szerettem, ha feltételeket szabnak. (Ez akkoriban két megjelent kötet volt.) Tagja vagyok hivatalosan a Nagy Lajos Körnek, el szoktam járni a Kelemen Kör s a Veranda Egyesület felolvasóestjeire.

 

debreczeny04

 

Mi a feladatod a NapSziget Alapítványban? Kérlek, mondj nekünk az alapítványról is valamit!

A NapSziget a Művészetekért Alapítvány munkáját fontosnak tartom, Lajtai Gábor jelentős irodalom- és művészetszervező munkát végez. Elég itt megemlítenem a művészetek és  a napsziget weboldalak üzemeltetését. Az alapítványban azonban munkát nem végzek, nem tudom, hogy került oda a Facebook oldalamra. Megtiszteltetésnek vettem, s ezért nem is korrigáltam.

Mi a véleményed a mai kortárs irodalomról?

A kortárs irodalomról mindig a portás irodalom jut eszembe. Talán nem is véletlenül, hisz volt olyan időszak, amikor munkahelyemnek, a kollégiumnak két olyan portása is volt, akinek jelent meg verseskötete. Komolyra fordítva a szót, mintha ismét a 3T (fiatalabbak kedvéért: tilt, tűr, támogat) világában élnénk. Tehetséges költőkkel, prózaírókkal való ellátottságunk most is jónak mondható, több támogatást érdemelne a kortárs irodalom, és az alkotók, az irodalmi folyóiratok is.

 

debreczeny08-1

 

Milyen vágyaid vannak, amit szeretnél, ha valóra válnának?

Szeretném, ha a kultúra nyakát fojtogató kezek inkább az ország javáért végeznének valamilyen hasznos kétkezi munkát.

Kedves Gyuri, nagyon köszönöm az interjút! Kívánok neked nagyon jó egészséget, és legyen még minél több sikeres megmérettetésed.

 

Debreczeny György verseiből

Közép-Dunán innen, Közép-Dunán túl

Közép-Dunán innen
Közép-Dunán túl
jaj de jó
itt a Királyi régió
érzem már
most fognak megkoronázni

AlbaRegia
fejemen korona
de Visegrád
magasabban fekvő város
mindkettő
méltó a királyhoz

Tatán a tóhoz öregszem
partján és Komáromban
építek majd várat
a Bakony erdeibe bújok
Tapolcán barlangba
Velencén fürödni megállok

aki keres az talál
hiába a halál
Vértesszőlősön
ősembert találok
de ha keresnétek
Pákozdon csatázok

ó Művészetek Völgye
művészetek hölgye
ne hagyj el
Közép-Dunán innen
Közép-Dunán túl
királyként járom be

birodalmamat

gyurma és szerelem

így ér véget elnémítva a lány a hóban
aki só-liszt gyurma
de színre lép a szerelem
azóta olyan szertelen
tavaszi és nyári gyurmamesék készülődnek

de ki hozza át a szerelmet a gyurmapartra?
az elhagyott falvakat és falovakat
a mesébe ki gyurmázza át?
lánykoromban a hűs pagonyban
megfáztam úsztam a gyurmatóban

így kezdődik a lány a hóban
fellebbezett a józan észhez
az 1000 milligrammos vitamin C-hez
játszotta a só-liszt rapszódiát
lisztes szárnyaival verdesett

lisztes lett a neszesszer a ridikülben
és a pöttyös pénztárca is oda már
a hó elolvadt március idusán
és mintha nem én lettem volna én
gyurmáztam a világ hatalmas hangszerén

 

heringfilé

a heringfilé meghitt pillanata
meglehetősen olajos
nekem rendelte a végzet
bontogatom is az ólajtóban
így lesz a kezem meglehetősen olajos

hozz magaddal még egy heringet
ne olajozd össze a karinget
tudod sose gyűjtöttem plüssheringeket
bontogatom az ólajtóban a fémdobozt
amiben döglött heringek laknak

a kezem nem enyves csak olajos
ezért aztán ma nem lopunk barátom
és nem is ragasztunk fát a fához
amúgy sem fáról lóg a konzervdoboz
és nem döglött fa lakik benne

ezért aztán nagyon kérlek
ne lopj nekem
több döglött konzervdobozba zárt heringet
ha lehet
hisz így is olyan meghitt minden pillanat

itt az ólajtóban
itt az ólajtóban

 

majd a repedések

mielőtt és miután
alattunk poliuretán
habszivacsba vésem arcodat
hogy örök legyen a pillanat
*

az óramutató körüljárta
a számlapot
a három időt
járásával megegyező irányban
megkerültem a pocsolyát
*

ha megtanulsz dobolni
megpillanthatod a szellemeket
megnyílik
majd visszazárul a számlap
*

felhevített fémpálcikával
megérintem a lapockacsontot
a szarvasmarha csontját
jeleket karcolok rá
hogy ne merüljön feledésbe
se a kérdés
se a válasz

csak a fémpálcika érintse a csontot
a repedések
majd azok
majd a repedések megadják
a hevítés után a választ

 

most térek magamhoz

most térek magamhoz
most érek magamhoz
gumikesztyűvel
nehogy elkapjak valamit

most térek magamhoz
csak előbb még elájulok
magamtól elszaladok
magamhoz visszatérek

eljövök vendégségbe magamhoz
hosszú és rögös utamon
magamhoz elérek
nyújtózkodom s magamhoz felérek

most érek magamhoz
mert bizony hosszú az út
bizony most bebizonyítom
nem vagyok érinthetetlen

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

A fekete-fehér fotót készítette: Hegedős Gyöngyi

 

Hozzászólások