Hajdú László háromszoros Senior úszó Európa Bajnok, hosszútávúszó, úszóedző, a Spreading dalszerzője, a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének a tagja.

“Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás, és mindenekelőtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt a valamit – kerül, amibe kerül- meg tudjuk valósítani.” (Marie Curie)

László Kecskeméten született 1961. március 1-jén. Fő foglalkozása: úszóedző. Egy igen érzékeny lelkületű fiatalember, akinek életét a sport szeretete és a győzni akarás, a dalszerzés, versírás, a mélyebb gondolatok teszik teljessé, harmonikussá. Az élet őt sem kímélte, de nagyon büszke két fiára, akik ma már derék emberekké cseperedtek. Gábor, aki ma már főiskolás, többször szerepelt saját írásaival Baráti Körünkben.

 

Laci így vall magáról. ,, Nincs múlt, nincs jelen, …Csak jövő létezik! S benne Isten.”

Szívből gratulálunk, és kívánjuk, hogy további sikerekben gazdag élettel áldjon meg az Isten!

Hajdú László: Adj időt

Nem engedlek, messze vagy tőlem
Várok Rád, nem menekülhetsz
Gyámolító rabságod álomszép vigalom
Foglyod, sebzett madárszárnyaidon

Adj időt, hogy elmondjam
Milyen az éj, ha nincs ébredés
Milyen a játék, ha nincs nevetés
Ha szerelmem poklok lázában ég

Adj időt, mert nem tudom
Boldogságod miért a bánatom
Az üres órák miért úgy fájnak
Mint markomban a foszlány

Légy vidám, ha távol vagy is tőlem
Egy nap ragyog a lelkünkben
Még ha könnyezek, s átkozva gyalázom
Ki titkaimmal fesztelen társalog

Nézd meg jól, az igaz ember;
Én melletted kitartottam
Hazugságot nem szóltam
Vajon, mit érdemel?

Romhalmaz körötted, amerre jársz
Árnyain bukdácsol a nap
Sötét felhő, gyász és siralom
Borús köpenye eltakar

Gyere hát vissza, én várlak
Palotát építek, erős várat
Mennyei paradicsomvágyaimon
Megpihenhetsz vállaimon!

Éjjel

Zöld füvek lándzsái szívemen,
Gondolatom a csönd maga.
Árva riadót fúj a magány.
Süt felém az éjszaka.

Ám mindez csak talány,
Az éjjel rejti titkait.
A percbe merülök, ég a hold,
Szobám falán a Fény van itt.

Mit kérhetnék még, Istenem?
Elmémben annyi kérdés repdesett,
S most hallgatok, nincs több szavam.
Beléd merül a képzelet.

 

Nagy L. Éva

Hozzászólások