,,Te jól tudod, a költő sose lódít:/ az igazat mondd, ne csak a valódit,/a fényt, amelytől világlik agyunk,/ hisz egymás nélkül sötétben vagyunk. (József Attila)

Mihala László a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti körének a tagja, ezért már jó néhány éve ismerem. Vallatóra fogtam őt, meséljen önöknek is életéről, munkásságáról, a tudományhoz és a művészethez főződő viszonyáról. Így kezdi a bemutatkozását:

 

mihala2

 

A kecskeméti a kórházban születtem, de Izsákon éltünk. A születési anyakönyvi kivonatomban Mihala László Attila vagyok, de a családom és a körülöttem élők is csak Attilának hívtak. Az általános iskolai bizonyítványom is Mihala Attila névre van kiállítva. Egy jellemző és sajnálatos eset. 1951-ben házkutatást tartottak több izsáki gazdánál, így Édesanyám öccsénél is. A házkutatók „véletlenül” a padláson felejtettek egy pisztolyt. Bár nagybátyám átnézte a padlást, és a pisztolyt egy ásott kútba dobta, így egy hét múlva az ellenőrzéskor nem találták meg, de a nagybátyámat mint kulákot letartóztatták. Édesanyám elment Budapesten egy neves jósnőhöz, akitől megkérdezte, mi várhat az öccsére. A jósnő természetesen nem tudott mit mondani, de azt mondta édesanyámnak, hogy van egy Lacika, aki nagyon szereti. Édesanyám nem tudta, ki lehet az a Lacika. Amikor elmondta édesapámnak, ő sem tudta. Egy Budapesten élő, velem egykorú és nyaranta Izsákon a nagymamájánál nyaraló László másod-unokatestvéremre gondoltak, és csak pár hét múlva mondta édesapám: te, az Attila lesz az a Lacika.

 

mihala1

Szüleimmel és Tibor bátyámmal 1942-ben

Miskolcon a középiskolába történő felvételemkor kérték a születési anyakönyvi kivonatot és Mihala László Attilának vettek fel, és mivel az első nevem László, így már annak neveztek az iskolában. Tehát Miskolcon a Földes Ferenc Gimnáziumban kezdtem tanulmányaimat 1956-ban. A középiskolai felvételem Kecskeméten bizonytalan volt az akkori várható ajánlások miatt. Miskolcon viszont Ferenc bátyám már az ottani Rákosi Mátyás Műszaki Egyetemen tanított, és így a továbbtanulásom is biztosítottnak látszódott. Természetesen az Attila és a László névre egyaránt hallgatok, de a Facebook-on Mihala Attila néven szerepelek, hiszen édesanyám Attilának nevezett és nincs ennél fontosabb dolog.

Kérlek, most mesélj egy pár szóban testvéredről, akit oly gyakran megemlítesz, ha beszélgetünk!

Két testvérem van. Ferenc az idősebb, Tibor a középső fiú hármunk közül. Sajnos, mindkettőjüknek meg kellett érnie, hogy este, amikor lefeküdtek, nem ők zárták be az ajtót és nem belülről.

Tibor bátyám Visegrádon a piaristáknál tanult, és ministrált Mindszenty bíboros úrnál. Amikor 1949-ben Mindszenty bíboros urat lecsukták, a 15 és fél éves gyerek úgy gondolta, neki tiltakoznia kell, és plakátokat csinált, hogy Mindszentyt engedjék szabadon, és Rákosit csukják le. Az ÁVÓ-sok ezt nem tűrhették, összerugdalták a bátyámat, és a szegedi Csillag börtönben kötött ki. Bár 16 éven aluliakat csak javító-nevelő munkára ítélhettek volna, Tibor bátyámat elítélték. A bíró emberségére utal, hogy csak két hónapra ítélte a bátyámat.

Ferenc bátyám 1956-ban az Északkelet Magyarországi Nemzeti Tanács elnöke lett, és a forradalmunk sajnálatos bukása után nehéz idők következtek országunk és családunk életében is. Bátyám tárgyalására Budapestről lerendelték a hóhért Miskolcra, de az ülnökök nem írták alá az ügyész által kért halálos ítéletet. Így a bátyám „megúszta” 15 év ítélettel, amiből az ENSZ amnesztia miatt „csak” hat és fél év lett.

Szabadulása után a Miskolci Egyetem nem vette fel, bár az amnesztia úgy szólt, hogy a szabadultak mehetnek az előző munkahelyükre. Bátyám a Kiskunfélegyházi Gépgyár, majd a Tiszakécskei Vegyipari Gépgyár mérnöke lett. Nagyon sok kísérlete és szabadalmi bejelentése volt a titán feldolgozása témából is. Külföldön előadásokat tartott, és akik meghívták, úgy jelentették be, mint Dr. Franz Mihala. De itthon nem kapta meg a doktori címet a Marxista-Leninista egyetem végzettségének hiánya miatt – a börtönben töltött „hat és fél év gyakorlati időt” – úgy látszik – nem számolták bele.

A rendszerváltozás után lehetősége lett titkos iratok megtekintésére, és ekkor írta a „Bűntelenül büntetve” című könyvét, amelyben az 1951-es izsáki pert dolgozta fel. Külön köszönet a baráti körünknek és Kovács István Józsefnek, a kör elnökének, hogy bátyám lehetőséget kapott egy szombat délután a könyve bemutatására.

 

mihala7

Ferenc bátyám Gyémántdiplomát kapott

Van olyan gyermekkori élményed, amelyet szívesen megosztanál velünk?

Az első versem és egy bányászokról szóló kis írásom a „Pajtás” című újságban jelent meg egy osztálytársam nevén. Ezt az újságot az osztályban csak ketten nem kaptuk meg szüleink „sötét” múltja miatt. Ma már nevet az emlékezetem, ha erre gondolok.

A középiskola elvégzése után mi lett a végzettséged? Hol dolgoztál, mit csináltál, honnan mentél nyugdíjba?

Miután bátyámat lecsukták, én a kecskeméti Katona József Gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat a gimnázium második évétől. A kitűnő érettségi megszerzése után a Közgazdasági Egyetemre jelentkeztem. A bátyám akkor a váci börtön lakója volt, így nem ért meglepetésként az a levél, amelyben közölték, a felvételhez szükséges pontszámot elértem, de létszám fölötti lettem. Ezt követően dieselmozdony-szerelő szakmát tanultam ki, majd csőszerelőként dolgoztam.

Tibor bátyámnak köszönhetően egy baráti körbe kerültem, és sokat jártunk színházakba, operába és sokat beszélgettünk. Volt úgy, hogy az operába csak azért mentünk be az előadás végén, hogy kifütyülhessük az egyik énekesnőt, aki az egyik miniszterhelyettes felesége volt. Az emeleten a jegyszedők ismertek bennünket, valószínűleg egyet is értettek velünk, és jegy nélkül beengedtek minket.

Volt közöttünk egy fiú, aki dalokat énekelt, és indult a Ki mit tud? vetélkedőkön. Sok általa énekelt dalnak a szövegét én írtam. Gyakran énekelt saját szórakoztatására is – tehát nem kért érte pénzt – egy budai vendéglőben. Egy sajnálatos nézeteltérés miatt veszekedés volt a vendéglőben, aminek egy ott lévő civil rendőr vetett végett, aki átnézte a barátunknál lévő irományokat, és az egyik versem miatt engem is kérdőre vont:
–    Ezt, hogy „félre zsarnok, az időd lejárt” a bátyja mondja, ugye?
–    Nem, ezt anyák napjára írtam az édesanyámnak. Én nagyon szeretem az édesanyámat. – Hosszan rám nézett. – Én is az enyémet – mondta. – Na, itt írja alá! – mutatott egy papírosra, de szerintem azt később eldobta.

Levél egy virágcsokorhoz

Kis hóvirág szállj messze el,
Vidd jó Anyámhoz üzenetem.

Mondd el azt, mi lényedben él,
Hogy hiába zord, fagyos a tél,
Hiába hófödte a világ,
A hó alatt élek én, a hóvirág.

S míg a nagy fák csak belsejükben élnek,
Én addig harsogva kiáltom oda a télnek:
Félre zsarnok, az időd lejárt!
Hozza a tavasz az új harmóniát.

Hiába vén erőd, élned nem szabad,
Hol a jövőt alkotják, ott neked már nincs szavad!
Hol szépről álmodnak az emberek,
Ott érted már nem ejtenek könnyeket.

Kis hóvirág mondd mind sorban ezt el,
S töröld le jó Anyám arcát, könnyet, ha ejt.
Budapest 1959. 04. 10.

20 éves koromban pedig jött a két év katonaidő, amit Nagykanizsán, a tüzérségnél töltöttem le. Itt első éves katonaidőmben írtam a Néphadsereg újságba egy kis írást „Mintha az anyánknak segítettünk volna” címmel, ami az „Így élünk mi” katonaéletünkről szóló írások heti nyertese lett, és 100 Ft-ot kaptam érte. Ma nevetünk ezen az összegen, de akkor 35 liter benzint lehetett kapni érte. Persze a 100 Ft-hoz még hozzá lehet számítani, hogy a parancsnok megdicsért, és egy heti jutalomszabadságot adott.

 

mihala3

22 évesen a katonaságnál

Egy kis jelenetemmel, ami a szabadságharcokról szólt az ősembertől a magyar 1848/49-es szabadságharcunkig – indultunk szakasztársaimmal Nagykanizsán a Ki mit tud? ottani selejtezőjén, és megnyertük. A kaposvári megyei döntőre azonban nem tudtunk elmenni, mert pont akkorra osztottak be bennünket őrszolgálatra, és helyettünk a törzsfőnök írnoka ment el egy vers elszavalásával.
Másodéves katona voltam, amikor Ferenc bátyámtól egy táviratot kaptam 1963. március 26-án, hogy szeretettel üdvözöl odahaza.

Abban az évben leszereltem, és a Csőszer Vállalathoz mentem dolgozni. A következő évben már az Épületgépészeti és Építőanyagi Főiskolán tanultam. A szóbeli felvételi bizottság elnöke a Csőszer szakszervezeti bizottságának elnöke volt, aki csak ennyit mondott: az írásbelik matekból és fizikából ötösök lettek, és mi is javasoltuk neki, hogy tanuljon tovább, így fölösleges a szóbeli. Már fel van véve. Hát így változnak az idők.

A főiskolán, a gólyabálon ismerkedtem meg a feleségemmel, aki öt évvel fiatalabb nálam, de az én öt év „csúszásom” miatt egyszerre gólyabáloztunk. Én az épületgépészeti, Ildike az építőanyagi szakra járt. A megismerkedésből szerelem, majd az iskola elvégése után házasság lett. A gólyabál után írtam a „Földön keresd” című versemet, ami most karácsonyra jelent meg az antológiánkban.

 

mihala5

Esküvői képünk Ildikével

Mi, barátok magunk között úgy is szoktunk emlegetni, hogy a ,,feltaláló Laci”. Megkérlek, hogy mesélj erről is az olvasóknak! Mire jöttél rá kísérleteid során, milyen stádiumban van a találmányod elfogadása?

Amikor a szabadalmi bejelentést leadtam a Szabadalmi Hivatalnak – ma Szellemi Tulajdonok Hivatala – az ügyintéző javasolta, hogy csatolni lehetne valami igazolást az állításaimról, azaz arról, hogy vegyszer nélkül is el lehet a kártevőket pusztítani a növények világában. Ekkor kértem egy igazolást Tóth István ceglédi gazdától, aki használta a készülékemet és akkor már két éve – azóta nyolc éve – termel ugyanazzal a 300 évig használható készülékkel vegyszer használata nélkül biotermékeket: gyümölcsöt, zöldséget és burgonyát is. Az igazolást lemásoltam és elküldtem a Duna Tv-nek. A „Gazdakör” stábja egy háromperces riportot készített, amit 2009. június 17-én adott le a Duna Tv. Ez a riport a You Tube-ra is fel lett töltve „Levéltetű? Locsold le!” címmel. Az általam oxigénszegény víznek nevezett víz minden kártevőt kiirt, így a rákot is.

Kecskeméten a Szalag utcában lakó Dr. Szeiler Katalin állatorvosnő ennek a víznek az itatásával egy rákos kutyus jobbulását érte el. Ezt követően több prosztatarákos férfi és a mellében csomót viselő hölgy is meggyógyult. Ebben nagy segítségemre volt a természetgyógyászattal is foglalkozó, és az Úrihegyen lakó Körös Sándor barátom.

Ez év első napjaiban vitt el tőlem egy készüléket Dr. Szabó László nagyhírű természetgyógyász, és azt mondta, használni fogja és kísérletezni fog vele. A kapcsolatot tartjuk egymással és a Biokontroll Hungária Kft-vel – ott Dr. Roszik Péter ügyvezető és címzetes egyetemi docenssel, akik a múlt év végén vettek egy készüléket és egy gyártási lehetőségről majd megállapodhatunk.
Unokáim mindig nagy kíváncsisággal nézik a falamra kirakott iratokat, amiket a Szabadalmi Hivataltól és a Szellemi Tulajdonok Hivatalától kaptam. A biogazdálkodásról írtam egy rövid verset, amit biogazdálkodóknak küldtem el.

A Pray kódex mai nyelven

Mennyi malasztban teremtette meg a mi Istenünk Ádámot
és adta neki a Paradicsomot házának
és minden, a Paradicsomban való gyümölcsöt,
hogy lehessen neki élnie.
De nem adta neki
sem a több évtized alatt lebomló DDT-t
sem a GMO-t, sem a guargumit,
sem valami kutyagumit,
amiktől a gyümölcs csak nagyobb lesz,
de nem lesz olyan jó és tápláló,
amilyenné a mi Istenünk teremtette azt.

Most pedig látogassunk el az írás birodalmába! Mióta írsz verseket, és az egyéb műfajokban hogyan tudtál kiteljesedni?

Itt Kecskeméten a Katona József Gimnáziumban tagja voltam az iskola irodalmi körének. Az érettségi búcsú előtt minden osztály adott egy kis műsort. A IV/a műsorát úgy konferálta be a műsort levezető tanár, hogy a bemutatásra kerülő műsort állítólag Mihala László írta.

A sok színházban eltöltött idő inspirált két színdarab megírására is. Mindkét színdarab témája a bibliából vett téma, de eléggé átalakítva. Az elsőt egy országos drámaíró pályázatra küldtem be. A dadogó Mózesről szólt, mert úgy éreztem, hogy Mózes testvére, Áron, aki a beszédekben segítette, és Káleb, az egyik törzsfőnök nem kapják meg a nekik megillető helyet a történelemben. Kálebem a pályázaton nem nyert semmit.

Ezt követően egy színháznak – megalakulásuknak évfordulójára kiírt pályázatra – írtam Jézusról és annak haláláról egy színdarabot. A történetet úgy állítottam be, hogy Júdás egy római besúgó volt (III/3-as ügynök), aki Pilátusnak jelentett.

Az 1972-es Ki mit tud? középdöntőjére Szekszárdról, ahol akkor laktunk, az egyik bekerült szereplőnek írtam egy kis írást, amivel a döntőbe került. Külön köszönet neki, hogy a TV-ben megemlítette, hogy ezt kis írást Mihala Attila írta neki Szekszárdról. Az írásom a Ki mit tud? szavalási elődöntőjéről szólt, amiben a két versenyző Major Tamás és Latinovits Zoltán volt.

A 15 éves érettségi találkozón az egyik osztálytársam megkérdezte: A TV Ki mit tud? versenyén bemondtak egy Mihala Attilát, nem te voltál az, Laci? Hát ilyen a kétnevűség.

 

mihala6

A mű és alkotói, az unokák

Mely irodalmi vagy művészeti társaságnak vagy a tagja?

Tagja vagyok a Baráti Körünknek és az Országos Mécs László Irodalmi Társaságnak is. Mindkét kör antológiáiban jelentek meg elbeszéléseim és verseim.

Kitől örökölted a művészet iránti hajlamodat? Úgy tudom, hogy ezt te is továbbadtad kislányodnak. Kérlek, mutasd be őt is pár szóval, hiszen bizonyára büszke vagy rá.  

Ezt a hajlamot mind a hárman, a testvéreimmel együtt örököltük. Ferenc bátyámnak a körünkben is bemutatott könyvéről már szóltam. Tibor bátyám elbeszélései pedig a Sashalmi újságban jelentek és jelennek meg. A „Halottak napja 1956-ban” című írását a Facebook oldalamon is közzétettem most Mindenszentek napja előtt.

Két lányom van. Mind a ketten nagyon szépen rajzoltak és tűzzománcoztak. Tűzzománcaik több kiállításon szerepeltek a szüleik nagy örömére. Boglárka lányunk rajza, amire Bartók Kantata Profanája ihlette, körünk antológiájában jelent meg. Ami külön nagy öröm nekünk, nagyszülőknek, hogy lányaink gyermekei, az unokáink az önálló kifejezést megörökölték. Nagyobbik lányom iker fiai engem is versírásra késztettek. Ezt a verset akkor írtam, amikor a Mama és a Papa kis rózsái: Rózsa Levente és Rózsa Máté megszülettek

Kisgombócoknak

Szervusz Levente, Szervusz Máté! – Megjöttetek.
Édesanyátok már nagyon várt rátok,

Hogy először sírva, majd nevetve
Felforgatjátok ezt az egész ósdi világot.

Megmenteni azt nem kell, túl öreg és lusta már hozzá
Megváltoztatni pedig nem lehet, mert akik akarták,
azokkal van tele a temető, de főleg annak árka.

Amerre mentek, nincs más, csak virág.
Kisgombócok, nekünk veletek szebb lett a világ.

Kecskemét. 2005. július 26.

 

mihala4

Születésnap a családban

Lacikám, alig pár hete kezdtük meg az évet. Elmúlt a karácsony, amikor lelkünk elcsendesedett, csak a szeretet fénye világított, és szép csendesen magunkban számot vetettünk az elmúlt egy esztendővel. Talán nem egyszer az is előfordult, hogy az egész életünkkel. Megkérlek, oszd meg velünk gondolataidat!

A gondolataim és nézeteim nem változnak, és olvashatók először az Új Emberben, majd az Üzen a homok antológiában megjelent Betlehemi barlangok című elbeszélésemben, ahol leírtam: Ha bajban vagyunk, kérjük a kis Jézuska segítségét! Ha szépen kérjük, mindig segíteni fog.

Mit szeretnél, ha valóra válna ebben az esztendőben?

Jó lenne, ha eltűnne az emberek tudatából és személyiségéből az irigység, hogy ezt neki kellett volna megrajzolnia, megírnia vagy feltalálnia. Nagyszerű lenne, ha valóra válnának Ady Endre gondolatai, aki a sokvallású Erdélyben írta:

Nem lenne más vallás,
Nem volna csak ennyi.
Imádni az Istent,
És egymást szeretni.

Kedves Laci, köszönöm szépen az interjút! Kívánok neked nagyon jó egészséget, töretlen alkotókedvet a tudomány és az irodalom területén is. Amíg lehet, maradj a Barátunk.

Mihala Attila: Siófokról

Ötven kilométerre voltam Tőled,
Mikor reggel felébredtél,
S hiába nyújtózkodtál nagyot,
Ott engem nem éreztél.

Szántód felé rohant a busz,
Mikor csörgött Neked az óra.
Múlik az idő, de jobban szeretlek
Minden nap, minden óra óta.

Mikor elmentem, az ajtón át láttam,
Felém nyúlik a kezed.
S a jövő képét hozta elém
A boldog képzelet.

Alszik Ildikém, a drága,
S mellette egy csöpp drágaság.
Alszik Ildikém, de ébren benne
Óvó keze, a féltő anyaság.

Egy kis kép az egész.
De hiába rohan velem a busz.
E kis kép és a szívem
Mindig ott van, oda visszahúz.

Siófok 1970. május 5.

Mindent vagy semmit

Van egy mondat, amit elfelejteni nem szoktam:
„Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam.”
Mondta a vérbajos, tömeggyilkos Habsburg fiú
És kezdetét vette, amit ma úgy hívunk: első világháború.

Éppúgy mindent meggondoltál, mindent megfontoltál,
mint amikor a cárnak kezet csókoltál?
És leveretted egy népnek gyönyörű álmát,
aki Európának példát mutatva vívta véres harcát.

Európa pajzsa voltunk, védtünk titeket is.
Török, tatár, mongol megállt itt.
Nem tudott tovább menni az ázsiai horda.
Ha mi nem vagyunk, a történelmetek is rosszabb lett volna.

Mi véreztünk, hogy ti fejlődni, élni tudjatok.
De soha nem fejlődni, csak uralkodni akartatok.
Lecsaptatok e hősies népre, mint egy vérszomjas karvaly.
Ahogy Syssi nevezett egy versében, mert amit tőled kapott, nem más volt, mint a vérbaj.

Őt is megcsaltad, megrontottad, pedig neki sokat köszönhettél.
Hogy királynak is néztek, az az ő érdeme volt, amit te meg nem érdemeltél.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások